Vizsgaidőszak záró partiáradat

Azt hiszem, egy ideig mellőzni fogom az éjszakázást. Tegnap este voltam bulizni, és hajnali fél 5re értünk haza. Aki velem volt, ő korán be kellett menjen, így aztán bekísértem egy darabon. Aludtam 2 és fél órát. Hulla vagyok. A legviccesebb az egészben az, hogy ma még lesz egy névnap, plusz este egy szülinapi buli. Alkohol, zene, tánc, alkohol berúgás. Azt hiszem, tegnapra elegendő májsejtemet pusztítottam el, egy időre hagyom megtisztulni a szervezetemet. Ugyanakkor mindig egy-egy ilyen buli után jövök rá, hogy tulajdonképpen erre igenis szükségem van, félévente egyszer. Annyi feszültség és idegeskedés gyűlt össze bennem, hogy azt hiszem, ez segített. Túllépni az elmúlt másfél hónap gyötrelmein, a kínzó várakozáson, hogy vajon meglesz-e az adott vizsga és így tovább. Végre gondolkodás nélkül belevethettem magam abba, amit egy normális ember életnek tart. És ami alapesetben hiányzik az egyetemi hétköznapjaimból. A sok beszélgetés és nevetés, a sörözgetés az egyetem parkjában.

Mindent vagy semmit....avagy a javítóvizsga :D

Jelen pillanatban egy igen nagy dilemma előtt állok. Visszamenjek-e kijavítani a biokémia hármasomat. Sok minden szól mellette és ellene is. Ezek alapján kellene eldöntenem.
Kontra:
-akár le is ronthatom
-szeretnék már nyaralni
- kérdéses, hogy lesz-e így ösztöndíjam

Pro:
-javítok vele az átlagomon
-biztosan kapok ösztöndíjat
- nyugodtabban és büszkébben fejezem be a másodévet
- kevésbé leszek pénzügyileg a szüleimre utalva.

Azt hiszem, nem kérdés, hogy meggyőztem magam....A pro lista sokkal hosszabb...

Egy kis fricska...

Ezt azoknak küldöm, akik az olyan vicceket hangoztatják, amikben szó esik Ádámról,Éváról, és hogy a nők hibásak mindenért.Egy kedves kis mese XD
"Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
- Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete és.....
- Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! -
szakította félbe azonnal Ádám- ez annyira leegyszerűsítené az életemet....
Éva beleegyezett , neki nem volt fontos ez.
Isten Ádámnak adta az első ot. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált
az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra,
pisilve rajzolt a homokba....
Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a
Teremtő felé fordult és megkérdezte :
- Melyik a másik ?
- Az agy, Éva, az agy...."

Égi áldás

Már 2 napja esik. Ez most furcsa lesz talán, de én ennek nagyon örülök. Mindig is sokkal jobban szerettem esőben tanulni. Kinyitom az ablakot, és hallgatom az esőcseppek lágy susogását. Megnyugtatóbb, mint bármelyik relaxálós zene. Kicsit ugyan kiábrándító, hogy esőillat helyett az autópálya kamionjainak bűzét érzem, de sebaj. Az emberek, főleg a fiatalok jó része sokkal jobban örülne annak, ha most nem esne az eső, hanem hét ágra sütne a nap. Pedig szerintem ez annyira jó. A földek megtelnek vízzel, a száraz, kókadozó növények ismét növekedni kezdenek. És legfőképpen, végre NINCS meleg. Sokkal jobban szeretem a hűvös vagy hideg időt. Mert az ellen lehet védekezni. Az ember felvesz meleg ruhát, és már nincs zavaróan hideg. Na de melegben? Ha egyszer elmegyek itthonról papucsban, miniszoknyában és ujjatlan pólóban, akkor már nincs is mit ledobálni magamról. Ráadásul folyik rólam a víz, teljesen rosszul vagyok a melegtől. Azt mondják, igazi téli nyilas vagyok. Szeretem a havat és a mínuszokat is. A legjobb, amikor lehet hokizni a tavon. -8 fokban, na akkor a legjobb. Idén is ezt csináltam. Teljesen lefárasztottam magam ezzel a vizsgaidőszakban. Hát, remélem esni fog az eső szerdán is, nincs kedvem kánikulában vizsgázni :) És nem mellesleg eső után gyakran van nálunk szivárvány.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy ilyen időben nem tudok elmenni görkorcsolyázni. Igaz, tegnap akkorát estem, egy hatalmas lila folt van a lábamon, a középső ujjamon meg egy fájdalmas vérhólyag. De már sokkal jobb, mint tegnap, mert akkor még gépelni sem tudtam rendesen.

Mikor már az egész agyam az ágyat kívánja, pontosabban az alvást

Furcsa dolog, hogy mostanában délelőtt nem tudok tanulni.Elmegy az egész délelőtt azzal, hogy szenvedek, és sajnáltatom magam, persze csak gondolatban. amiért a lakásban ülve kell senyvednem. Merthogy kiülni nem tudok a kertbe. Tiszta időben idehallatszik az új MO-s autópálya zaja, ami egy idő után már nem zavar, tehát ezzel igazából nincs különösebb gond. De a sors furcsa fintora, hogy a szomszédságban lakó férfiakra mindig valahogy a vizsgaidőszakban jön rá a barkácsolhatnék. Tavaly ilyenkor az egyik egy légkalapáccsal 2 hétig napi 5 órában masszívan nyomatva verte szét a betonteraszt, hogy hozzáépítsen az eredeti házhoz. Most a másik szomszéd épít "várárkot" a ház köré, és egész nap fúr. Ráadásként még itt van a kerület pár utcájában zajló útfelújítás, aminek nem mellesleg nagyon örülök, mert végre nem fog szétmenni a görkorim kereke a rossz utaktól :)
Tehát, ami az eredeti témát illeti, térjünk rá vissza. Délutánonként valami hihetetlen tudásvággyal nekifekszem az anyagnak. Utána rájövök, kb. este 8 körül, hogy úristen, a mai napra tervezett tananyagot átnézni lehetetlen. És itt jön az, ami igazán érdekes. Nem merek ránézni az ágyamra, mert szinte hívogat a puha paplan, a finom illatú párna....nem is folytatom, mert mindjárt kidőlök.
A mai koffein adag: reggelire és estére 2 bögre kávé, plusz egy bögre tea, majd még kétszer fél liter gyömbértea. Azt hiszem, ma, ha igazán akarnám, sem tudnék elaludni...