Helló lányok, mindjárt hányok :)

Ez az egy mondat tökéletesen leírja, hogy néha hogyan érzek nőtársaim iránt. Természetesen, mivel eleve egyértelműen az ellenkező, az erősebbik nem (gyengébbek kedvéért:férfiak) iránt vonzódom, ezért aztán néha elég nehéz elviselni a NŐKet. Igen, igen, így, nagybetűvel. Hogy miért? Mert eze esküszöm hogy állandóan csak azzal vannak, elfoglalva, hogy  jaj, mi ilyen fáradtak vagyunk, meg olyan fáradtak, meg hogy letört a műkörmöm, most épp “depizni” van kedvem, utálom az egyetemet, nincs kedvem bejárni, nincs kedvem jegyzetelni. És ilyenkor kinyílik a zsebemben a bicska: AKKOR MINEK JÖTTÉL IDE B@SZKI !!!!! Ha valaki ennyire utálja az egész egyetemet, ha fáradt tőle, akkor menjen innen a francba és csináljon valami mást. Minek ezen állandóan lovagolni??? Erre legszívesebben nem mondanék semmit, egyszerűen lekevernék egy igazi taslit az illetőknek. Az is eszembe jutott, hogy ugye nekem a vizsgaidőszak utáni 2 hét az agyrázkódás és a betegségem miatt nem éppen üdítő pihenéssel telt. Egyesek most voltak síelni, tök jó nekik. Én is szívesen mennék, mégsem irigykedem. Mert minek? Attól sem lesz jobb, nem igaz? Ellenben így, hogy nem foglalkozom vele “agyban”, nem gyötröm ezzel magamat egész nap.,mégiscsak megvagyok, sőt, nagyon jól.

Ráadásul a szokásukhoz híven ezzel másokat nyaggatnak. Az ember már jókedvű sem lehet, mert ezek állandóan lerohasztják még a legnagyobb jókedvet is valami pesszimista megjegyzéssel. Ismét visszatértünk hát az előző félév közepe tájékán rám tört hullámvölgyhöz. Pontosabban fogalmazva viszont inkább válaszúthoz érkeztem: vagy csúszok én is le a többiekkel, vagy észreveszem a “viadukt” elejét, és inkább azon próbálok meg át jutni ezen. És azt hiszem, egyértelmű, de a második lehetőséget választom, mert különben idő előtt begolyózok.

Mindehhez hozzátenném azt is, hogy végre péntek, tehát rettenetesen örülök most, hogy “vége” a hétnek. Nem elsősorban azért, amiért egy normális ember, hogy vége a sulinak/melónak stb, hanem mert most két teljes napig nem kell hallgatnom senki NŐ hülyeségeit. Ilyenkor örülök annak is, hogy nőnek születtem, mert ha férfi volnék, nem tudnám elviselni a panaszkodást. Viszont már kezdem megérteni, hogy valószínűleg miért nem képesek a férfiak elviselni sokszor a nőket. Szerintem ezért. És én már csak azért sem leszek ilyen. De viszont már érzem, hogy nyugi van, “örök napfény, forever young” ,és a ráncaim is kisimultak <3 :)

Napi ez+az

Hát, igen , ez a csütörtöki nap elég hosszú. Reggel 8tól este 6ig. Persze van benne egy kétórás szünet, de nekem mindig sikerül találni valami marhaságot, amivel elüthetem az időt. Persze ez sose “felesleges” dolog, csak éppen mással is foglalkozhatnék. Például a napi pihenés számára ideális időpont délután fél 2től 4ig tartó időszak. Ez alatt én ma rohangásztam gumicsizma után, amit az üllői gyakorlaton kell használni, illetve találkoztam egy nagyon rég nem látott ismerőssel:) Ami irtó vicces volt, mert például kiderült róla, hogy hát, bizony ő már menyasszony. Eléggé meglepett, de nagyon örülök, hogy a zsák megtalálta a foltját:) Egyébként tényleg nagyon helyesek együtt.

A mai napnak egyébként nem sok értelme volt, szinte végig valami másik dimenzióban járt az agyam. Nem figyeltem az egyik gyakorlaton, ami takarmányozástan volt, de valahogy képtelen voltam arra koncentrálni, hogy miként számítjuk ki egy szálastakarmány nyersfehérje-tartalmát. Egyszerűen nem köt le a téma. Mármint, nem is a téma, egyszerűen az előadásmód. Ilyen rossz gyakorlat már rég nem volt. Annyira vicces volt, hogy az utolsó sorokban már mindenki szenvedett ezerrel, hogy mikor lesz már vége az órának. Nekem meg eszembe jutott egy egy évvel ezelőtti gyakorlat, ami már nem tudom mi volt,talán egy genetika, de az biztos, hogy a végén már nyüszítve követeltem az égiektől hogy inkább küldjenek ránk hurrikánt, csak ne kelljen végigülni a gyakorlatot. Most éppen ilyen érzésem támadt. Persze végül vége lett ennek a gyaknak is hurrikán nélkül, de az agyam addigra már füstölt.

Utána volt ugye a két és fél órás szünet, aminek a végén egy két kilós vadászcsizmával az oldalamon egy szál köpenyben rontottam be gyógyszertan gyakorlatra. Nem gondoltam volna, hogy egy csizmával a kézben ilyen nehéz lesz futni. Mindegy. Másfél óra újabb szenvedés. A hajléktalan kinézetű, feltehetően meleg, vagy legalábbis kissé feminin figura megtartotta az órát. Ettől függetlenül persze minden tiszteletem az övé, nagy arc, meg aztán okos és nagyon rendes is, de kissé naiv. És az ember a végére a “kutyulimutyuli”, “pipicici”, és “fecsi” szavak hallatára már alig győzi visszatartani kitörni készülő röhögését. Tudni kell, hogy a teremben irtó büdös van, meleg, és most még ráadásként csirke és egérszag is terjengett, mivel ma volt gyógyszerbeadás, és vérvétel gyakorlat. Szegény csirke, megint “bucimaci haematomával” XD volt kénytelen elhagyni a terepet. Mi pedig boldogan és újabb ismeretekkel telve hagytuk el az egyetem területét :)

Puskázás, avagy hallgató csak hallgat, de nem tanul...

Nemrég olvastam egy blogbejegyzést arról, hogy az orvosi egyetemen (az, hogy melyiken pontosan, nem derült ki a leírásból) nem "lehet" puskázni, mert a ZH-k és vizsgák előtt a hallgatóknak alá kell írniuk egy nyilatkozatot, miszerint ha rajtakapják őket, repülnek az egyetemről.Ennek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy ezt akár nálunk is be lehetne vezetni.

Nem egyszerűen azért, hogy megszívassunk másokat. Saját évfolyamomon tapasztalom rendszeresen, hogy van olyan, aki a szóbeli vizsgákon képes a tételeket kimásolni. Mikrobiológia, kórélettan, állattenyésztéstan. Én sem vagyok azért szent, de jómagam mindössze egyszer puskáztam, kórélettan ZH-n, de igazából még értelme sem volt túl sok. Hiába kaptam ugyanis rá 4/5-öt mg 5öst, a vizsgán vajmi keveset számított ez a két jó jegy. Persze meg kellett lennie az eredménynek, de képtelen voltam megtanulni. Kijegyzeteltem az anyagot, hogy majd abból megtanulom, végül aztán puska lett belőle. Viszont mai napig jól emlékszem arra az anyagra.

Ellenben olyan emberek, akik eddig zseninek számítottak, most brillíroztak több vizsgán is, ámde mindezt úgy, hogy a szóbeli tételeket kimásolták. Nekem van olyan vizsgám, ami nem lett meg, de komolyan mondom, büszkébb vagyok erre így, mintha kipuskáztam volna a vizsgán, és meglenne mondjuk a kettesem. Komolyan mondom, kész röhej ez az egész. Valahol érthető, hogy egy büfészakon ilyesmit bevezetni botorság volna. De nálunk szerintem kevesebb hülyét képezne az egyetem, ha páran ilyen módon kiesnének.

Ohó, egyvalamit még azért meg kell említenem. A puskázás módját: puskatoll( az élettan tanszéken ezért nem is lehet, csak a tanszék tollaival írni a ZH-t meg a vizsgát), iPod-ban pdf-formátumban, egyszerű házi papírpuska(ergo átláthatatlan cetlik halmaza) és persze a tenyérre, szoknyabélésre,karkötőre írt puskák. Egyeseknek már semmi se szent.

Csak úúúgy

Ismét eltelt két hosszú hét, bár még a péntek hátra van. Ez már végre a hatodik szemeszter, sikeresen túléltem az előző vizsgaidőszakot, kisebb-nagyobb neurotikus rohamokkal és dühöngéssel. És, ha most azt hinném, végre pihenés, hát tévedtem. Ez a félév némileg izgalmasabbnak ígérkezik, mint az előző, de azért van idén is olyan tantárgy, amire hát, fogalmazzunk úgy, magasról teszek. Például az állatvédelmi törvényeket taglaló állatorvosi etológia tantárgy. Az etológia kifejezetten érdekes, ennek ellenére sajnos mégsem erről van szó egyelőre. A bácsi, aki leginkább egy jóságos jegesmedvéhez hasonlítható, olyasmiket mond el, amivel kapcsolatban én már elvégeztem egy fakultációt. Tehát amikor azt hittem, végre nem sulykolnak belém többé törvényeket meg paragrafusokat, akkor súlyosan tévedtem. Mert nemcsak hogy kell, hanem még sokkal részletesebben is. Az agyam meg kihagy.

Viszont az a pár nap, amit a legutóbbi vizsgám után itthon töltöttem, némileg feltöltött. Igaz, szenvedtem egy kisebb agyrázkódást, miután dobtam egy hátast Dobogókőn síelés közben. Aztán meg most,hogy elkezdődött a suli, egy kis hörghurut. Szeretnék már végre egy kicsit kimozdulni, főleg a bringa az, ami hiányzik, de így betegen nem indulok el. Se bringa, se futás, se úszás. Sebaj, már csak pár nap, meggyógyulok, és húzok el valahova zsírt égetni, tüdőt átszellőztetni. Viszont egyvalamit sikerült leszűrnöm a történtekből. Valószínűleg minden nap a következő vizsgaidőszakban ki kell mozdulnom egy keveset, hogy nem épüljön le teljesen a szervezetem. Viszont bűnös gondolatom támadt, rettenetesen vágyom egy zacskó csokis tejkaramellára ;).