2009. szeptember 29., kedd

Dens sapiens...avagy a Homo sapiens sapiens valóban okosabb-e fajtársainál a nyolcadik fog megléte miatt?



"A magyarhoz hasonlóan több más európai nyelv is a bölcsességgel hozza összefüggésben a többnyire 18 év után kinövő hátsó fogakat. Így például a bölcsességfog angolul wisdom tooth, németül Weisheitszahn, hollandul verstandskies, norvégül visdomstann, svédül visdomstand, franciául dent de sagesse, spanyolul muela del juicio vagy muela cordal, olaszul dente del giudizio, lengyelül zęby mądrości, oroszul зубы мудрости, észtül pedig tarkusehammas.
Mintául valószínűleg minden esetben a latin dens sapientiae szolgált, amelyben a sapientia jelentése bölcsesség. A latin szó egyébként a görög sophronisteres tükörfordítása, amelyet Hippokratész vezetett be."
A témaválasztásomat az ihlette, hogy 1 hete megállás nélkül sajog, most épp a bal alsó nyolcas.De sebaj, pár nap, és kihúzatom.

2009. szeptember 27., vasárnap

Kábulatban...avagy a gyenge jellemű férfi és az alkohol találkozása


Furcsa dolog, hogy milyen dolgokat hoz ki az emberekből az alkohol. Jómagam igyekszem mértékkel fogyasztani,mivel tudom, hogy én is "érdekes" dolgokat mondok vagy épp csinálok piásan. Van pár ismerősöm, akiknél azonban a jelszó: "mértékem a mértéktelenség". Ez alapjában véve nem lenne gond. A probléma abból adódik, hogy ha valaki sokat iszik, de nem bírja a mája. És ilyenkor egészen furcsa dolgokat kezd művelni, kikel önmagából és még csak nem is emlékszik rá másnap. Csak a macskajaj marad meg belőle.
Mint például egy haverom. 13 éves koromban ismertem meg, 3 évig reménytelen szerelem, összejöttünk, 2 hét együttlét, ezalatt mindössze 3x találkoztunk (összejöttünk, szilveszter, szakítás). Ergo nem volt éppenséggel egy hosszútávú kapcsolat. Annyira gyűlöltem, hogy évekig nem beszéltem vele, holott ma már családtagnak számít, tesóm legjobb barátja.Aztán egy szilveszteri éjszakán, enyhén ittasan, bocsánatot kért, amiért le akart fektetni, 16 évesen. Megmondtam neki, semmi baj, én nem haragszom. Hozzátenném, hogy nem vagyok éppenséggel egy haragtartó ember, de ha valaki nagyon megbánt, azt nem egy könnyen felejtem el.
Nem tudom, mikor mondhattam talán az egyik balatoni nyaralás alkalmával, hogy én ővele soha, semmilyen körülmények között nem feküdnék le, köztünk nem lesz szex soha.Úgy tűnik, ez megragadt az agyában, bár nem tudom miért, és arra pláne nem számítottam, hogy bármi hatással is lesz rá. Valamiféle közös családi vonás ez nálunk, hogy a srácot próbáljuk megnevelni. Nem túl sok sikerrel. Látszólag minden tisztelet megszűnik nála egy nő iránt akkor, amikor megkaparintja. Nem is elég egyszerre egy, hanem mindjárt kettő. Mindenesetre ezt a dolgot megjegyezte magának, még ha meg nem is szívlelte.

Hogy hogy is jön ehhez az ittasság kérdése? Tegnap páran alaposan felöntöttünk a garatra, jómagam mértékkel, ő pedig abszolúte mértéktelenül. A hatása az volt, hogy a hely, ahol aludtunk egyszerre kicsi lett. Én próbáltam aludni, ő meg arról faggatott, miért ez a nagy ellenszenv? Miért jelentettem ki, hogy én ővele soha, semmi szín alatt nem feküdnék le. A válaszom mindössze annyi volt: "Mert ismerlek komám, túlságosan is jól, és találkoztam már veled hasonló emberekkel." Arra kért, magyarázzam meg neki, mit értek ez alatt, de nem voltam hajlandó rá. Hogy miért? Mert nem tartozom neki beszámolni semmiről, amit ő maga is nagyon jól tud. Ha meg nem jön rá, hát úgy kell neki. Ez nem az én dolgom. Az én hercegem, noha a fehér ló már valószínűleg nem él, megtalál más módon, és nem kényszeríthet rá senki, hogy visszalépjek oda, ahol 13 évesen kezdtem.

2009. szeptember 22., kedd

Tisztelet kivételnek...

Ez most némi visszautalást jelent tegnap délutáni bejegyzésemre, annak is egészen pontosan a segítségnyújtásról szóló részére. Mert bizony igenis VAN kivétel.Ami nem egy utolsó dolog. A lényeg a következő. Tegnap, mielőtt leléptem az egyetemről, még elpanaszoltam egy lánynak a bánatom, miszerint nem tudom, hogy az óra, amit felvettem, milyen néven fut, és melyik teremben lesz megtartva. Sajnos ő sem tudott segíteni, de legalább megpróbálta. Mindenesetre fény derült rá, miszerint valóban megpróbálta. Ugyanis, mikor én eljöttem, pár percre rá találkoztak valakivel, aki ugyanerre az előadásra sietett, a nevét is tudta, meg azt is, hogy hol lesz. Meg is mondta az imént említett lánynak, aki fel is akart hívni, csakhogy sajnos rájött, nincs is meg neki a számom.
Ma reggel mesélte el ezt, és olyan jól esett, hogy vannak még olyanok, akik őszintén, mindenféle "ellenszolgáltatás" követelése vagy elvárása nélkül segítenek. Még egyszer Köszi V.!

2009. szeptember 21., hétfő

Segítség?Minek?Kinek? Mi hasznom van abból?

Azt hiszem, ezzel a 3 kérdéssel röviden és tömören jellemeztem az évfolyam egy igen jelentős hányadát.Hozzáteszem,tisztelet a kivételnek!!! Bármiféle segítséget kér tőlük az ember, mind csak azt nézi, neki származik-e bármiféle haszna a dologból. Ha nem, akkor egyik fülén be, a másikon meg ki.
Nagyjából ilyen módon folyik nálunk a köszönés is. Pont ma délután, mikor keresgéltem az egyik tantárgy órájának helyszínét, összefutottam egy évfolyamtárssal. Ő is épp egy órára várt, így beszélgetni kezdtünk. Szokásos felszínes csevegés, viccelődés és így tovább. Pár percig dumáltunk, aztán eljutottunk az évfolyam köszönési szokásaiig. Hogy mennyire derogál egyeseknek az, hogy bizonyos embereknek odalökjenek legalább annyit, hogy 'helló'. Mert hogy vannak olyan emberek, akik valamilyen szinten felsőbb rendűnek érzik magukat olyanokkal szemben, akik nem tartoznak a saját baráti körükbe. Így hát köszönni sem "kell" nekik. Vagy mint ennek a lánynak, aki a felettünk lévő évfolyamba járt, csak megcsúszott pár dologgal, így hozzánk került. Neki az évfolyamról a baráti körén kívül kb. 10 ember szokott köszönni. A saját volt évfolyamtársai meg levegőnek nézve mennek el mellette. Mert hogy milyen dolog az már, hogy ŐK csak úgy köszönjenek egy olyan embernek, aki megbukottt, ezért bizonyos szinten évet ismétel. Ami egyébként, - nemcsak szerintem - nem meglepő dolog, hiszen nem középiskolában vagyunk. Itt már könnyebb a botlás, már sokkal kevésbé lehet pusztán az előadó jóindulatára bízni egy vizsga és így egy félév vagy év sikerességét. 

2009. szeptember 12., szombat

Kábulatban...


Igen, igen, így üldögélek jelenleg puha kis fotelomban, és a szokásos dolgokon gondolkozom, miközben Ákost hallgatok. Mi vesz rá idén arra, hogy tanuljak többet, hogy fogok végre a vizsgaidőszak elején találni magamnak végre valakit? Jó lenne, ha nem rontanám el a dolgokat megint azzal, hogy szerelmesen gondolkozom valakiről. Nálam ráadásul az ilyesmi többnyire plátói.
Most egyszerűen csak azért szerettem volna valami értelmes dologról írni, mert rém szar kedvem van. Mármint nem is igazán szar, csak éppen egykedvű vagyok, szenvedek egész nap, mert tanulni nincs kedvem, minden mástól meg lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem tanulok végre.
Van egy kis könyvben, aminek az a lényege, hogy hogyan is kell zenével könnyen és gyorsan tanulni. Az egyik leckében van egy mondat, amit nagyon szeretek: "Mielőtt tanulni kezdesz,mondd ki: lesöpröm a padlást",ezzel kiűzve a negatív gondolatokat a fejedből". Ezzel a módszerrel megelőzhető, hogy kudarcnak élje meg az ember a tanulást, és hogy ne eleve úgy álljon hozzá, hogy úgysem sikerül, béna vagyok stb. Hanem helyette így gondolja: okos vagyok, hatékonyan tudok tanulni, bármit képes vagyok elérni, ha akarom. Persze ebben hinni is kell, mert anélkül mindezek csak üres szavak. Meg kell tölteni elhivatottsággal, pozitív hozzáállással és sok-sok magabiztossággal. Vigyáznom kell a magabiztosságomra :)

2009. szeptember 2., szerda

Emberek...emberek...

Néha elgondolkodom azon, miért jelölnek be olyan emberek facebook-on, akikről lövésem nincs kik.Mint ma, valami 18 éves kis senki, aki az ország másik felén lakik, egy olyan nevű faluban, amiről nem is tudtam, hogy létezik...Megnéztem iwiwen is. Ott kb. 15-nek néz ki, de akkor még öregítettem is tulajdonképpen...Az a gond, hogy magyarul is lehet használni a facebook-ot, ezért aztán már a ki sutyerákok is regisztrálják magukat. Tiszta hülyeség!
Nem akarok se barátokat, se férjet találni facebookon. Mert nem arra való. Legfeljebb a régi, messze élő ismerőseimmel tudom így tartani a kapcsolatot...Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés...