Ma nem csináltam túl sok hasznosat. Reggel TDK konferencián voltam, megnéztem pár embert, de aztán a takarmányozástan gyakorlatról visszatérve inkább elmentem a laborba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nyerő ötlet volt. Kicsit azt reméltem ettől az egész "laborosditól", hogy nyújt némi sikerélményt, de egyelőre ez nem igazán vált be. Pozitívumnak kijelenthető, hogy zseniálisan megtanultam gélt kiönteni, DNS-t izolálni KIT-tel, PCR-t összerakni. De valahogy a hosszabb, több lépésből álló folyamatoknál mindig becsúszik valami gikszer. Csak azt nem értem, hogy miért, ha egyszer igyekszem nem kapkodni, mindent 3x elolvasok, megnézek. És ráadásul lassabban csinálok egy csomó mindent.Szeretnék, igazán szeretnék pozitívan hozzáállni ehhez az egészhez, de egyszerűen valamiért nem akar menni a dolog. Jó jó, tudom, hogy ez a "research", de lassan már az én bénázásomon múlik, hogy haladunk-e végre, vagy sem. Pedig nem vagyok béna, csak minden egyes alkalommal egye jobban rettegek attól , hogy megint elrontom. Tudom, hogy a pozitív hozzáállás hiányzik, de sajnos félek attól, hogy a Nagyfőnök kitalálja, hogy "ennyi, szevasz-tavasz, mehetsz amerre látsz". Nem szeretek csalódást okozni másoknak. Meg aztán ez a kapkodás...én nem kapkodok, csak az agyam, és nehéz ezt legyűrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése