2009. december 27., vasárnap

Babszem

Megszületett Lilla, tesóm kislánya :) Egyszerűen gyönyörű,már alig várom, hogy lássam élőben is.59 cm és 4160 gramm. :) Isten éltessen sokáig Lillus

2009. december 22., kedd

Zsidó vallás


Karácsony? Nem tudom ,valahogy sosem az ajándékok miatt szerettem. És a vallásos része a legkevésbé sem fogott meg. Egyszerűen nem hiszek benne. Most egy olyan ember, aki ünnepli a karácsonyt, bizonyára legszívesebben megkövezne. Mert eddig ugyebár ünnepeltem, de azt hiszem, az idei év lesz az utolsó, mikor ezt megteszem. A zsidó vallás tanait sokkal közelebb állónak érzem magamhoz. Nincs karácsony, nem hisznek Jézusban, nem tekintik a földi létet szenvedésnek. Inkább azt, hogy az életet az ember erkölcsösen, dolgos munkával töltse el. Azt hiszem, a vizsgaidőszakot követően mélyebben beleásom magamat a dolgokba ezen a téren.Azt hiszem, ez megnyugvást hoz majd végre valahára.Szeretnék megtanulni héberül is. Írni, olvasni, beszélni.

2009. december 15., kedd

Babits Mihály





Józanság


Alszol mellettem. Repkedő szemed
kék madarát, két fürge madarát
kalitba csuktad.

Korholva nézem bolond lelkemet:
elhagy, és föl-le kémli vonalát
egy furcsa útnak.

Jer vissza, lelkem, nem való tehozzád
a bizonytalan ösvény messze hosszát
bódulva bolygani!

Elég volt járni, elég volt keresni,
két oldalt lándsás kapukon belesni,
záporral csorgani.

Száraz tetőnk alá ma behuzódva
az ablakon berémlő vert bozótba
új bajra ki ne szökj...

Lélek les ott künn lelket, mint a kobra,
s a gyűlölségek száz Medúza-szobra
mered a lomb között.

Óh, előrefutós meg visszatérős
lelkem, drága kis ebecském, be félős,
hogy nyomod ottveszik,

ha nem von vissza a szent vágy, a jó láz,
mint bölcs szimat, mint erős, ritka póráz,
az alvó kedvesig...

Vizsgaidőszak . . . ó jeeee

Ismét egy izgalmakkal és unalmakkal teli időszak veszi kezdetét. A vizsgaidőszak. Most még ugyan nem kezdődött el, de már javában tartanak a vizsgák. És rettenetesen félek!
Olyannyira, hogy kb. fél napja remegő gyomorral ülök a kórbonctan fölött, és képtelen vagyok hozzákezdeni. Nem a tanulás ténye rémít meg, hanem az, hogy mi van, ha nem tudom megtanulni? Mi van, ha nem elég, amit megtanultam? Mi van, ha nem jutok a végére?
Azt hiszem, ez az a pillanat, mikor agyilag mélypontra jutottam. NEM AKAROK TANULNI!!!
Egész félév során mást se csináltam, csak tanultam. Unom, belefáradtam, kórbizni meg pláne nem szeretnék, más vizsgára is kellene tanulnom. Most már viszont ideje lenne nekiesni a tanulásnak. Vááá, mekkora öröm lesz majd, mikor végre nem kell tanulni, mikor végre meglesz a diplomám...<3<3<3
Azt hiszem, mai bejegyzésemmel sikerült letörnöm még azt a maradék lelkesedésemet is:)

2009. december 14., hétfő

Meleg? Vagy sem?

Ülök a buszon. Rettenetesen fázik a térdem, sőt, szinte majd' lefagy. Bal lábamon érzem, mintha lenne némi fűtés a buszon. Közelebb húzódok az ablakhoz, hogy kicsit megmelengessem a másik lábamat is. Pár percig élvezem, hogy a meleg beburkolja a végtagjaimat, és nem fázom. Aztán a busz fordul a kanyarban, és ez a meleg-felhő ellibben, hogy a tőlem jobbra ülőket melengesse. Ismét elkezdek fázni. Behúzom a nyakamat, hátha úgy kevésbé érzem, de reménytelen. A fülembe süvölt a szél, résnyire nyitva van az egyik ablak. Ez már épp elég arra, hogy a jeges levegő behatoljon az óvatlanul szabadon hagyott nyakamon át, és minden porcikámba visszatér a hideg.Benyomom az ablakot, de már késő. Ez már nem ugyanaz a meleg.
Némi közjáték, felesleges részleteznem, a lényeg, hogy végre benn ülök az egyetemen.
Itt meleg van, bár kissé büdös, még akkor is, ha mindössze kilencen ülünk a padokban. Ez igazi fogyókúrás létszem, tekintve, hogy nyolcvanhat hallgató van az évfolyamon.
Ismét egy kisebb közjáték, most épp a könyvtárban kötök ki.
Akárhogyan forgolódok, tekeredek, egyszerűen fázom. Remeg a térdem, a derekam didereg. Veséig átfagytam. Pedig itt aztán nincsen hideg. Viszont igazi meleg sem. A növényeket valami bűzös trágyával feltöltötték, így aztán enyhe istállószag terjeng a hatalmas teremben. Kicsit olyan is, mint egy istálló.Én viszont eme szent napon "megszököm" egy időre erről a helyről, és megmaradok idehaza. Itt nincs büdös. De meleg! Az bezzeg van dögivel, végre nem fázom tanulás közben!

2009. december 13., vasárnap

Hó...


A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre  kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek.
Tisztelettel jelentem, megérkezett az első igazi pesti hó :)

2009. december 8., kedd

Segítség?..Minek? Mi hasznom van abból? No 2

Most már őszintén elgondolkodtam ezen én is. Mi hasznom volt abból, hogy osztálytársamnak elküldtem a nyári naplómat? Az talán, hogy szinte az egész évfolyamnak 4-es, de inkább 5-ös lett, én meg miatta szívok és kapok hármast? Mert igen, ő a hibás, erre anyukámmal közösen jöttünk rá. Én 10, ő 4 napot volt nyári gyakorlaton. Persze ebben nem teljesen ő a hibás, de biztos volt benne része. Mindenesetre én végignyomtam a 2 hetet, megírtam a napi rendszerességgel vezetett naplót, utána a teljes nyári naplót. Átküldtem neki, hogy a fontosabb dolgokat írja ki, és aztán majd a kettőt együtt nyomtatja ki és adja le. Saját bevallása szerint mindössze 2 mondat volt azonos, abból az egyikben marhaság volt, részletkérdés. A dolgozatokat javító tanár szerint inkább egész fejezetek egyeztek meg teljesen. Tehát mégsem sikerült neki annyira átírnia. De legalább annyit megtehetett volna, ha már én tartottam a hátam miatta a hiányzásokért, most ő teszi meg ugyanezt értem. Mert nem tette meg. Megmondhatta volna az igazat, és biztosan nem rontják le az övét, de én legalább egy jobban megérdemelt 4est kapok. Felháborító. De most már legalább lenyugodtam, és kissé pihentebben szemlélem a dolgot.És mindebből leszűrtem, hogy se vele, se mással soha, de soha többet nem csinálok semmit együtt. Takarmányozástan gyakorlatra egyedül megyek, mint ahogy az összes többire is. Naplót meg írjon mindenki egyedül. Mert ez nem volt fair. Nagyon nem.
Ami ezzel kapcsolatban még eszembe jutott. A naplóra kapott jegyemet úgy tudtam meg, hogy ő mondta el, dúlva-fúlva. Ezen felhergeltem magam, és felmentem. És én is csaptam egy kis patáliát.Gondolkodás nélkül elfogadtam mindazt, amit mondott nekem az illető, hogy miért is kaphattunk rá rossz jegyet.Azt hiszem, ismét felbukkant Naiva, a féleszű istennő...mert hogy eszembe se jutott, hogy igazából olyan, mintha saját magát védené.Mert így utólag, hát, teljesen ilyen. Én meg naiv vagyok, jóhiszemű, és segítőkész. Naivitásomat leszámítva azt hiszem, ilyen is maradok. De egyszerűen vannak olyan emberek, akikről nem is tudok rosszat feltételezni...
Na mindegy, nem számít. Még az is lehet, hogy felmegyek elnézést kérni a fickótól holnap, habár amilyen agresszív volt, nem érdemli meg ezt.

2009. december 6., vasárnap

A becsületességről...

Ma láttam egy nagyon érdekes filmet. A címe: Egy asszony illata. Rendkívül érdekesnek, sőt kifejezetten tanulságosnak vélem (http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=14901&i_city_id=3372&i_county_id=-1 ). A téma nagyjából annyi, hogy egy fiatal, szegény fiú hétvégi melóként egy öreg, vak ezredest (Al Pacino <3 imádom) kísér hálaadáskor. A fickó kiégett, mindenkivel üvöltözik és goromba. A srác szemtanúja a kollégium igazgató ellen elkövetett csínytevés előkészületeinek. Nem akar besúgó lenni, viszont ha nem beszél, kiket látott, kirúgnák. De ami érdekes:  a végén az öreg kihúzza a bajból azzal, hogy elmondja, milyen becsületes, tiszta lelke van a fiúnak. És hogy hogyan jón mindez hozzám? A legutóbbi kórélettan ZH.

Minden gyakorlat anyagát kijegyzeteltem, hogy majd megtanulom, de nem volt időm, és kipuskáztam az egészet a füzetemből. Ez egyrészről szánalmas, más részről pedig kezd lelkiismeret furdalásom lenni miatta. Mert ezt egyszer úgy is meg kell tanulni, persze. De addig? Addig van mondjuk egy kicsit sem megérdemelt 4es vagy 5ös eredményem...Jó ez nekem?Mi történt, hogy már lelkiismeret furdalás nélkül megcsináltam mindezt? Így adja más a kezem alá a kutyáját, macskáját  vagy épp lovát? Még csak az kéne. Azt hiszem, hogy ez volt életem első és utolsó puskázása. Soha többet ilyet!

2009. december 5., szombat

Miért jó egyetemistának lenni...


A gyengébbek kedvéért: ez egy vicc. Azért jó, mert Mikulástól Karácsonyig csak egyet kell aludni...
Az én esetemben mindez valószínűleg nagyon igaz lesz idén. Állattenyésztéstan vizsgával indulok, (a laborállat szinte nem is vizsga, nem kell rá agyontanulnom magam, halleluja). Ellenben a tenyő vizsga nem lesz egy sétagalopp. Már kb. 1 hónapja elkezdtem átnézni az anyagot, de még a végére sem jutottam. Sok is, meg unalmas is. És jó kérdés, hogy mit kellene tudnom ebből a sok maszlagból, aminek egy jó része abszolúte értelmetlen zagyvaság. Pár dolog nem igazán érint, mint leendő állatorvost. Értem én, hogy el kell tudni különíteni egymástól a lovat meg a szarvasmarhát, e hogy az összes tököm tudja milyen fajtát tanuljam meg, az egyenese idiótaság. Persze megtanulom, de akkora egy kamu tantárgy ez az egész. Bár ha jó jegyet kapok rá, akkor gond egy szál se, majd ez felhúzza az átlagomat.
És ami a legjobb, hogy karácsonyi hangulat sem ártana, bár nem tudom, hogy miként lesz, talán összejön. Bár sikerülne, nem szeretnék még egyszer nekiesni ennek a tananyagnak.

2009. december 4., péntek

22...bódog sütinapot Katesz :)


Pff...ismét egy évvel öregebben, bár furcsa, csak most kezdtem el gondolkodni azon, hogy HŰHA, már tényleg 22 vagyok. Szerencsére se több, se kevesebb. Éppen elég ennyi. Viszont van valami vicces:) A változatosság kedvéért egy régi volt barátom ismét küldött üdvözlő sms-t. Nem igazán értem, miért rám pazarolja. Mert hogy NEM szeretem már, rég kiábrándultam belőle, sokszor csalódtam, félreismertem. Na de erről ennyit, mert ma elhatároztam, hogy igenis élvezni fogom mostantól a születésnapjaimat. Mert hát ilyen mégiscsak egyszer van egy évben. Meg aztán minek hagynám, hogy valaki belerondítson.Hát nem?
Egyébként is,ma ezt leszámítva jó napom van. Végre visszakapcsolták a netet, így aztán nem kell végre azzal foglalkoznom, hogy hol és mikor nézzem meg az email-jeimet meg egyebeket.Bár hozzátenném, nehéz szülés volt, mert kb 3-4 napja be lett fizetve, de nem kapcsolták vissza.
Fura dolog, de sosem szoktam igazán boldog lenni a születésnapomon. Nem is azért mert nincs ünneplés vagy ilyesmi, hanem mert mindig egyedül vagyok. Szinte az összes tesóm szülinapja olyan, hogy ott van a barátja, barátnője férje vagy menyasszonya.De idén más lesz, igyekszem ettől függetlenül élvezni a dolgot :) Meg attól eltekintve, hogy ma, a többi naphoz hasonlóan, tanulnom kell a vizsgáimra. Hááát, igyekszem, bár egy kis lazítás aszem még belefér ebbe is ;)