Év vége..és e végre

Már egy ideje nem jelentkeztem, "talán" a vizsgaidőszak az oka.Azt a magányos szerelmes dolgot meg egy időre azt hiszem, sikeresen eltemettem magamban, megvolt vele a szokásos szülinap-utáni-év-végi enyhe depresszió.Sebaj, túléltük. Én és a kóbor lelkem. Mindenesetre most sokkal jobb kedvem van, végre tudok koncentrálni arra, ami igazán fontos most.
Végre kiürült a szervezetemből az a hatalmas mennyiségű koffein, amivel 3 hónapig mérgeztem magam. Nincs többé koffein, helyette viszont jött egy több napos, iszonytató kétoldali fejfájás. Most már viszont, hogy ez is elmúlt,végre minden oké, és ..nincs és, ennyi. Sose használtam még ennyiszer a "végre" szócskát. Most, hogy pihentem pár napot, amíg karácsony volt, sikerült lenyugodnia az agyamnak, és újult erővel vetem bele magam a tanulás gyönyöreibe 8D....XD

peace&love kiskaticabogaar

Magányos szerelmesek...

Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem,amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.

"A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely."

 Nem jó nekünk, magányos szerelmeseknek. Főleg akkor nem, mikor születésnapunkon ráébredünk, hogy ismét eltelt egy újabb év, egy újabb, ami nem hozta meg a beígért boldogságot. És a szeretett személy még mindig ott van, változatlanul, ugyanolyan távol, és ugyanolyan közel. Szinte megérinthetné az ember, de mégsem teszi. Mert tudja, hogy bizonytalan lenne a válasz. Fél attól, hogy elkötelezi magát Ő,valaki mással és akkor már tényleg reménytelenné válik a vágyakozás. De attól is, hogy mégis beadja a derekát a másik, de csak kényszerből. Hogy igen, ennyi, ez jutott nekem, nem kellek neki,  akkor itt ez a szerencsétlen hülye, aki láthatóan oda van értem, és a kútba is beugrana a kedvemért. Talán mégis jobb lenne az egyszerű várakozás, és abban még ott van a remény. De valahogy azt érezzük mi, magányos szerelmesek, hogy minden perccel, órával, nappal és évvel messzebb kerülünk attól, hogy az igazi, akit megtaláltunk, viszontszeressen minket. Mert minden perc, egy újabb gondolat az Ő fejében, minden óra egy újabb döntés, elhatározás, és tett. És ha megtörténik a legrosszabb, hogy akire hiába mosolygunk minden nap, elkötelezi magát valakivel, akkor vége, és a lélek egy darabja összeesik, fájdalmasan lüktet és elhal. És ilyenkor azt érezzük, hogy a szívünk már sosem fog dobogni senki iránt úgy, mint azelőtt. Hogy lelkünk tartalékolja az erejét arra, hogy esetleg megint beüt a krach, és az újabb veszteség megint egy újabb darabot hasít ki belőle. Bár lenne szeptember elején a születésnapom, és így nem kéne minden karácsony előtt végigkínlódni ezt az érzést, ami harmadik éve gyötör.

23...év

Újabb év, újabb csodák, élmények és kalandok. Most jöttem Üllőről, így letudva a második "éjszakai műszak" is. Bár hozzátenném, isteni szerencsém volt, mert ma este megint nem volt semmiféle esemény, csak reggel 5kor hoztak be egy kólikázó lovat.

A rettegés foka...

A rettegés a tetőfokra hág. Még 2 és fél hét a szorgalmi időszakból, ugyanakkor ismét ennyivel közelebb a vizsgaidőszakhoz. Kezdek megint rettegni, de főleg attól, hogy a rettegés miatt nem fog menni. Azt hiszem, tényleg ideje lenne felkeresnem egy jó pszichológust...Vagy, ami még jobb, idén nemcsak hogy megfogadom, de tényleg be is tartom azt a minden évben megtett fogadalmamat, miszerint egyetlen vizsgámat sem teszem át más időpontra. Még a parazitológiát sem.Mindenesetre egy dolog biztos, hogy halálra fogom tanulni magam. Éjjel-nappal, buszon és vonaton, állva és ülve, éberen és félálomban, kedvvel,kedv nélkül. És nem azért mert kell, hanem mert szeretném.

Ha már viszont itt ülök a gép előtt, beszámolnék első Üllőn töltött éjszakai ügyeletemről:"...". Igen, az a 3 pont pontosan azt szimbolizálja, amire az ember elsőre gondol: a SEMMIT. Átmentünk ketten, a kólikás istállóban némán álldogált 3 ló: egy sánta, egy facialis-bénulásos és egy pár napja még kólikázó ló. És rájuk kellett felügyelnünk. Nos, hát mondanom sem kell, mindebből annyi lett, hogy este fél 7kor rájuk néztünk, hogy minden oké, aztán semmi munka nem lévén, leadtuk a nevünket telefonszámmal együtt, és egyszerűen elmentünk aludni. Másnap reggel 8kor pedig eljöttünk. Ennyi volt a fenomenális ügyelet. Nagyon tanulságos volt. Mindenesetre remélem, hogy a péntek esti is hasonlóan eseménydús lesz, mert legalább a születésnapom előestéjén szeretném kialudni magam. Viszont érdekes , hogy gyakorlatilag hetek óta először történt meg velem, hogy tényleg kialudtam magam rendesen :)

Egy fárasztó szerda ....

Ma nem csináltam túl sok hasznosat. Reggel TDK konferencián voltam, megnéztem pár embert, de aztán a takarmányozástan gyakorlatról visszatérve inkább elmentem a laborba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nyerő ötlet volt. Kicsit azt reméltem ettől az egész "laborosditól", hogy nyújt némi sikerélményt, de egyelőre ez nem igazán vált be. Pozitívumnak kijelenthető, hogy zseniálisan megtanultam gélt kiönteni, DNS-t izolálni KIT-tel, PCR-t összerakni. De valahogy a hosszabb, több lépésből álló folyamatoknál mindig becsúszik valami gikszer. Csak azt nem értem, hogy miért, ha egyszer igyekszem nem kapkodni, mindent 3x elolvasok, megnézek. És ráadásul lassabban csinálok egy csomó mindent.Szeretnék, igazán szeretnék pozitívan hozzáállni ehhez az egészhez, de egyszerűen valamiért nem akar menni a dolog. Jó jó, tudom, hogy ez a "research", de lassan már az én bénázásomon múlik, hogy haladunk-e végre, vagy sem. Pedig nem vagyok béna, csak minden egyes alkalommal egye jobban rettegek attól , hogy megint elrontom. Tudom, hogy a pozitív hozzáállás hiányzik, de sajnos félek attól, hogy a Nagyfőnök kitalálja, hogy "ennyi, szevasz-tavasz, mehetsz amerre látsz". Nem szeretek csalódást okozni másoknak. Meg aztán ez a kapkodás...én nem kapkodok, csak az agyam, és nehéz ezt legyűrni.

Kedd este

Beszélgettünk ma az egyik gyakorlaton. Kórbonctanon,bár tulajdonképpen a coli-hasmenéses malac helyén akár lehetett volna az ebéd is, és a helyszín lehetett volna a menza. A lényeg, hogy szóba került, hogy az, hogy az ember reggeltől estig benn dekkol az egyetemen, nem jó, mert egyre fásultabb lesz tőle az ember. Nehéz is tulajdonképpen kizökkenni. Múlt héten már-már engem is elkapott ez a mókuskerék-érzés. Hogy az ember csak megy és megy, de ha van is ideje pihenni, akkor sem lesz az már valódi pihenés, mert a napközben megivott orbitális mennyiségű kávétól nemcsak a kezei remegnek, hanem már az agya is. Tulajdonképpen ez néha úgy nyilvánul meg, mint valódi stressz, amikor az embernek csak aludni van kedve, valamikor meg abban, mint nekem is most, hogy féktelen energiát érzek magamban bármire. Legyen szó arról hogy másszuk meg a Mount Everestet, vagy hogy tanuljunk ma még valamit.

Arról is szó esett, bár akkor már csak az egyik fiúval beszélgettem, hogy tulajdonképpen sokkal egyszerűbb lenne bármit megtanulni, hogyha úgy állnánk hozzá még akár egy szigorlathoz is, hogy meg tudom tanulni, szeretem, érdekel stb. Meg az is érdekes, hogy vajon miért van az, hogy az ember, mikor gyerek, olyan 10-12 éves forma, akkor hihetetlenül érdeklik a dolgok, és annyi minden megmarad benne. És persze ezt most magamra is értem. Fura, hogy annyira tartok a vizsgáktól, hogy már a felkészülés alatt rettegek, és ez érezhető, mert visszafog. Nem akarok fogadkozni, mert úgysem tartom be, hiszen ismerem magam. Elég könnyen találok kifogást bármi ellen. És irtó könnyen meg tudom győzni magam arról, hogy igazam van. Egy dolog miatt irigylem kicsit a gyerekeket, az pedig az, hogy sokkal kevesebb bennük a félelem bármi iránt, beleértve a tanulást is.

Csak...csak úúúgy :)

Tudom, hogy ez már minimum a harmadik olyan bejegyzés, aminek ezt a nem túl fantáziadús nevet adom, de ennek oka van. Mégpedig az, hogy vannak napok, amikor igazából semmi érdemleges dolog nem történik velem, csak éppenséggel az a sok-sok apró - talán mások számára érdektelennek tűnő-esemény, ami mégis megesik, összeadódva valami egészen érdekes, pozitív felhangot adnak a napomnak. A sok vicces, vagy éppen szívet melengető történés, amiken szabadidőmben képes vagyok órákig merengeni.Persze nem egyhuzamban, hanem mondjuk buszon ülve, egy unalmasabb órán.  :)
peace&love kiskaticabogaar

:S

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”
(Stephen Dolly)

Agy,nagy vagy

"Agy kikapcs, aztán bekapcs és átkapcs"...Kicsit se látszik, hogy fáradt vagyok ...:S De tényleg, agyilag nem kicsit zokni. Ma a délutánomat a laborban töltöttem. És most már fogalmazni sem egészen úgy tudok, mint ahogy délelőtt tettem.Vagy más egyéb alkalommal. Délután alatt pedig azt értem , hogy ebéd után átslattyogtam a járványtanra, kb. fél egyre, aztán ott is ragadtam fél hétig. És ma még tanulni kell. Holnap meg 5kor kelés és irány Üllő, Norbi meg kitalálta, hogy menjünk 10 perccel korábban. Érdekes lesz. És persze mivel a füzetkémet otthagytam, reggel még be kell mennem a laborba. Remélem Reni ott lesz, különben mehetek vissza délután...Sertésszagúan meg aztán talán mégse kélne bemennem a városba :).

Hétfő...újra

Egyre gyorsabban repül az idő.Ahogy telik el egyre több hét a szorgalmi időszakból, úgy egyre közeledik a vizsgaidőszak is. És jobbnál-jobb fakultációs és egyéb előrehozott vizsgák.

És bizony elérkezik lassan az október vége, így le kell adnom a szakdolgozatom/ TDK-dolgozatom első oldalát, Ami nem egy egyszerű dolog, mert ZZ egészen más formátumot kér, vagyis inkább vár el tőlünk, mint amit az egyetemi szabályzat előír. Érdekes.Mármint az, hogy el kellene döntenem, hogy mi legyen a forma. Nem szeretném 2 verzióban elkészíteni. Azt hiszem, a legjobb az lesz, ha inkább az egyetemi szabályzatot követem, de az 1 oldal helyett írok egy hosszabb lélegzetvételű, de most már kellőképpen tagolt kis szöveget. Most viszont lelépek, hogy immáron formát ölthessen a kézzel írott verzió gépelt formátumban is. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez most legfeljebb fél oldal lesz, és hét közben szülöm meg a maradék fél oldalt :).Tulajdonképpen nekem így még mindig jobb, mert most tényleg látom, hogy a többiek mennyit szenvednek ezzel az egésszel. Mármint azok, akik idén adják elő. Kíváncsi leszek rá, hogy mi mit alkotott. Hajninak meg szurkolok, hogy sikerüljön befejeznie az egészet. Szegény nagyon kínlódik vele.De valahogy csak összejön majd :)

peace&love kiskaticabogaar

Egy élménydús péntek...

Azt hiszem, ez végre egy olyan pénteki nap volt benn a laborban, amit végre tényleg élveztem, méghozzá úgy, hogy valószínűleg sikerült nem elrontani semmit. Jó, ez persze azért nem teljesen igaz. Már hogy kivételesen sikeresen beleraktam az agarózgélbe a Gel Red festéket, csak éppen megszaladt kicsit a kezem és így a megfuttatott gélen aztán a PRRS DNS-band úgy világított, mint a telihold...Tehát remélem szerdán nem felejtem el a dolgot, és akkor kihigítom egy kicsit az egészet, mert hát így kicsit használhatatlan lett. Az a fura, hogy azt hittem, azért lett olyan csuda fényes az egész, mert esetleg többet mértem bele a kelleténél a DNS-ből meg a markerből,de mind1, már nem lényeg. A fontos., hogy végre sikerült megcsinálni többé-kevésbé rendesen valamit.

Élménybeszámoló: érdeklődés hiányában elmarad

Igazából meg sem kéne lepődnöm azon, hogy a művészekből,tanárokból és műkedvelő "orvosokból" álló kis családomat abszolút hidegen hagyja, hogy én mit csinálok, amikor nem vagyok otthon. Természetesen az egyetem falain kívül töltött időre gondolok. Néha elkezdek mesélni valamit, de úgy tűnik, csak nekem vicces, csak én értem, közben meg annyira kikívánkozik belőlem mindaz, ami napközben velem történik, hogy néha úgy érzem, szétrobbanok tőlük. De nem mesélek nekik semmit, mert hiába érdekes, mintha a levegőbe beszélnék. Múltkor 5 percig magyaráztam valamit, mire öcsém visszakérdezett, hogy "most egyébként hozzánk beszélsz?". Éljen a tapintat. Én bezzeg hallgathatom végig a zsidó vicceket, a nyugdíjba ment lepukkant művésztanárok hülyeségeit, a szeretőket, a hetente váltogatott barátnőket, a férjek,vőlegények és menyasszonyok hülyeségeit. Pedig egy bizonyos szint után már én is leszarom magasról. És akkor ezek után csodálkoznak azon, hogy én állandóan szorongok, meg befelé forduló vagyok. Mert ugyan magyarázhatom nekik,hogy mennyire letört, hogy az első PCR, amit egyedül csináltam, nem sikerült, hogy nem tudok buborékmentesen pipettázni, hogy az első agar, amit öntöttem, olyan hullámos lett, mint a Balaton. Nem értik, és sajnos a jövőben még kevésbé fogják érteni. Sürgősen találnom kell egy megfelelő beszélgetőpartnert, aki hajlandó hasonló, az átlagoshoz képest magasröptű beszélgetésekhez, különben felfalnak az érdekesnél érdekesebb élmények. Pláne mióta az MTA-n vagyok, csudijó és vices meg érdekes dolgok történnek velem, csak kár, hogy pont a család az, akik szarnak rá magasról. Nekik ez valószínűleg csak annyit jelent, hogy csinálok valamit, amit ők nem értenek, és ez csak bonyolultabb lesz, így bele sem akarnak folyni. Vagy egyszerűen nem tartják érdemesnek a mondanivalómat arra, hogy meghallgassák. Mondhatom, szép jövő.

peace&love kiskaticabogaar

Csütörtök...még mindig 13?

Lehet, hogy ez már csak hozzáállás kérdése lenne, vagyis hogy ha szerencsésnek tekintem a hetet, akkor az is lenne? Kétséges, legalábbis ez a hét. Apu szerdán bekerült a Bajcsy kórház intenzív osztályára, mert a terheléses vizsgálat alatt annyira durva volt az EKG-görbéje, hogy azt mondták neki, haza se menjen. Így aztán benn ragadt. 2 héten belül megműtik, azt mondta, szeretne végre túl lenni rajta. Elég durva beavatkozás lesz, a szegycsontjánál fogják felnyitni a mellkasát, és megműtik a koszorúereket. Ezután még 2 hónap rehabilitáció Balatonfüreden...hát,elég durva ősz lesz az idei, az biztos, de azért túléljük.

Koffein mindenek felett ...

Már évek óta ritkán iszom rendes kávét, egyszerűen azért, mert nekem egy kis csésze kávé is annyira sok, hogy inkább megmaradtam a pótkávénál. Most viszont ebből is sikerült napközben olyan gigászi adagot meginnom, ami miatt nem tudok aludni, nem tudok tanulni és nem tudok rendesen gondolkodni, csak pörög az agyam. Körbe-körbe járatom ugyanazokat a neuronokat,mindenféle ostobaságon töröm a fejem, és nem tudok koncentrálni a tennivalóimra. Mindez azért érdekes, mert a suliból már lement 2 hét, és már most nem vagyok képes koncentrálni semmire, hanem egyre csak rettegek a legrosszabbtól, bármiről is legyen szó. Fogalmazzunk úgy hogy bizonyos tekintetben megszállt a pesszimizmus, ami ha éppen jobb kedvem van, vagy sikerül valamire koncentrálnom, egy-egy pillanatra elhomályosul, aztán újra a felszínre tör, én meg a kisebb-nagyobb gondjaimon rágódom, és egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy tényleg gyomorfekélyem legyen.Azt hiszem, ideje megint koncentrálni és valami probléma-feldolgozó stratégiát kieszelni,különben még idő előtt begolyózom, a félév elején...

peace&love kiskaticabogaar

hétfő 13

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy ez nem az én hetem. A hétfői napon megkaptam a pénzem egy részét, de levontak belőle 3000 Ft-ot. Aztán elmentem vásárolni papírboltba, de csak azt nem sikerült megvennem, amit eredetileg akartam. Hazaértem, ahol egy boríték várt, benne egy idézés a rendőrségre, miszerint magánokirat-hamisítás miatt feljelentettek, valódi ok nélkül. Másnap kiderült, hogy az órán, amiről hétfőn eljöttem, katalógus volt. Aztán kedden elmaradt egy dupla kórbi gyak, ami miatt 3 órán keresztül dekkoltam az egyetemen tétlenül. Este elmentünk bulizni, ami ugyan vicces volt, de a cipő úgy feltörte a lábamat, hogy szerdán már iszonyúan fájt. A buli kicsit olyan volt, mintha egy pár rossz házassal mentem volna. Másnap bementem, kb. a semmiért, alig aludtam, és ráadásul akivel megbeszéltem, hogy megveszi az egyik jegyzetemet, nem volt ott a találkán. Ezután a délutánomat benn töltöttem megint csak az egyetemen, ahol elaludtam az egyik fotelban a könyvtárban.Következő lépés volt, hogy bementem a járványtanra, persze pendrive nem volt nálam, de a várt emailt, amivel dolgoznom kellett volna, máig nem kaptam meg,így ma sem tudok primereket tervezni a PRRS kutatáshoz. Ma az egész napomat végigálltam, úgy,hogy fájt a talpam egy gigantikus vízhólyag miatt. A 3 órás boncolás után sertésszagúan tértem haza, de persze a szagot ötszöri kézmosás, és egy félórás forró fürdő után is érzem a kezeimen, ami miatt nem tudok megenni kézzel semmit, mert mindennek hirtelen disznószaga lesz. Egyszerűen őrület. Ezen kívül holnap megint benn töltöm a napom jó részét az egyetemen. Na, most már tényleg alig várom, hogy végre vége legyen ennek a szar hétnek, mert tényleg baromira elegem van abból, hogy egyszerűen bármihez nyúlok, minden félresiklik.A péntek 13-tól nem félek, de a hétfő 13-tól egyre inkább.

Új év, új élmények

Ismét elkezdődött egy fantasztikus tanév, egy új év, új élményekkel. Kicsit közhelyes, de azért igaz. Szomorú, hogy vége a nyárnak, de azért a "rossz" idő miatt talán mégsem. Meg hát, az én rendszertelen, széteső nyári-énem végre beilleszkedik a megszokott, régi rendbe. hogy reggel felkelni, bemenni, csinálni a dolgom, órákra járni és tanulni. Épeszű ember talán hülyének nézne emiatt, de nekem ez többnyire jót tesz,mert nyáron talán a kelleténél jobban pazarolom azt, amiből amúgy is kevés van: az időm.

Hostess munka...

Azt hiszem, egy ideig hanyagolni fogom az efféle munkakörbe tartozó diákmunkák elvállalását. Nem mondom, jól jön az a 10ezer forintocska, de legközelebb ilyesmit dupla ennyiért sem vállalok el. Nem mintha azzal lenne gond, hogy kedvesnek kell lennem az emberekhez, egyszerűen csak nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak rendesen válaszolni, ha az ember kérdez valamit. Akik valami gunyoros megjegyzéssel elküldenek a búsba. Viszont kellemesen csalódtam az emberekben, ugyanis a többség nagyon kedvesen válaszolt, és még meséltek is mindenfélét.

Ami viszont még érdekesebb, hogy amíg itt dolgoztam, megfigyeltem, hogy vannak olyan dolgozók, akik annak ellenére, hogy milyen sok akadékoskodó vásárló van, mégis képesek kedvesek maradni mindenkihez. Pedig ők azok, akiknek még igazából egyszerűbb és monotonabb a munkája. A vezetőké ezzel szemben macerásabb, de nekik azért mégiscsak gyorsabban eltelik a nap, mert annyi mindent kell tenniük. Viszont több a fizetésük is - tudom, tudom a felelősség is - és ennek ellenére olyan rosszkedvű mind, hogy csak na. No mind1, ez is letudva, végre szent a béke és folytatódhat a nyár :)

peace&love kiskaticabogaar

After (the) party

Még mindig cefetül vagyok, és ez bosszant. A véremből kiürült az este megivott alkohol, és visszatért mindaz, ami eddig nyomasztott. Főleg az összetört szívem. És ez fáj a leginkább. Bár lenne végre egy kicsit más, egy kicsit új. Amitől félek, de legalább nem rossz. Miért nem lehet az, hogy végre én is ugyanaz iránt vágyakozzak, aki irántam? Olyan nagy kérés ez? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben???? Hát valóban megéri, hogy az ember más, mint az állatok? Ilyenkor nem ezt érzem, hanem hogy milyen jó egyes madaraknak, akik egyszer párt választanak, utódokat nemznek, és évről évre megismétlik mindezt. És nem kell hozzá minden évben eljátszani az udvarlási szertartást.

Buláj felsőfokon...

Ma 2x jelentkezem, először józanul, aztán pedig enyhén becsípve. Már a gépelési stílusomon is meglátszik, hogy ez már a becsípett állapot, mert össze-vissza gépelek, hajnali 4 és hiába aludhatnék, inkább a gép előtt ülve jártatom az agyam. Hogy miről? Arról, hogy miért nem kellek senkinek? Időnként egy-egy buliban - ahogy ma is - letámad valami vadidegen, akit sose láttam, és valószínűleg sose fogok többet, és bőszen dicsérni kezd, hogy micsoda melleim vannak...vicces, erre van szükségem a legkevésbé. Ez olyan tény, amivel magam is tisztában vagyok, mégsem építenék erre egy kapcsolatot. De inkább megyek aludni, mert hulla vagyok...

"Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja."[Cecelia Ahern]

peace without love.... kiskaticabogaar...

Sense of my life...

Sosem gondolkodtam olyan kérdéseken, mint hogy miért élünk, mi az élet értelme. De olykor eszembe jut, hogy az életnek vannak olyan apró finomságai, amik miatt azt érzem: igen, ezért már érdemes volt élni. Mint amikor megismerek valakit, akiről úgy tűnik, akaratlanul is hozzátett valamit az életemhez. És itt most lényegtelen, hogy miről is van szó. Lehet ez szerelem, barátság, vagy csak egyszerűen tisztelet. Mikor megismerek egy egyszerű embert, aki pusztán a jellemével, tetteivel hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos dolgokon elgondolkozzam, felülértékeljem a saját tetteimet, gondolkodásmódomat. Nem jelenti ez azt, hogy találkozom egy emberrel, és máris más lettem. Á, dehogy, erről szó sincsen. Egyszerűen csak elkezd járni az agyam, és egészen egyszerű, apró változások mennek végbe bennem.

Ilyenkor szokott az eszembe jutni, hogy ha esetleg ezzel a konkrét valakivel többet nem is találkozom, akkor is jó volt megismerni, mert többek érzem magam tőle. Ettől függetlenül nagy a valószínűsége, hogy még összefutunk. Egyelőre a Kóbor Lélek hazatért, lassan visszazökkenve a nyári hétköznapok egyformaságába. De már most tudom, hogy igazából már előrerepült az időben, a jövő nyárba, amikor ismét szárnyalhat, miközben ez az egyszerű, mégis rendkívüli ember tovább ontja magából az életét megváltoztatni képes derűt, humort és bölcsességet.

peace&love kiskaticabogaar

XD

Tegnap bementem az egyetemre, meghosszabbítani a diákomat...a mosdóból kifelé jövet rám köszönt kancsal Józsi ♥ a kórbiról...nem kellett volna megállnom:
...-Öh..szia-mondja zavartan és nem tudja, hova dugja a véres kést a kezében.
-Szia-mondom, nem értem mit akar,2 perc kínos csend, jön felém, na mondom ez tényleg akar vmit,lassan,nem túl feltűnően hátrálni kezdek,biztos megint túl szexi ruha van rajtam. :S
-Öhm..te hanyadéves vagy?
-Most végeztem a 3.at...
-Öhm..akkor te másodikos vagy?
-Nem, most végeztem a harmadikat, szeptembertől negyedév...
-Öhm...nem tudod, kik szervezik idén a gólyatábort?
-Biztos Misi meg Janci.De lehet, hogy a másodikosok.
-Hátööö...azok meg kik?Nem másodévesek?
-Nem-mondom-évfolyamtársak.De nem tudom, ki szervez, nem nagyon érdekel a GT,szóval nem tudom.
-Hátööö..jó...szia.
Ha valaki tehát arra jár,tájékoztassa szegényt, nehogy már lemaradjon valami jóról... ;)

Kóbor, de szabad

Igen-igen-igen, végre szabadon. Már majdnem 5 napja, hogy végre élvezhetem én is a nyarat és a  napsütést. Ha úgy döntök, olvasok, akkor olvasok, ha nincs kedvem hozzá, leteszem és csinálok valami mást. Töltöm az elemeimet. 

Múlt héten kapásból azzal indítottam, hogy elolvastam egy vaskos, 1000 oldalas könyv végét, amit még a vizsgaidőszakban kezdtem el, és a gyógyszertan szigorlat után elég sürgősen be is fejeztem. Azóta Svejk-et olvasgatok, időnként megszakítva valami társasjátékkal az olvasgatást, amit a kisebbik húgom kényszerít rám. Tévedés ne essék, szeretek én játszani, csak ilyenkor nyáron én már nem annyira csipázom, ha valaki megpróbálja megmondani, hogy mit is csináljak. Viszont egyre égetőbb probléma, hogy nem találok semmi melót. Pedig nagyon kellene...

Már csak...vagy még? 2.0

Egy darabig úgy gondoltam, hogy már csak, de hajlok a még felé...Istenem, hogy én hogy utálok a négy fal között rohadni egész álló nap...és még csak nem is tanulok, mert kivagyok ettől az egésztől, annyira szorongok a vizsgáktól már előre, hogy mi lesz, ha nem sikerülnek, hogy már csak ezért sem vagyok képes hatékonyan tanulni...Mert nem alapvetően a tanulással van probléma, hanem hogy a tanulás a vizsgákat juttatja eszembe, amitől elkezdek szorongani, ami miatt meg félbehagyom és csinálok valami mást, amitől legalább nem szorongok egész nap. Ez persze nem túl hatékony megoldás, de legalább nem szorongok. Viszont a vizsgákra mégiscsak fel kéne készülnöm valahogy. Még mindig hátra van 2 vizsga, amire maradt alig egy hetem, miközben tényleg a tököm teli már az egésszel. Ilyenkor irigylem azokat, akik ha rosszabb jegyekkel is, de már végeztek, mert nem rettegéssel töltik el a napjukat, hanem legalább addig eljutnak, hogy olvasgatják napközben az anyagot. Én konkrétan ma délután egykor jutottam el arra a szintre, hogy elkezdjem a tanulást a holnap reggeli vizsgára. Viszont megvan a stratégiám. Elmegyek reggel, beíratom az egyest, aztán bevetem magam a könyvtárba, végigtanulom a délelőttöt és a délutánt, aztán pedig hazajövök, jelentkezem a hétfői vagy szerdai UV-re etológiából Közben pedig ezerrel tanulok a gyógyszertanra, és bőszen olvasgatom az etológia jegyzetet, miközben élvezettel nyálazom át a magyar állatvédelmi törvény paragrafusait, megszakítva a sedatohypnoticumok sejtelmes világáról szóló gyógyszertan tételekkel. Mindez persze tök jól hangzik, már csak az a kérdés, hogy nem szakítom-e meg a tanulás csodás óráit ismét valami olyasmivel, ami elvonná a figyelmemet, csak hogy  a szorongást ne érezzem. Aztán hétfőn megírom végre sikeresen a gyógyszertan beugrót, utána etológia vizsga, aztán gyógyszertan pénteken, ami ha ne adj' Isten nem sikerülne, még mindig ott van a dékáni vizsga lehetősége, amit szerencsére még nem tékozoltam el, és talán lesz olyan jószívű a gyógyszertan tanszék, hogy átengednek eme "fantörpikus" vizsgán., és akkor fel sem kell használnom az alma mater adta utolsó lehetőséget. Bár ahogy néztem, senki sem csúszott le hozzánk a negyedévesek közül a gyógyszertan miatt, szóval talán még van némi esélyem. Ha már a mikrobiológia sikerült, akkor ez is fog. Igen, érzem, hiszen én vagyok a CSALÁD ESZE :P (aki ezt nem ismeri, annak ez nem mond sokat...)

peace&love(&learn) kiskaticabogaar

Már csak...vagy még?

Már csak, vagy még 2 vizsga? Maradjunk talán abban, hogy már csak kettő. Csak egy szigorlat és csak egy kis vizsga. Ez már a túlélhető szint. A szigorlatra sokat kell tanulnom, a másik kevésbé gázos. Nem is lényeg ez most, hanem inkább a körülmények.

Hogy mi? Hát a meleg. A forróság és a párás levegő. Megőrülök tőle. Utálom a meleget. Talán már említettem párszor :). Sajnos anyagcsere-folyamataim intenzív mivoltának köszönhetően nekem mindig, és mindenhol melegem van. Ma például a vonatra felszálltam, és be akartam menni a mosdóba. Hát, nem jött össze, mert valaki kb. 20 percig trónolt odabenn. Én meg, mivel akadályokba ütközött belőlem a folyadék eltávozása, kezdtem ideges lenni. És folyt rólam a víz. Pedig volt klíma a vonatban. Éreztem, ahogy csurog végig a hajszálaim tövétől a nyakamig...Megőrülök tőle. Pedig holnap be fogok menni az egyetemre. Állati jól lehet ott tanulni. Egyre több az olyan ember, aki benn tanul. Még magyarok is. Talán van némi esély rá, hogy találok egy tanulópartnert, hogy érezzem, nem csak én szenvedek itthon, hanem más is rühelli ezt a tetves meleget, meg hogy ilyen időben tanulnia kell. Uhh, csak legyen meg a takarmányozástan vizsgám. És akkor tényleg mondhatom, hogy MÁR CSAK 2 vizsga  :)

peace & love kiskaticabogaar

A bejegyzés időpontja 23:34

Igen, tudom, lassan éjfél, holnap fél 6kor kell kelnem, de aludni nem tudok, jelen pillanatban a gyomrom görcsöl csak, az agyam már nem. Úgy érzem, úgy megyek holnap belgyó (belgyógyászati diagnosztika) vizsgára, hogy zseniálisan tudok mindent. Persze ez nem teljesen igaz, kismillió hiányosságom van, amit az elkövetkezendő pár órában már nem tudok megtanulni, de ettől függetlenül, noha döcögősen is, de azért talán valamit összehozok holnap. Leti megmondta, megbuktatni már nem fognak. De azért hozzátenném, nekem is egyet jelent a 3as jegy a bukással. Mert rettentően lerontja az átlagomat. Szeretnék holnap kapni egy szerény négyeskét vagy ötöskét. Csak hogy egyszer, legalább egyszer elérjem a "négy-egészes" átlagot. Megfeszítve tanultam egész félévben, és most rettegek, hogy valamelyik vizsga az utolsók közül nem fog úgy sikerülni, amint ahogy azt eredetileg elterveztem. Pedig végre valahára lenne valami, ami egy kicsit növeli az önbizalmamat. Ha már más nem is. De azért valahol igazat adok Valinak is, tényleg nem a jegy számít. Csak hogy sikerüljön. Remélem fog is :)

peace & love kiskaticabogaar

"Buli az egyetem...csak nem nekünk..."

A cím ellenére én ezzel nem értek teljesen egyet. A fenti szöveg alapján valami egyetemista létrehozott egy klubot, amihez épp most csatlakoztam facebook-on, arcomon cinikus vigyorral. Mert tény: buli az egyetem, csak nem az állatorvostan hallgatónak. Vagy legalábbis nem annak, aki nem bukdácsolva, épphogy csak görbülő jegyekkel szeretne átjutni a vizsgákon. Én végre, harmadéves koromra eljutottam arra a szintre, hogy nem csupán a saját büszkeségem miatt tanulok jobban és többet, mint eddig, hanem hogy a jó jegyekkel tápláljam a saját önbizalmamat, miközben alaposan átrágva a tananyagot úgy tanuljam azt meg, hogy aztán ezt a tudást későbbiek során valóban hasznosítható tudássá tudjam alakítani. Most épp a belgyógyászati diagnosztikával küzdök. Még van 3 napom a main kívül, egyszer már átrágtam magam rajta, de bizony messze még a vége. Viszont, rájöttem, hogy többé-kevésbé logikus a tananyag, így aztán az elsajátítása talán nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek most még így az elején látom.Azt hiszem, megyek is vissza tanulni, várnak a nyirokcsomók és nyálkahártyák...<3

peace & love kiskaticabogaar

Görcs a gyomorban

Ismét egy nehéz vizsga vár rám, én meg itt aggódom, hogy nem fog menni. Oké, tény, hogy az előző vizsgám után kb. 3 és fél napot lazulással töltöttem, abban a hitben, hogy ráérek, úgyis van még egy csomó időm. Most meg, szopok, mint a torkos borz, mert hogy a rendelkezésemre álló 9 és fél napomból már csak 6 maradt, és hétfő reggel gyakorlati vizsga. Amin viszont át kéne menni, különben gáz lesz, nagyon nagy gáz, mert pénteken nem mehetek elméletre. És persze, a változatosság kedvéért megint nincs kedvem tanulni. Pedig azt hiszem, bíznom kéne magamban, hogy meg tudom csinálni, hiszen január eleje óta tulajdonképpen mázlistának mondhatom magam. Sikeres vizsgák, ZH-k és év végi eredmények. És már csak tényleg 4 vizsga van hátra, és akkor jön jön jön igen, jön a nyár. Amit viszont angol tanulással és fordítással fogok tölteni, de még mindig jobb, mint itthon rohadni. Unom már a szobám négy falát. Hétfőtől azt hiszem a könyvtárban fogok tanulni. Némileg talán nagyobb hatásfokkal, mint idehaza…Viszont talán erőt öntene belém, ha rájönnék arra, hogy higgyek abban, hogy képes vagyok megtanulni még a gyógyszertant is. Mert hogy előző félévben sikerült, eléggé jól, mert benne voltam abban a pár emberben, aki félév végén 5ös érdemjeggyel kezdhette meg a vizsgaidőszakot. Talán ez lehet a kapaszkodó ahhoz, hogy sikerüljön megtanulni. Mert hogy egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy tanulással eljussak a végére. Pedig sikerülhet, az agyam tudja, de az érzéseim nem, bár azok elég gyakran tévednek ilyesmiben. Hát, remélem most is tévedni fognak…

Romantikus 7vége Mik Robival, avagy a szigorlat és én

Egy élmény volt ez a vizsga,de tényleg :) Makrai tanár úr állati vicces, de komolyan, megállás nélkül poénkodik:)
Tuboly, hát, ő fütyörészett,miközben dolgoztam ki a tételt, alig kérdezett bele, nagyon gyorsan lezavartuk. Még magyarázott is ezt-azt, mindenesetre sikerült.
És Bakonyi...hát, őrá mondta Tuboly,mikor megkérdeztem, mikorra várható a jegybeírás, hogy csak rajta múlik, mert ő órákig vizsgáztat...amúgy ha felel nála az ember, nagyon,nagyon kedves, vigyorog folyamatosan, úgy bólogat, hogy azt hiszed, le akar fejelni, és ha nem a szemedbe néz, akkor a homlokodat fixírozza (én már komolyan elgondolkodtam azon, amit valaki mesélt, hogy biztosan valami óriási kelés van a fejemen,és azt nézi)...és aztán mikor a végén megkapod az indexedet, úgy állnak a könyvtárszobában, mint három hatalmas beszívott óriás.Az egyik komoran nézi a cipője orrát, a másik nevetgélve fogja a hasát, a harmadik meg csak boldog vigyorral az arcán, büszkén néz rád...ma csak az bukott, aki visszaadta... érdemes  volt megpróbálni...ez volt életem eddigi legjobb vizsgája <3 Szinte szívesen megcsinálnám még egyszer, annyira élveztem.És most pedig: ráhangolódok a gyógyszertan gyönyöreire, hiszen ismét egy fergeteges szigorlat a láthatáron :) Viszont nem félek tőle.

peace & love kiskaticabogaar

Peace&love

Múlt pénteken valami ostobaság miatt összekaptam egy évfolyamtársammal.Nem, nem tévedés, évfolyamtárs, nem pedig barátnő. Sose volt az, bár ő talán azt hihette( nekem mindössze egy barátnőm van, akivel már 1 éve tervezzük, hogy a vizsgaidőszak után összefutunk).A lényeg, hogy az összeveszés tárgya az, hogy nem vagyok hajlandó vele tölteni az egyetemen fel-felbukkanó szabad óráimat, hanem inkább mások társaságát választottam. Csak mert jobban ismerem őket, nem bizalmaskodnak velem, viszont jó fejek, viccesek, szeretnek erre az egyetemre járni, és ha tanulunk, akkor ők is tanulnak. Az illető viszont, akivel összevesztem, haragszik az egész világra, gyűlöl kb mindent és mindenkit, de legfőképpen az egyetemet, az évfolyamunkat, a tanárokat, a lányokat, a fiúkat, a fiatalokat, az öregeket, a csinosakat, a vékonyakat, az egészségeseket, a vidámakat, a gyakorlatokat, az előadásokat, az 5ös csoportot és így tovább. Nem folytatom. Ennyi elég is, mert egy könyvet lehetnem megtölteni azzal, amit ő szeret. Mennyivel egyszerűbb lenne összegyűjteni azt, amit tényleg szeret. Ez valószínűleg ráférne egy félbetépett írólap kisebbik felére, szép nagy betűkkel. A másik dolog az anyáskodás. Egy anyám van, akit nagyon szeretek, ha ő anyáskodik felettem, az teljesen oké, ez az ő privilégiuma. De ne akarjon már gondoskodni rólam egy nálam több, mint 10 évvel idősebb, testileg-lelkileg roncs nőszemély, ha már egyszer nem az anyám.Most úgy tűnik, "öri-hari" (ez egyfajta tiniszleng). De nem bánom, mert múlt péntek óta olyan vagyok, mintha egy haldoklókkal teli kórteremből léptem volna át egy olyanba, ami újszülött csecsemőkkel van tele. Egyszerűen felszabadultam, eltűntek a felhők a fejem fölül, a kövek a mellkasomról, és így tovább. És ez most jó. Nagyon jó.

peace & love kiskaticabogaar

Csak úúúúgy 2.0

Ismét csak úgy, nyomasztó gondolataim miatt ragadok ismét billentyűzetet, hogy az éterbe bocsájtsam mindazt, ami miatt most olyan vagyok, mint egy atombomba. Nem mérges, nem, nem az. Csak majd' szétfeszít valami belülről, és nem tudnám megmondani, mi is az tulajdonképpen. Egyszerűen csak széthullottak miatta a gondolataim. Nem ott járnak, ahol én azt szeretném, hanem egy másik dimenzióban. Szerelmes vagyok? Á, dehogy, már nem, nem tudom, milyen is az igazándiból szeretni valakit. Én csak kedvelek. Kicsit, nagyon, végtelenül <3

Csak úúúgy

Azt hiszem, kicsit hosszú időre eltűntem a színről. Talán túlságosan is hosszú időre. Ha jól emlékszem, legutoljára valamikor március közepén született bejegyzésem, tehát több, mint egy hónapja.

Az ok? Egyszerű: ezer dolgom van, már azt sem tudom, hol áll a fejem.Hétről-hétre készülök a vizsgáimra, és épp ma este,a kórbonctan zh előtt 2 nappal pukkantam le agyilag. Nem csak fáradt vagyok, hanem lelkileg is kimerült. Ráadásul jött valami front. és most a fájdalomcsillapító ellenére majd' széthasad a fejem. Legszívesebben most elmennék aludni. De hát ugye,nem lehet, mert...mert nem lehet. Mert " meg kő ezt tanulni" (Dr. V.T.).Ennyi. Azt hiszem, ideje elővennem csodás problémamegoldó képességemet :) 

peace & love <3 kiskaticabogaar

És most, folytatom, persze csak röviden, nehogy már elvegyem a drága időt a tanulástól. Kezdek kicsit felélénkülni. Nem mintha nem lennék fáradt, csak úgy érzem, talán némileg több lesz bennem a lelkesedés. Hozzátenném,kóbor lelkem most messze jár. Ismét visszakanyarodok egy ismerőshöz, akinek az arcán anno azt a kedves mosolyt láttam. Félreérthető volt, bár így utólag, nem is baj. Attól még kedves és őszinte volt. Érzem, hogy kicsit talán szeretnek itt engem <3.
Nem éppen témába vágó, de ma hazafelé jövet érdekes dolgot láttam. Borongós arccal, mélyen elgondolkodva ültem fel a vonatra, a szokásos helyemre. Olvasgattam, tanulgattam, végül halk szisszenéssel elindult a vonat, és felnéztem. A szél vadul tépte a fák lombját, a beígért vihar közeledett. Cinikus mosollyal konstatáltam, hogy ismét zseniális voltam. Elhoztam az esernyőt, hurcoltam magammal, mégsem esik az a fránya eső. A lényeg, a vonat 5 perc múlva beért a következő megállóba, ahol egy termetes párocska álldogált, tulajdonképpen a nagy "betonsemmi" közepén, és előjátéknak beillő módon falták egymást. Körülöttük egy kis yorkshire terrier ugrált fel-alá, de ők ügyet sem vetettek rá. Aztán egyszer csak abbahagyták, a lány furcsa mozdulattal letörölte szája széléről a maradék nyálat, és ránk néztek, a vonatban ülőkre. Mivel nagyok az ablakok, észrevehették, hogy sokan figyelik őket, és egymással beszélgetve a vonat felé fordultak. Elmosolyodtam rajtuk, mert az egészből már csak az hiányzott, hogy az utasok tapsvihara közepette mélyen meghajoljanak, és eltűnjenek a színről. Persze végül nem így történt, és a vonat egyszerűen továbbgurult, de azért valljuk be, érdekes lett volna...

...avagy a nők valamiért szeretik, hogy ordibálnak velük...

Kedves X!

Innen a messzi,távoli városszélről üzenem neked: én, veled ellentétben, szeretem azt hinni, hogy minden emberben van valami jó, ami elég ahhoz, hogy ellensúlyozza az illető rossz tulajdonságait.Mint ahogy mindenki máshoz korábban,eleve így álltam hozzád is.

Ezzel szemben te időről időre újabb és újabb rossz tulajdonságaidat mutatod meg. Eddig csak szimplán depresszív jellemeddel verted ki nálam a biztosítékot. Azzal, hogy te bármi jót az ellentettjére tudsz fordítani. Ha ma süt a nap, akkor te azt sem látod, csak a holnapi esőfelhőket figyeled.Ma ismét megmutattad lelked egyik újabb sötét zugát: a nagyképűséget, és a bunkóságot. Hát tudod mit? Ha legközelebb eszedbe jut valami kedves, azt tartsd meg magadnak, és fintorogj rá valaki másra, mert én nem vagyok erre kíváncsi. Igazán megérdemelnéd, hogy egyszer valaki egy jót üvöltözzön veled. Szerintem élveznéd!

És akkor most...ZZZZZZZZZZ....

Hát, igen, azt hiszem, krónikus alváshiányban szenvedek. Menten elalszom, pedig ma még Felező-buli is van, amihez mellesleg semmi kedvem.Se bulizni, se alkoholizálni. Én ehhez most FÁRADT vagyok...

Helló lányok, mindjárt hányok :)

Ez az egy mondat tökéletesen leírja, hogy néha hogyan érzek nőtársaim iránt. Természetesen, mivel eleve egyértelműen az ellenkező, az erősebbik nem (gyengébbek kedvéért:férfiak) iránt vonzódom, ezért aztán néha elég nehéz elviselni a NŐKet. Igen, igen, így, nagybetűvel. Hogy miért? Mert eze esküszöm hogy állandóan csak azzal vannak, elfoglalva, hogy  jaj, mi ilyen fáradtak vagyunk, meg olyan fáradtak, meg hogy letört a műkörmöm, most épp “depizni” van kedvem, utálom az egyetemet, nincs kedvem bejárni, nincs kedvem jegyzetelni. És ilyenkor kinyílik a zsebemben a bicska: AKKOR MINEK JÖTTÉL IDE B@SZKI !!!!! Ha valaki ennyire utálja az egész egyetemet, ha fáradt tőle, akkor menjen innen a francba és csináljon valami mást. Minek ezen állandóan lovagolni??? Erre legszívesebben nem mondanék semmit, egyszerűen lekevernék egy igazi taslit az illetőknek. Az is eszembe jutott, hogy ugye nekem a vizsgaidőszak utáni 2 hét az agyrázkódás és a betegségem miatt nem éppen üdítő pihenéssel telt. Egyesek most voltak síelni, tök jó nekik. Én is szívesen mennék, mégsem irigykedem. Mert minek? Attól sem lesz jobb, nem igaz? Ellenben így, hogy nem foglalkozom vele “agyban”, nem gyötröm ezzel magamat egész nap.,mégiscsak megvagyok, sőt, nagyon jól.

Ráadásul a szokásukhoz híven ezzel másokat nyaggatnak. Az ember már jókedvű sem lehet, mert ezek állandóan lerohasztják még a legnagyobb jókedvet is valami pesszimista megjegyzéssel. Ismét visszatértünk hát az előző félév közepe tájékán rám tört hullámvölgyhöz. Pontosabban fogalmazva viszont inkább válaszúthoz érkeztem: vagy csúszok én is le a többiekkel, vagy észreveszem a “viadukt” elejét, és inkább azon próbálok meg át jutni ezen. És azt hiszem, egyértelmű, de a második lehetőséget választom, mert különben idő előtt begolyózok.

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy végre péntek, tehát rettenetesen örülök most, hogy “vége” a hétnek. Nem elsősorban azért, amiért egy normális ember, hogy vége a sulinak/melónak stb, hanem mert most két teljes napig nem kell hallgatnom senki NŐ hülyeségeit. Ilyenkor örülök annak is, hogy nőnek születtem, mert ha férfi volnék, nem tudnám elviselni a panaszkodást. Viszont már kezdem megérteni, hogy valószínűleg miért nem képesek a férfiak elviselni sokszor a nőket. Szerintem ezért. És én már csak azért sem leszek ilyen. De viszont már érzem, hogy nyugi van, “örök napfény, forever young” ,és a ráncaim is kisimultak <3 :)

Napi ez+az

Hát, igen , ez a csütörtöki nap elég hosszú. Reggel 8tól este 6ig. Persze van benne egy kétórás szünet, de nekem mindig sikerül találni valami marhaságot, amivel elüthetem az időt. Persze ez sose “felesleges” dolog, csak éppen mással is foglalkozhatnék. Például a napi pihenés számára ideális időpont délután fél 2től 4ig tartó időszak. Ez alatt én ma rohangásztam gumicsizma után, amit az üllői gyakorlaton kell használni, illetve találkoztam egy nagyon rég nem látott ismerőssel:) Ami irtó vicces volt, mert például kiderült róla, hogy hát, bizony ő már menyasszony. Eléggé meglepett, de nagyon örülök, hogy a zsák megtalálta a foltját:) Egyébként tényleg nagyon helyesek együtt.

A mai napnak egyébként nem sok értelme volt, szinte végig valami másik dimenzióban járt az agyam. Nem figyeltem az egyik gyakorlaton, ami takarmányozástan volt, de valahogy képtelen voltam arra koncentrálni, hogy miként számítjuk ki egy szálastakarmány nyersfehérje-tartalmát. Egyszerűen nem köt le a téma. Mármint, nem is a téma, egyszerűen az előadásmód. Ilyen rossz gyakorlat már rég nem volt. Annyira vicces volt, hogy az utolsó sorokban már mindenki szenvedett ezerrel, hogy mikor lesz már vége az órának. Nekem meg eszembe jutott egy egy évvel ezelőtti gyakorlat, ami már nem tudom mi volt,talán egy genetika, de az biztos, hogy a végén már nyüszítve követeltem az égiektől hogy inkább küldjenek ránk hurrikánt, csak ne kelljen végigülni a gyakorlatot. Most éppen ilyen érzésem támadt. Persze végül vége lett ennek a gyaknak is hurrikán nélkül, de az agyam addigra már füstölt.

Utána volt ugye a két és fél órás szünet, aminek a végén egy két kilós vadászcsizmával az oldalamon egy szál köpenyben rontottam be gyógyszertan gyakorlatra. Nem gondoltam volna, hogy egy csizmával a kézben ilyen nehéz lesz futni. Mindegy. Másfél óra újabb szenvedés. A hajléktalan kinézetű, feltehetően meleg, vagy legalábbis kissé feminin figura megtartotta az órát. Ettől függetlenül persze minden tiszteletem az övé, nagy arc, meg aztán okos és nagyon rendes is, de kissé naiv. És az ember a végére a “kutyulimutyuli”, “pipicici”, és “fecsi” szavak hallatára már alig győzi visszatartani kitörni készülő röhögését. Tudni kell, hogy a teremben irtó büdös van, meleg, és most még ráadásként csirke és egérszag is terjengett, mivel ma volt gyógyszerbeadás, és vérvétel gyakorlat. Szegény csirke, megint “bucimaci haematomával” XD volt kénytelen elhagyni a terepet. Mi pedig boldogan és újabb ismeretekkel telve hagytuk el az egyetem területét :)

Puskázás, avagy hallgató csak hallgat, de nem tanul...

Nemrég olvastam egy blogbejegyzést arról, hogy az orvosi egyetemen (az, hogy melyiken pontosan, nem derült ki a leírásból) nem "lehet" puskázni, mert a ZH-k és vizsgák előtt a hallgatóknak alá kell írniuk egy nyilatkozatot, miszerint ha rajtakapják őket, repülnek az egyetemről.Ennek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy ezt akár nálunk is be lehetne vezetni.

Nem egyszerűen azért, hogy megszívassunk másokat. Saját évfolyamomon tapasztalom rendszeresen, hogy van olyan, aki a szóbeli vizsgákon képes a tételeket kimásolni. Mikrobiológia, kórélettan, állattenyésztéstan. Én sem vagyok azért szent, de jómagam mindössze egyszer puskáztam, kórélettan ZH-n, de igazából még értelme sem volt túl sok. Hiába kaptam ugyanis rá 4/5-öt mg 5öst, a vizsgán vajmi keveset számított ez a két jó jegy. Persze meg kellett lennie az eredménynek, de képtelen voltam megtanulni. Kijegyzeteltem az anyagot, hogy majd abból megtanulom, végül aztán puska lett belőle. Viszont mai napig jól emlékszem arra az anyagra.

Ellenben olyan emberek, akik eddig zseninek számítottak, most brillíroztak több vizsgán is, ámde mindezt úgy, hogy a szóbeli tételeket kimásolták. Nekem van olyan vizsgám, ami nem lett meg, de komolyan mondom, büszkébb vagyok erre így, mintha kipuskáztam volna a vizsgán, és meglenne mondjuk a kettesem. Komolyan mondom, kész röhej ez az egész. Valahol érthető, hogy egy büfészakon ilyesmit bevezetni botorság volna. De nálunk szerintem kevesebb hülyét képezne az egyetem, ha páran ilyen módon kiesnének.

Ohó, egyvalamit még azért meg kell említenem. A puskázás módját: puskatoll( az élettan tanszéken ezért nem is lehet, csak a tanszék tollaival írni a ZH-t meg a vizsgát), iPod-ban pdf-formátumban, egyszerű házi papírpuska(ergo átláthatatlan cetlik halmaza) és persze a tenyérre, szoknyabélésre,karkötőre írt puskák. Egyeseknek már semmi se szent.

Csak úúúgy

Ismét eltelt két hosszú hét, bár még a péntek hátra van. Ez már végre a hatodik szemeszter, sikeresen túléltem az előző vizsgaidőszakot, kisebb-nagyobb neurotikus rohamokkal és dühöngéssel. És, ha most azt hinném, végre pihenés, hát tévedtem. Ez a félév némileg izgalmasabbnak ígérkezik, mint az előző, de azért van idén is olyan tantárgy, amire hát, fogalmazzunk úgy, magasról teszek. Például az állatvédelmi törvényeket taglaló állatorvosi etológia tantárgy. Az etológia kifejezetten érdekes, ennek ellenére sajnos mégsem erről van szó egyelőre. A bácsi, aki leginkább egy jóságos jegesmedvéhez hasonlítható, olyasmiket mond el, amivel kapcsolatban én már elvégeztem egy fakultációt. Tehát amikor azt hittem, végre nem sulykolnak belém többé törvényeket meg paragrafusokat, akkor súlyosan tévedtem. Mert nemcsak hogy kell, hanem még sokkal részletesebben is. Az agyam meg kihagy.

Viszont az a pár nap, amit a legutóbbi vizsgám után itthon töltöttem, némileg feltöltött. Igaz, szenvedtem egy kisebb agyrázkódást, miután dobtam egy hátast Dobogókőn síelés közben. Aztán meg most,hogy elkezdődött a suli, egy kis hörghurut. Szeretnék már végre egy kicsit kimozdulni, főleg a bringa az, ami hiányzik, de így betegen nem indulok el. Se bringa, se futás, se úszás. Sebaj, már csak pár nap, meggyógyulok, és húzok el valahova zsírt égetni, tüdőt átszellőztetni. Viszont egyvalamit sikerült leszűrnöm a történtekből. Valószínűleg minden nap a következő vizsgaidőszakban ki kell mozdulnom egy keveset, hogy nem épüljön le teljesen a szervezetem. Viszont bűnös gondolatom támadt, rettenetesen vágyom egy zacskó csokis tejkaramellára ;).

Vizsgaidőszak . . . ó jeeee 2.0

Huh, ez a vizsgaidőszak az eddigi legnehezebb. Egyrészt be vagyok szarva, de elég alaposan. Másrészt pedig most olyan, mintha egyszerre lenne 4 szigorlatom. Pedig tulajdonképpen csak 2 van, amiből az egyiken már túl vagyok, relatíve jó eredménnyel. Tudom, hogy úgy kell hozzáállnom, hogy az évfolyam egy jelentős részénél jobb képességű vagyok, és nagyobb a teljesítőképességem, ezért kell hát összeszednem magam. Rájöttem hogy tényleg egyetlen dologtól félek, ez pedig az időhiány. Le kell győznöm a félelmemet. A fény harcosa vagyok, nem adom fel.BÁTORSÁG!

Visszatérés

Ismét visszatérek, bár csak rövid időre, hogy ezt megosszam veletek.

 הוראת אבירות של הראשון:

אתה צריך למחוק הכל, אשר כתב לך לתוך זה עד עכשיו, מתוך הספר של החיים שלך: תסיסה, את חוסר הביטחון, את השקר. המקום שלהם לכתוב את זה אף מילה אומץ. אם אתה מגדיר את המילה הזאת, עם אלוהים, אתה יכול להגיע לכל מקום.

 (Paulo Coelho,héberül)


A Lovagság első tanítása:

Ki kell törölnöd életed könyvéből mindent, amit eddig beleírtál: a nyugtalanságot, a bizonytalanságot, a hazugságot. A helyükre pedig írd be a BÁTORSÁG szót. Ha ezzel a szóval indulsz útnak, és Istennel, bárhova eljuthatsz.


The knighthood's first teaching:
You have to delete everything, which you wrote into it till now, from the book of your life: the agitation, the insecurity, the lie. Their place write it in though the courage word. If you set out with this word, and with a god, you may get anywhere.
(Paulo Coelho magyarul és angolul)