Csütörtök...még mindig 13?

Lehet, hogy ez már csak hozzáállás kérdése lenne, vagyis hogy ha szerencsésnek tekintem a hetet, akkor az is lenne? Kétséges, legalábbis ez a hét. Apu szerdán bekerült a Bajcsy kórház intenzív osztályára, mert a terheléses vizsgálat alatt annyira durva volt az EKG-görbéje, hogy azt mondták neki, haza se menjen. Így aztán benn ragadt. 2 héten belül megműtik, azt mondta, szeretne végre túl lenni rajta. Elég durva beavatkozás lesz, a szegycsontjánál fogják felnyitni a mellkasát, és megműtik a koszorúereket. Ezután még 2 hónap rehabilitáció Balatonfüreden...hát,elég durva ősz lesz az idei, az biztos, de azért túléljük.

Koffein mindenek felett ...

Már évek óta ritkán iszom rendes kávét, egyszerűen azért, mert nekem egy kis csésze kávé is annyira sok, hogy inkább megmaradtam a pótkávénál. Most viszont ebből is sikerült napközben olyan gigászi adagot meginnom, ami miatt nem tudok aludni, nem tudok tanulni és nem tudok rendesen gondolkodni, csak pörög az agyam. Körbe-körbe járatom ugyanazokat a neuronokat,mindenféle ostobaságon töröm a fejem, és nem tudok koncentrálni a tennivalóimra. Mindez azért érdekes, mert a suliból már lement 2 hét, és már most nem vagyok képes koncentrálni semmire, hanem egyre csak rettegek a legrosszabbtól, bármiről is legyen szó. Fogalmazzunk úgy hogy bizonyos tekintetben megszállt a pesszimizmus, ami ha éppen jobb kedvem van, vagy sikerül valamire koncentrálnom, egy-egy pillanatra elhomályosul, aztán újra a felszínre tör, én meg a kisebb-nagyobb gondjaimon rágódom, és egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy tényleg gyomorfekélyem legyen.Azt hiszem, ideje megint koncentrálni és valami probléma-feldolgozó stratégiát kieszelni,különben még idő előtt begolyózom, a félév elején...

peace&love kiskaticabogaar

hétfő 13

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy ez nem az én hetem. A hétfői napon megkaptam a pénzem egy részét, de levontak belőle 3000 Ft-ot. Aztán elmentem vásárolni papírboltba, de csak azt nem sikerült megvennem, amit eredetileg akartam. Hazaértem, ahol egy boríték várt, benne egy idézés a rendőrségre, miszerint magánokirat-hamisítás miatt feljelentettek, valódi ok nélkül. Másnap kiderült, hogy az órán, amiről hétfőn eljöttem, katalógus volt. Aztán kedden elmaradt egy dupla kórbi gyak, ami miatt 3 órán keresztül dekkoltam az egyetemen tétlenül. Este elmentünk bulizni, ami ugyan vicces volt, de a cipő úgy feltörte a lábamat, hogy szerdán már iszonyúan fájt. A buli kicsit olyan volt, mintha egy pár rossz házassal mentem volna. Másnap bementem, kb. a semmiért, alig aludtam, és ráadásul akivel megbeszéltem, hogy megveszi az egyik jegyzetemet, nem volt ott a találkán. Ezután a délutánomat benn töltöttem megint csak az egyetemen, ahol elaludtam az egyik fotelban a könyvtárban.Következő lépés volt, hogy bementem a járványtanra, persze pendrive nem volt nálam, de a várt emailt, amivel dolgoznom kellett volna, máig nem kaptam meg,így ma sem tudok primereket tervezni a PRRS kutatáshoz. Ma az egész napomat végigálltam, úgy,hogy fájt a talpam egy gigantikus vízhólyag miatt. A 3 órás boncolás után sertésszagúan tértem haza, de persze a szagot ötszöri kézmosás, és egy félórás forró fürdő után is érzem a kezeimen, ami miatt nem tudok megenni kézzel semmit, mert mindennek hirtelen disznószaga lesz. Egyszerűen őrület. Ezen kívül holnap megint benn töltöm a napom jó részét az egyetemen. Na, most már tényleg alig várom, hogy végre vége legyen ennek a szar hétnek, mert tényleg baromira elegem van abból, hogy egyszerűen bármihez nyúlok, minden félresiklik.A péntek 13-tól nem félek, de a hétfő 13-tól egyre inkább.

Új év, új élmények

Ismét elkezdődött egy fantasztikus tanév, egy új év, új élményekkel. Kicsit közhelyes, de azért igaz. Szomorú, hogy vége a nyárnak, de azért a "rossz" idő miatt talán mégsem. Meg hát, az én rendszertelen, széteső nyári-énem végre beilleszkedik a megszokott, régi rendbe. hogy reggel felkelni, bemenni, csinálni a dolgom, órákra járni és tanulni. Épeszű ember talán hülyének nézne emiatt, de nekem ez többnyire jót tesz,mert nyáron talán a kelleténél jobban pazarolom azt, amiből amúgy is kevés van: az időm.