Túl az Óperencián, Túl a Tengeren...Túl a Járványtanon....

Már csak 2 vizsgám van, az egyik holnap Élelmiszer-higiénia...És nem tudom, mit gondoljak róla....rettegjek? Vagy inkább relax (vagy ahogy a gimis angoltanárom mindig mondta: "RILEX" )?

Pár perce értem haza a színházból...igen, a színházból (Agyigó-részletek Szabó Magda verseiből és életrajzi regényeiből), ami önmagában vicc, hogy az ember miért megy színházba a vizsga előtti estén, de közben rájöttem valamire. Végül is ez egy ZÁRÓ vizsga. Ahol nem arra kíváncsiak, mit nem tudok, hanem arra, hogy mit tudok...tehát: én 8 napja foglalkozom ezzel az egésszel, ráadásul részt vettem egy 6 hetes gyakorlaton is, amiből (némi segédanyaggal) magam írtam meg a naplót. Innentől kezdve azt mondom: igen, tudok. És holnap is tudni fogok. És igen, sikerülni fog. Azért, mert magabiztos vigyorral a képemen ülök le azok elé az emberek elé. Pontosan ugyanúgy, mint 9 nappal ezelőtt. És akkor is végigmosolyogtam az utolsó tételt.

És nincs "de mi lesz, ha", mert nem lesz HA, hanem IGEN, SIKERÜLNI FOG!!!

És, tegnapelőtt végre felhívtak a csirkés cégtől, így tudom, továbbra is számítanak rám, legyen bármi is. Szóval nem kell a jövőmön aggódnom, egyszerűen igyekeznem kell holnap a legjobb formámat hozni. Júliusban meg irány Nyíregyháza :)

Még egy nap

Még egy éjszaka, és itt az első megmérettetés.Járványtan. Néha úgy érzem, nagyon májer vagyok, néha meg úgy,hogy nem tudok semmit. Most is épp egy ilyen fázisban vagyok. Nem tudom, miért, de egyre nehezebben tudok koncentrálni....Áááááá, legyen már holnap délután és legyek már végre túl ezen az egészen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az előbbi pillanatnyi elmezavar után lássunk valamit. Az tény, hogy szóbeli vizsgán sose szórtak még ki (1 kivétellel, de akkor tényleg nem volt százas a tudásom...), így holnap sem fognak. Ez most csak a szokásos "pre-exam" pánikroham. Azt hiszem, elég jó vagyok, mert az elmúlt 4 hétben csak 2 ilyenem volt :). 

Péntek esti semmi

Néha már komolyan oda jutok, hogy még magamnak is elhiszem, hogy sikerülni fog. Mert sikerülni fog, jobban állok, mint azt a tegnapi nap alapján gondoltam. És most még az is eszembe jutott, hogy elgondolkozom rajta, mit is fogok tenni, amint végeztem, de inkább mégse. Nem vagyok babonás (annyira), de nem innék előre a medve bőrére :) Csupán a biztonság kedvéért :)
Ó, és egy remek hír, holnapra Rozi gyógyultan fogom hazahozni a bringadokitól :) Már alig várom :) Mitől vagyok ilyen vidám??? Csak nem a névnapi forrócsokitól? :D

Mégegyhét

Még egy hét, és érkezik a következő megmérettetés. Hosszú volt az eddig eltelt 3 és fél hét, és még jön egy egész....Olyan az agyam, mintha egy nagy zsák volna, benne fésűkkel. Most jó, hogy csak ennyi van benne, de félek, hogy ha belekerül még egy, akkor össze kell préselni a már bent lévőket, és akkor összekócolódnak a fogaik...Ergo elfelejtem, amit megtanultam...Persze nyilván nem, de kezdek kimerülni. Pedig jövő SZERDÁN lesz a járványtan, csak egyre inkább nehezemre esik hinni magamban. Ráadásul Rozi "beteg", így szombatig bringám sincsen....Meg fogok hülyülni tőle...
De, ha már itt tartok, akkor megpróbálom "feldobni magam, az előbbiekből kiindulva:

Rozi szombatra meggyógyul, és kibiciklizem magamból a gondokat.

Jól állok a tételekkel.

Mindent tudni fogok, mindenre emlékezni fogok, ami igazán fontos. TUDOM.

Állatorvos leszek. TUDOM. Már az enyém, és nem veheti el tőlem senki!!!

Már csak 3...

Igen, tényleg "csak" 3. Túl vagyok a védésen. A bírálótól ötöst kaptam, és a várakozásokkal ellentétben annyira nem izgultam, hogy végül bravúrosan sikerült a védés. Nem zavarodtam bele a szövegembe, jól feleltem a kérdésekre, így aztán "nem is tehettek mást", mint hogy ötöst adjanak. Így persze a vége is ötös lett. Külön megkaptam, hogy a legjobban sikerült védés az enyém lett :) Szóval most "Öröm és bódottá' ".

Ma túlestem az első pánikrohamon, ami abban nyilvánult meg, hogy először elkezdtem üvöltözni a papagájaimmal, és kiköltöztettem őket a fürdőszobába. A hím olyan hangos, hogy még 5 perc, és ketrecestül repültek volna ki az ablakon...mindketten...akkor meg szerintem az erkölcsi bizonyítvány is repült volna...

Aztán elkezdtem pótcselekvéseket végezni.: takarítás, szemöldökszedés (ez különösen fontos most, hogy még 4 hétig csak a tankönyveim látják a szemöldökömet), kifestettem a körmeimet, minden tétel után megszámolom, hány is hiányzik még a végéig, a fél órás "engedélyezett" biciklizésből 2 óra lett...stb. Szerintem ez a Salmonellák iránti rettegés. Mintha attól félnék, hogy nem tudom megtanulni. Pedig hát megtanultam a TBC-t is, és az E. coli-t is. Pedig azok "fingatósabb" tételek

Azóta persze visszaültem a könyvek fölé, és még magamban sem merek szitkozódni, pedig átkozottul jól esne. Csak tudom jól, hogy éppen az ellenkezőjét érném el vele. Márpedig én idén tavasszal lediplomázok. Ez a 3 lépés már csak bakugrás hozzá. Korábban még az államvizsga utáni terveimre is szívesen gondoltam, most meg nem merek , mert "mivanha....". Pedig nincs. Nem lesz, mert nem akarom. Sikerülni fog!!!!!

És egy kis motiváció:

"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma, és te fiam nem vagy gyáva, te jobb vagy annál!"