Hát, igen , ez a csütörtöki nap elég hosszú. Reggel 8tól este 6ig. Persze van benne egy kétórás szünet, de nekem mindig sikerül találni valami marhaságot, amivel elüthetem az időt. Persze ez sose “felesleges” dolog, csak éppen mással is foglalkozhatnék. Például a napi pihenés számára ideális időpont délután fél 2től 4ig tartó időszak. Ez alatt én ma rohangásztam gumicsizma után, amit az üllői gyakorlaton kell használni, illetve találkoztam egy nagyon rég nem látott ismerőssel:) Ami irtó vicces volt, mert például kiderült róla, hogy hát, bizony ő már menyasszony. Eléggé meglepett, de nagyon örülök, hogy a zsák megtalálta a foltját:) Egyébként tényleg nagyon helyesek együtt.
A mai napnak egyébként nem sok értelme volt, szinte végig valami másik dimenzióban járt az agyam. Nem figyeltem az egyik gyakorlaton, ami takarmányozástan volt, de valahogy képtelen voltam arra koncentrálni, hogy miként számítjuk ki egy szálastakarmány nyersfehérje-tartalmát. Egyszerűen nem köt le a téma. Mármint, nem is a téma, egyszerűen az előadásmód. Ilyen rossz gyakorlat már rég nem volt. Annyira vicces volt, hogy az utolsó sorokban már mindenki szenvedett ezerrel, hogy mikor lesz már vége az órának. Nekem meg eszembe jutott egy egy évvel ezelőtti gyakorlat, ami már nem tudom mi volt,talán egy genetika, de az biztos, hogy a végén már nyüszítve követeltem az égiektől hogy inkább küldjenek ránk hurrikánt, csak ne kelljen végigülni a gyakorlatot. Most éppen ilyen érzésem támadt. Persze végül vége lett ennek a gyaknak is hurrikán nélkül, de az agyam addigra már füstölt.
Utána volt ugye a két és fél órás szünet, aminek a végén egy két kilós vadászcsizmával az oldalamon egy szál köpenyben rontottam be gyógyszertan gyakorlatra. Nem gondoltam volna, hogy egy csizmával a kézben ilyen nehéz lesz futni. Mindegy. Másfél óra újabb szenvedés. A hajléktalan kinézetű, feltehetően meleg, vagy legalábbis kissé feminin figura megtartotta az órát. Ettől függetlenül persze minden tiszteletem az övé, nagy arc, meg aztán okos és nagyon rendes is, de kissé naiv. És az ember a végére a “kutyulimutyuli”, “pipicici”, és “fecsi” szavak hallatára már alig győzi visszatartani kitörni készülő röhögését. Tudni kell, hogy a teremben irtó büdös van, meleg, és most még ráadásként csirke és egérszag is terjengett, mivel ma volt gyógyszerbeadás, és vérvétel gyakorlat. Szegény csirke, megint “bucimaci haematomával” XD volt kénytelen elhagyni a terepet. Mi pedig boldogan és újabb ismeretekkel telve hagytuk el az egyetem területét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése