15 hónap, 19 nap...

Igen,pontosan ennyi ideje élek és dolgozok itt. Friss diplomás, fiatal nőként, egy olyan helyen,ahol mindenki férfi, idősebb és tapasztaltabb...

  Éppen most tértem vissza újra a munkába,egy hosszú, 3hétig elhúzódó betegség után. Megmondom őszintén, bár én visszajöttem, a munkakedvemet elhagytam valahol. Már alig várom, hogy ennek a hétnek vége legyen és hazamehessek Budapestre...

És most,hogy hazajöttem, végre sikerült lehiggadni is. Rájöttem,hogy valójában saját magamra haragszom,amiért állandóan azzal foglalkozom,hogy mások mit gondolhatnak rólam...Ez nálam az örök rettegés tárgya...Mert ugye nem szeretnék olyannà válni,mint az elődöm...akiről még mindig keringenek rosszindulatú(de valós) vagy éppen túlontúl őszintére sikeredett történetek...

De én nem vagyok ő. Jobb vagyok,jobban csinálom,szeretem,amit csinàlok,és szeretek ezekkel srácokkal dolgozni.

Mint a hegedű...

"Értelme magvait a sorsom
 szétszórja már, mint záruló virág.
 Félelmeim úgy könyörögnek érted,
 mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

 Amerre lépek: szétterülve, törten,
 emlékeink hullt erdője zizeg,
 s levéltelen napjaim ágbogán át
 eget betöltve sóhajt a neved.

 Ordítanék utánad, de hiába:
 oly néma vagyok, béna, mint az állat,
 és mint a kő, mely megütött, s utána
 ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

 Hegedűként, felsodort idegekkel,
 kiszáradva és megfeszülve élek,
 oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
 sikolt, szikrázik belőlem az ének."

Már 3. hónapja dolgozom...

Jó itt,jó kollégáim vannak, rendes főnököm...

Jó a lakás is,ahol lakom...

De...

Sok ideje már,hogy nincsen senkim,és kezdek belezavarodni....

És van itt valaki,akit már hónapok óta nagyon kedvelek...néha szeretem,néha gyűlölöm őt...

Óvatosan kell bánni vele,mert hihetetlenül érzékeny...

Próbálom titkolni az érzést,de nagyon nehéz...

Főleg úgy,hogy bár én tudom a legjobban,hogy házinyúlra nem lövünk,van valamiféle mágnes benne,amivel menthetetlenül magához vonz,és nem tudok szabadulni tőle...

Ehhez még tegyük hozzá,hogy mivel mindketten egyedül vagyunk,természetesen a kollégák folyamatosan húzzák vele az agyamat...már én magam sem tudom,mit gondoljak...

Ha éppen jóban vagyunk,relatíve kedves,de elég egy apróság és onnantól kezdve megint levegőnek néz engem...Mintha tőlem bármilyen vicc sértés lenne...


 

A mélyből a csúcsra

Túl vagyok a diplomaosztón, túl a hosszú utazáson, ami végül ide vezetett, az ország ebbe a Budapesttől távoli szegletébe. Holnaptól hivatalosan dolgozom, mint állatorvos. Még mindig hihetetlen, de kezdem felfogni végre. A posztgraduális depresszió elmúlt, és a helyét átvette a féktelen eufória.

Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a blog sorsa, most, hogy befejeztem a sulit. A munkámról majd csak érintőlegesen írhatok, meg aztán arról is, hogy pontosan mi történik körülöttem, mert titoktartási nyilatkozatot kellett kitöltenem, amit ugye illendő betartani.

Szoktatnom kell még a lelki világomat ahhoz, hogy megértsem, a felnőttek élete nem csak móka és kacagás, és hogy a munka nem mindig lesz olyan, mint amilyennek én akarom.

Szóval akkor miről is lesz szó mostantól? Arról, hogyan tudok egy félig ismert-félig idegen csapatba úgy beilleszkedni, hogy voltaképpen idegen vagyok (másik megyéből jöttem, és 15-20 évvel fiatalabban, mint a többiek). És hogyan tudom elfogadtatni velük, hogy azt a DR.-t nem véletlenül adták, és hogy hiába vagyok fiatal, tudom, amit tudok, és hamarosan megjön a tapasztalás is a tudás mellé.

Hogy hogyan találok rá a helyemre, hogyan találok új barátokat? Mi lesz velem később?

Olvastam, hogy érdemes magunk elé kitűzni hosszú és rövidtávú célokat. Nekem ez így hangzik:

- fél év: jogsi

- 1 év: telepi ellátó állatorvos

- 5 baromfi-egészségügyi szakállatorvos
Az utolsó dolog egyelőre elég necces, mert nem nagyon akarják a képzést elindítani sajnos :/ Legalábbis eddig sem a 2015-ös, sem a 2016-os szakállatorvos-képzésben nem jelent ez meg :/ De azért remélem, hogy itt hosszú távon megmaradok, és 2017-re talán lesz annyi baromfi iránt érdeklődő, hogy esetleg elindítják :)

Minden jó, ha a vége jó :)

Igen, igen, igen, sikerült. Végeztem. Befejeztem az egyetemet. Állatorvos lettem. DR. .... dr. Sz. K. V. ... De még fel kell dolgoznom. Akkor, ott éreztem, hogy ez jó, de most olyan furcsa minden...

Az ember elképzeli, milyen lesz. A pillanat, amikor megtudja, hogy állatorvos lett. És nem, nem olyan. Elképzeli, hogy hogyan közli majd másokkal. Milyen szavakkal, telefonon vagy élőszóban? Azt hiszem, nekem ezeket a dolgokat még fel kell dolgoznom ahhoz, hogy igazán örülni tudjak. Mert most valahogy az egésznek nem értem a jelentőségét. Ezért is lesz jó, hogy csütörtökön letekerek a Balatonhoz. Eddig nem mertem rá gondolni, és most, hogy szabad, most meg nem tudok. Rettentő furcsa...

Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell!

A jószándék kevés!

Több kell - az értelem!

Mit ér a hûvös ész?!

Több kell - az érzelem!

Ám nem csak holmi érzés,

de seb és szenvedély,

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

Az a fránya R-betű...de már csak 1...

Igen, az R-betűs vizsga elsőre nem sikerült, de a PONT meglett, és ugye már a D is készen van. És már csak egy!!!!!!!!!!!!!

Most egyszerre 1000 dolog jár az agyamban. Ha ránézek az élhigi jegyzeteimre, az agyamat elönti az unalom, és a szemeim apatikusan bámulnak a semmibe...Remek így tanulni. Már csak 5 nap (a maival együtt), de egyre kevésbé tűröm a monoton tanulást...Reggeli, tanulás, ebéd, bringa, tanulás, alvás, reggeli, tanulás, ebéd...

A másik dolog, ami miatt tulajdonképpen billentyűzetet ragadok... Hát, ugye felvesznek egy nagy céghez dolgozni, amitől nagyon boldog vagyok, és eszembe sem jutna máshova menni dolgozni...de...

De tegnap felhívott a HMK-s doki, hogy nincs-e kedvem helyettesíteni őt a jövő héten 5 napig, mert elutazna a fia diplomaosztójára....Mondanom sem kell, nemet mondtam. Hétfőn vizsga, aztán meg megyek Balatonra, mert nagyon rám fér már a pihenés, ami azt illeti... Nagy nehezen, de megértette. Elköszöntünk, én meg tanultam tovább.

5 perc nem telt bele, megint hív, hogy ugye nem Seherezádé (a régi élettárs fedőneve...) miatt, mert ő már nincs a képben...Még a feltételezést is viccesnek éreztem, hogy egy szőke picsa miatt nem menjek oda vissza. Nem érek rá, valóban nem, de ha ráérnék, akkor sem tenném...

És ekkor kezdte a dolog érzelmi zsarolós részét. Ezt utálom benne a legjobban, mert már teljesen kiismertem, és mivel tudtam róla, hogy fel fog hívni, annyira nem ért felkészületlenül a dolog. A szokásos frázisok (téged itt mindenki szeret, te egy kincs vagy, jobban értesz hozzá, mint bárki az országban stb.) után kikérdezett a jövendőbeli munkahelyemről. Meséltem egy pár dolgot...Utána olyanokat mondott, hogy azt hittem, dobok egy hátast, hogy a csirke az unalmas, hogy azt ő is megunta, meg hogy én nem is ezt szeretem csinálni (azannyaköcsögit, miért tudná jobban, mint én, hogy mit szeretek csinálni???). És mikor másodjára is nemet mondtam, akkor rájött, hogy ez akkor tényleg végleges nem...és jött azzal, hogy pedig most fizetni is tudna érte...Addig eszébe sem jutott ez az opció...Nekem viszont utólag megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha már az elején kapásból igent mondok?

Akkor az utolsó hetemet (egy ideig), amit a családdal tölthetnék, azt a lenti ÜTŐKÉPES csapattal tölthetném...Remek ;) És mivel a fizetés dolgot nem említette meg még az elején, akkor ha azonnal igent mondok, akkor fizetni sem jut az eszébe...Elképesztő...hogy még mindig ennyire megvezethetőnek tart...

És az egész itt nem fejeződött be. Felvenne nyárra május végétől szeptemberig...Majdnem mondtam: ANYÁDDAL SZÓRAKOZZÁL! Milyen munkahely lehet az, ahol elengedik jótékonykodni az embert 5 hónapra (mert ugye októbertől májusig nincs munka...hehe...)??? Vagy ha tényleg dolgozom, akkor legalább hétvégén ugorjak át...Persze, mert a szabadidőmet pont ővele akarom eltölteni...


Most érzem át igazán, mennyire megfogtam az Isten lábát ezzel a másik hellyel.

Túl az Óperencián, Túl a Tengeren...Túl a Járványtanon....

Már csak 2 vizsgám van, az egyik holnap Élelmiszer-higiénia...És nem tudom, mit gondoljak róla....rettegjek? Vagy inkább relax (vagy ahogy a gimis angoltanárom mindig mondta: "RILEX" )?

Pár perce értem haza a színházból...igen, a színházból (Agyigó-részletek Szabó Magda verseiből és életrajzi regényeiből), ami önmagában vicc, hogy az ember miért megy színházba a vizsga előtti estén, de közben rájöttem valamire. Végül is ez egy ZÁRÓ vizsga. Ahol nem arra kíváncsiak, mit nem tudok, hanem arra, hogy mit tudok...tehát: én 8 napja foglalkozom ezzel az egésszel, ráadásul részt vettem egy 6 hetes gyakorlaton is, amiből (némi segédanyaggal) magam írtam meg a naplót. Innentől kezdve azt mondom: igen, tudok. És holnap is tudni fogok. És igen, sikerülni fog. Azért, mert magabiztos vigyorral a képemen ülök le azok elé az emberek elé. Pontosan ugyanúgy, mint 9 nappal ezelőtt. És akkor is végigmosolyogtam az utolsó tételt.

És nincs "de mi lesz, ha", mert nem lesz HA, hanem IGEN, SIKERÜLNI FOG!!!

És, tegnapelőtt végre felhívtak a csirkés cégtől, így tudom, továbbra is számítanak rám, legyen bármi is. Szóval nem kell a jövőmön aggódnom, egyszerűen igyekeznem kell holnap a legjobb formámat hozni. Júliusban meg irány Nyíregyháza :)

Még egy nap

Még egy éjszaka, és itt az első megmérettetés.Járványtan. Néha úgy érzem, nagyon májer vagyok, néha meg úgy,hogy nem tudok semmit. Most is épp egy ilyen fázisban vagyok. Nem tudom, miért, de egyre nehezebben tudok koncentrálni....Áááááá, legyen már holnap délután és legyek már végre túl ezen az egészen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az előbbi pillanatnyi elmezavar után lássunk valamit. Az tény, hogy szóbeli vizsgán sose szórtak még ki (1 kivétellel, de akkor tényleg nem volt százas a tudásom...), így holnap sem fognak. Ez most csak a szokásos "pre-exam" pánikroham. Azt hiszem, elég jó vagyok, mert az elmúlt 4 hétben csak 2 ilyenem volt :). 

Péntek esti semmi

Néha már komolyan oda jutok, hogy még magamnak is elhiszem, hogy sikerülni fog. Mert sikerülni fog, jobban állok, mint azt a tegnapi nap alapján gondoltam. És most még az is eszembe jutott, hogy elgondolkozom rajta, mit is fogok tenni, amint végeztem, de inkább mégse. Nem vagyok babonás (annyira), de nem innék előre a medve bőrére :) Csupán a biztonság kedvéért :)
Ó, és egy remek hír, holnapra Rozi gyógyultan fogom hazahozni a bringadokitól :) Már alig várom :) Mitől vagyok ilyen vidám??? Csak nem a névnapi forrócsokitól? :D

Mégegyhét

Még egy hét, és érkezik a következő megmérettetés. Hosszú volt az eddig eltelt 3 és fél hét, és még jön egy egész....Olyan az agyam, mintha egy nagy zsák volna, benne fésűkkel. Most jó, hogy csak ennyi van benne, de félek, hogy ha belekerül még egy, akkor össze kell préselni a már bent lévőket, és akkor összekócolódnak a fogaik...Ergo elfelejtem, amit megtanultam...Persze nyilván nem, de kezdek kimerülni. Pedig jövő SZERDÁN lesz a járványtan, csak egyre inkább nehezemre esik hinni magamban. Ráadásul Rozi "beteg", így szombatig bringám sincsen....Meg fogok hülyülni tőle...
De, ha már itt tartok, akkor megpróbálom "feldobni magam, az előbbiekből kiindulva:

Rozi szombatra meggyógyul, és kibiciklizem magamból a gondokat.

Jól állok a tételekkel.

Mindent tudni fogok, mindenre emlékezni fogok, ami igazán fontos. TUDOM.

Állatorvos leszek. TUDOM. Már az enyém, és nem veheti el tőlem senki!!!

Már csak 3...

Igen, tényleg "csak" 3. Túl vagyok a védésen. A bírálótól ötöst kaptam, és a várakozásokkal ellentétben annyira nem izgultam, hogy végül bravúrosan sikerült a védés. Nem zavarodtam bele a szövegembe, jól feleltem a kérdésekre, így aztán "nem is tehettek mást", mint hogy ötöst adjanak. Így persze a vége is ötös lett. Külön megkaptam, hogy a legjobban sikerült védés az enyém lett :) Szóval most "Öröm és bódottá' ".

Ma túlestem az első pánikrohamon, ami abban nyilvánult meg, hogy először elkezdtem üvöltözni a papagájaimmal, és kiköltöztettem őket a fürdőszobába. A hím olyan hangos, hogy még 5 perc, és ketrecestül repültek volna ki az ablakon...mindketten...akkor meg szerintem az erkölcsi bizonyítvány is repült volna...

Aztán elkezdtem pótcselekvéseket végezni.: takarítás, szemöldökszedés (ez különösen fontos most, hogy még 4 hétig csak a tankönyveim látják a szemöldökömet), kifestettem a körmeimet, minden tétel után megszámolom, hány is hiányzik még a végéig, a fél órás "engedélyezett" biciklizésből 2 óra lett...stb. Szerintem ez a Salmonellák iránti rettegés. Mintha attól félnék, hogy nem tudom megtanulni. Pedig hát megtanultam a TBC-t is, és az E. coli-t is. Pedig azok "fingatósabb" tételek

Azóta persze visszaültem a könyvek fölé, és még magamban sem merek szitkozódni, pedig átkozottul jól esne. Csak tudom jól, hogy éppen az ellenkezőjét érném el vele. Márpedig én idén tavasszal lediplomázok. Ez a 3 lépés már csak bakugrás hozzá. Korábban még az államvizsga utáni terveimre is szívesen gondoltam, most meg nem merek , mert "mivanha....". Pedig nincs. Nem lesz, mert nem akarom. Sikerülni fog!!!!!

És egy kis motiváció:

"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma, és te fiam nem vagy gyáva, te jobb vagy annál!"

A finisben...

Igen, ez már tényleg a vége, a "legeslegvége". Egy csoporttárssal már visszafelé számolunk. Még 4. Csak hogy világos legyen, mi ez a négy apró dolog, ami elválaszt egyelőre az álmom beteljesedésétől:

4. diplomavédés
3. járványtan államvizsga
2. élelmiszer-higiénia államvizsga
1. állat-egészségügyi igazgatástan vizsga

Holnap lesz a védés. A dolgozatra ötöst kaptam a szakdoga-bírálótól :) . Most épp az ő kérdéseit válaszolom meg.

És igen, én is imádom a szomszéd kisfiú elektromos kisautóját, amivel napi négyszer fel-alá vonul az ablakom alatt...

És egy kis kikapcsolódás, mostanában ezt hallatom:

Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha, néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! –
Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor
Feledni birnám ezeket!…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhitattal,
Csókolom meg a kezedet!

1924

A jövő....az a fényes jövő...

Bejegyzés helyett most egy saját FB bejegyzés, és a hozzá fűzöttek:

"Eddig azt hittem, csak az a nyomasztó, ha diploma után nem vár álláslehetőség....úgy tűnik, a fordítottja ugyanígy igaz...mikor nem csak te magad várod, hogy elsőre sikerüljön minden, hanem a jövendőbeli munkaadóid is...és még kevésbé akarsz nekik csalódást okozni, mint saját magadnak..."

Tetszik ·  · Megosztom · kb. egy órája · Szerkesztve · 

• 7 ember kedveli ezt.
• 
  

  J.O. Ezen átmentem én is. Önző dolog, de csak magaddal foglalkozz! 

  kb. egy órája · Mégsem tetszik · 1
• 
  

  K.M. Szerintem ez nagy motivációs erő!

  kb. egy órája · Mégsem tetszik · 2
• 
  

  J.O.  Inkább plusz tehernek éreztem, de csak összejött 

  kb. egy órája · Mégsem tetszik · 1
• 
  

  K. V. Sz. Ebben is van valami...de már azt tervezgetik,hogy mikor júliusban megyek, akkor milyen szolgálati kocsit kapok, meg milyen telefont, meg milyen munkát bíznak rám...meg a Doki elmegy szabira és rám bíz 8millió csirkét...

  kb. egy órája · Tetszik · 5
• 
  

  K. M. De ha Te is nagyon szeretnéd ezt az állást, akkor még jobban összeszeded magad! Nekem legalábbis segített.

  kb. egy órája · Tetszik · 1
• 
  

  Sz. Zs.(J) És a családról nem is beszélve, akik a háttérben szurkolnak  Úgy is sikerül 

  kb. egy órája · Szerkesztve · Mégsem tetszik · 3
• 
  

  Zs. Sz. Nekem (rajtam) nem segített, de segond  A világ nem áll meg sem így, sem úgy  És jó érzés tervezgetni, csináld te is azt. Max időpontot módosítasz az álmaidon 

  kb. egy órája · Mégsem tetszik · 1
• 
  

  K. V. Sz. Igen, én is NAGYON szeretném  Egyelőre tehernek érzem, pedig megfogtam vele az Isten lábát...

  7 perce · Szerkesztve · Tetszik · 1

Szóval a lényeg, hogy rájöttem, mi az oka annak, hogy nem tudok aludni...Végre elérkezett a várva-várt gyakorlat, a csirke-csoda, én meg annyira teljesíteni akarok, hogy magamtól is túl sokat várok el . . . ennek következtében meg annyira kikészítettem magamat, hogy nem tudtam aludni sem 2 hétig...Jaj, ma akkorát alszom, mint eddig soha :D

Elcsúsztam a tyúkszaron...

Igen, ezt most szó szerint kell venni. Ismét visszatértem hát a csirkékhez, de most kicsit másképp. Nemhivatalosan  itt vagyok, hivatalosan másutt. El lett intézve, hogy itt lehessek, persze nem végig, csak 4 hetet, mert utána térhetek vissza a "kutyulikhoz-ciculikhoz"...

Pénteken az egyik telepen utána nyúltam egy csirkének, ami szerintem rontást küldött rám, mert bár ezeknek az ólaknak a bejáratánál mindig nedvesebb az alom, hát itt meg extrán az volt. Nem estem el, de annyira azért megcsúsztam, hogy megrándult a bokám, és most meg nem tudok leguggolni...Hát, ööö, elég kellemetlen. Ma kimentem a faluba a boltig, a szakadó esőben, hogy legalább megtornáztassam egy kicsit, de nem sokkal jobb.

Persze most ennek a bejegyzésnek a lényege nem az, hogy a fájós bokámon siránkozzak, az ettől függetlenül pont ugyanúgy fáj.

Ezen a héten 3 napot voltam telepeken (ezt most számoltam ki, de rájöttem, hogy csak azért tűnt 4-nek, mert sok helyen jártam: 1 előnevelő, 3 broiler és 2 tanyasi), de hulla vagyok. Mostanában elég nehezen tudok aludni, de még nem jöttem rá miért. Az előző gyakorlatra szintem mindig 9-re kellett mennünk, így 6:30-kor keltem. Most itt 8-ra vagy 9-re járok, de a szemben álló épületbe. Így tehát kelhetnék 7-kor is akár, de neem, én minden reggel 4-kor felriadok, és képtelen vagyok visszaaludni...És persze 9-fél 10 körül este le kell feküdnöm a sok kávé ellenére is, mert nem tudok ébren maradni...

És a dolog, ami egész héten motoszkált a fejemben. Kicsit másnak érzem a helyzetet, mint a legutóbb. Akkor még olyan lazán vettem a dolgokat, nem rettegtem az államvizsgáktól sem...sem attól, hogy hogyan fogom én ezt a helyet megszokni úgy, hogy magabiztosabb legyek. Ezen a héten éreztem úgy, hogy mintha semmit sem tanultam volna eddig. Pedig nem igaz. Én tudom a legjobban, hogy nem igaz... Nem fogok betojni a felelősségtől. Képes vagyok az új információk befogadására, az államvizsgákra képes vagyok önállóan felkészülni anélkül, hogy másoknak panaszkodnék róla.

Az alábbi pontokkal már korábban találkoztam, mostanában elég gyakran előveszem őket:

1. Azzal foglalkozz, amit szeretsz!
- állatorvos akartam mindig is lenni, most is, és az is leszek!

2. Segíts másoknak!
- ez azt hiszem, megy...

3. Alapozz az erősségeidre!
- erős vagyok, tanulékony, és ha valami érdekel, akkor még inkább

4. Ne hagyd, hogy szórakozzanak veled!
- ki merne szórakozni velem?

5. Szabadulj meg a negatív ismerőseidtől!
- pipa...

6. Ne kritizáld magad!
- igen, ez elég nehezen megy...

7. Találj példát, amivel azonosulni tudsz!
- elég hamar meglett...

8. Tanuld meg elfogadni a dicséretet!
- ez megy :)

9. Lásd meg a dolgok pozitív oldalát!
- még fejlesztés alatt áll...

10. Csak saját magadhoz hasonlítsd magad!
- hát igen...igyekszem... 

Grrrrr..........

Talán az egész gyakorlat hasznos voltát jelzi az a tény is, hogy lassan napi egy bejegyzés születik róla. Annyira utálom az egészet, hogy az valami hihetetlen. Olyan rafináltan oldják meg, hogy véletlenül se lássunk semmit a gyakorlatban, hogy az valami döbbenetes. Gyakorlatilag a 30-as listából 5 olyan van, amiről némi jóindulattal azt állíthatjuk, hogy tényleg azt csináltuk, ami az adott pont szerint meg kellett csinálni. Minden másról hülye előadások formájában van szó, amiknek semmi értelme, mert ma is oda jutottam, hogy bármit kérdeztem, semmire sem tudtak tisztességesen válaszolni. Egyszerűen elképesztő. Grrrr....És még ezt a mocsok naplót is írni kéne, de olyan szinten nem csinálunk semmit, hogy egész egyszerűen nem tudom, mit is írjak bele...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Egy hosszú-hosszú nap...

Ezek a NÉBIH-nél töltött napok egyre fárasztóbbak, Nyávogós Kispajtást egyre kevésbé tudom elviselni, és az előadások is egyre kevésbé hasznosak. Ma például 2 órát voltunk benn, én ehhez 3 órát utaztam. Remek...És a naplót is mások naplói alapján kell írjam, mert ma például az előadó még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy rendesen előadást tartson, vagy hogy kiadjon valami használható előadásanyagot. Csak sztorizgatott, ami per pillanat nem nagyon érdekel, és ha érdekelne is, akkor sem értem a felét. Mondta, hogy kérdezzünk, ha érdekel minket valami, de érdemben egyik kérdésemre sem válaszolt, hanem csak terelt. Hogy ezt nézzem meg a jogszabályban, aminek a számát ő nem tudja. Vagy ha csirkés kérdést teszek fel, akkor azt mondja, hogy majd valaki más elmondja nekünk,mert ő ehhez nem ért...Hát kösz, ezzel ki lettem segítve...

Jelenleg ezzel nyugtatom magam...ha valaki látta a Mulánt, abban van egy kedves kis duci szereplő, Chien-Po...Mostanság egyre gyakrabban jut eszembe...Hűha, egyre jobban hiányoznak a csirkéim, és az a február 17 egyelőre elérhetetlen távolságban van tőlem...Mintha egyre csak távolodna...Viszont már csak 6 nap és vége, yepp!!!

A lehetetlen...nem létezik

Hihetetlen, ámde nem lehetetlen. Már egy jó ideje úgy vagyok vele, talán magamból kiindulva, hogy az ember ígérget fűt-fát s sajnos nem mindig tartja be. Vagy inkább elfelejtkezik az ígéretéről. Most ezt az eddigi hozzáállásomat valaki megcáfolta.

A történet ott indul, hogy legutóbbi gyakorlati helyemen állásajánlatot kaptam. Méghozzá elég jó állásajánlatot. Így aztán elég szomorú is voltam, mikor el kellett jönnöm onnét 6 hét után. A gyakorlat végén az állatorvos, aki a munkát felajánlotta, azt mondta, hogyha akarom, elintézi, hogy az egyik gyakorlat helyett megint mehessek hozzájuk. Nagyon örültem az ajánlatnak, de féltem, hogy elfelejti/ nem tudja elintézni, így aztán nem is nagyon éltem bele magam. Egy hétre rá aztán felhívott. Hogy akkor mikor is mennék, mert megpróbálja elintézni. 1 órával később felhívott, hogy minden oké, mehetek hozzájuk megint. Majdnem kiugrottam a HÉV-ből, mikor ezt bejelentette a telefonba. Körülbelül így éreztem magam:

Szóval épp hogy csak a szemeim nem lábadtak könnybe...

Most még 2 hetem van ezen a gyakhelyen, de már azon gondolkozom, hogy bár repülne el ez is olyan gyorsan, mint az előző....Már annyi remek dolgot terveztem be magamnak február közepére, hogy totálisan be vagyok zsongva tőle. Ez az elutazás, egy találkozás régi barátokkal, velük buli, aztán még egy látogatás vidéken, egy túra...

Szóval úgy tűnik, vannak olyanok, akiknek a lehetetlen szó hiányzik a szótárából. Remek,legalábbis rám nézve remek.

Gyak 2, vagy gyök 2?

A gyakorlati félév megpróbáltatásai még nem értek véget...
Túl vagyok a 12 hetes nagyállatos klinikai gyakorlat gyakorlati-vizsgáján. Hát, nem volt nehéz, ami azt illeti, örülök is neki, mert a következő 2 ehhez képest nem lesz piskóta. De azért igyekszem egyikre sem különösebben ráparázni...
Most élelmiszer-higiénia gyakorlaton vagyok, 2 teljes hétig. Egyelőre eléggé zavaros nekem ez a gyakorlat, azt sem tudom, mit is kellene pontosan csinálni...
Meg aztán nem is vagyok egyedül, hanem négyen vagyunk lányok...hát nem egyszerű...