Mégegyhét

Még egy hét, és érkezik a következő megmérettetés. Hosszú volt az eddig eltelt 3 és fél hét, és még jön egy egész....Olyan az agyam, mintha egy nagy zsák volna, benne fésűkkel. Most jó, hogy csak ennyi van benne, de félek, hogy ha belekerül még egy, akkor össze kell préselni a már bent lévőket, és akkor összekócolódnak a fogaik...Ergo elfelejtem, amit megtanultam...Persze nyilván nem, de kezdek kimerülni. Pedig jövő SZERDÁN lesz a járványtan, csak egyre inkább nehezemre esik hinni magamban. Ráadásul Rozi "beteg", így szombatig bringám sincsen....Meg fogok hülyülni tőle...
De, ha már itt tartok, akkor megpróbálom "feldobni magam, az előbbiekből kiindulva:

Rozi szombatra meggyógyul, és kibiciklizem magamból a gondokat.

Jól állok a tételekkel.

Mindent tudni fogok, mindenre emlékezni fogok, ami igazán fontos. TUDOM.

Állatorvos leszek. TUDOM. Már az enyém, és nem veheti el tőlem senki!!!