Furcsa dolog, hogy milyen dolgokat hoz ki az emberekből az alkohol. Jómagam igyekszem mértékkel fogyasztani,mivel tudom, hogy én is "érdekes" dolgokat mondok vagy épp csinálok piásan. Van pár ismerősöm, akiknél azonban a jelszó: "mértékem a mértéktelenség". Ez alapjában véve nem lenne gond. A probléma abból adódik, hogy ha valaki sokat iszik, de nem bírja a mája. És ilyenkor egészen furcsa dolgokat kezd művelni, kikel önmagából és még csak nem is emlékszik rá másnap. Csak a macskajaj marad meg belőle.
Mint például egy haverom. 13 éves koromban ismertem meg, 3 évig reménytelen szerelem, összejöttünk, 2 hét együttlét, ezalatt mindössze 3x találkoztunk (összejöttünk, szilveszter, szakítás). Ergo nem volt éppenséggel egy hosszútávú kapcsolat. Annyira gyűlöltem, hogy évekig nem beszéltem vele, holott ma már családtagnak számít, tesóm legjobb barátja.Aztán egy szilveszteri éjszakán, enyhén ittasan, bocsánatot kért, amiért le akart fektetni, 16 évesen. Megmondtam neki, semmi baj, én nem haragszom. Hozzátenném, hogy nem vagyok éppenséggel egy haragtartó ember, de ha valaki nagyon megbánt, azt nem egy könnyen felejtem el.
Nem tudom, mikor mondhattam talán az egyik balatoni nyaralás alkalmával, hogy én ővele soha, semmilyen körülmények között nem feküdnék le, köztünk nem lesz szex soha.Úgy tűnik, ez megragadt az agyában, bár nem tudom miért, és arra pláne nem számítottam, hogy bármi hatással is lesz rá. Valamiféle közös családi vonás ez nálunk, hogy a srácot próbáljuk megnevelni. Nem túl sok sikerrel. Látszólag minden tisztelet megszűnik nála egy nő iránt akkor, amikor megkaparintja. Nem is elég egyszerre egy, hanem mindjárt kettő. Mindenesetre ezt a dolgot megjegyezte magának, még ha meg nem is szívlelte.
Hogy hogy is jön ehhez az ittasság kérdése? Tegnap páran alaposan felöntöttünk a garatra, jómagam mértékkel, ő pedig abszolúte mértéktelenül. A hatása az volt, hogy a hely, ahol aludtunk egyszerre kicsi lett. Én próbáltam aludni, ő meg arról faggatott, miért ez a nagy ellenszenv? Miért jelentettem ki, hogy én ővele soha, semmi szín alatt nem feküdnék le. A válaszom mindössze annyi volt: "Mert ismerlek komám, túlságosan is jól, és találkoztam már veled hasonló emberekkel." Arra kért, magyarázzam meg neki, mit értek ez alatt, de nem voltam hajlandó rá. Hogy miért? Mert nem tartozom neki beszámolni semmiről, amit ő maga is nagyon jól tud. Ha meg nem jön rá, hát úgy kell neki. Ez nem az én dolgom. Az én hercegem, noha a fehér ló már valószínűleg nem él, megtalál más módon, és nem kényszeríthet rá senki, hogy visszalépjek oda, ahol 13 évesen kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése