Ó, azok a pirosbetűs napok....

Igen,tudom, ezt talán kicsit személyesebb bejegyzés a kelleténél, de valóban azokra kedves napokra gondoltam, amit egy nő minden hónapban egy hétig kénytelen végigszenvedni. Mikor már a tanulás is nehezemre esik, mert a beleim,már bocsánat úgy nyomják a méhemet ülés közben, hogy az majd' kiszakad a helyéről...Nem lenne baj ezzel a vizsgaidőszak végi hajrával, ha kicsit kevésbé lennék kókadt ilyen "apró" női hülyeség miatt.
Mert hogy tulajdonképpen tök érdekes tantárgy ez a parazitológia. Viccen kívül. Bár tudom, épeszű ember nem mondana ilyesmit, de én nagyon szerettem ezt a tantárgyat tavaly. És még itt van előttem 7-8 nap. Tehát ha elég okos vagyok, meg ügyes, akkor sikerülhet levizsgázni belőle. Aztán persze jött a 7. félév, amikor már kevésbé voltam elragadtatva a sok féreg látványától. Meg attól, hogy mennyire unalmasan lehet előadni egy ilyen érdekes dolgot is, ha az valaki úgy tartja a gyakorlatot, mintha verset mondana. Mert nálunk a mi csoportunknál sajnos így esett. Most így visszagondolva, már a parazitológia gyakorlat említésétől is elalszom. Nem egy olyan gyakorlat volt, amikor éreztem, hogy erősen közelít az állapotom ahhoz, mielőtt az ember lemegy alfába...

A fura az egészben az, hogy annyira hullámzik a kedélyállapotom, hogy egyik percben még úgy állok hozzá, hogy rendben, csinálom, de nem baj, ha nem sikerül. Most meg megint ott tartok, hogy izgulok miatta, pedig nem kéne, másrészt pedig félek, hogy nem úgy tanulom meg, ahogy kellene, vagy nem lesz elég, amit megtanulok, vagy megint a legostobább félelmem, miszerint én ehhez lassú vagyok, nem érek a végére, és emiatt úgy állok hozzá eleve, hogy nem sikerülhet, másnak se sikerült ennyi idő alatt, nekem se fog stb...Egyszer komolyan az őrületbe fogom ezekkel kergetni magamat. Az a fura, hogy összegződik az alap szorongásom a "télapó-hetének" enyhe depresszív hatásával, és ez a kettő rendkívül hatásosan lerontja a teljesítményemet a tanulás terén...Pedig ez azt hiszem már a 4. nap...Még egy ilyen nap és komolyan megőrülök...Többnyire elég könnyen meg saját magam felvidítása, de az utóbbi 10 napban ez valahogy sehogy sem akar összejönni...

Önbizalom...

“Tegyünk valami olyant minden nap, amitől félünk.” (Eleanor Roosevelt)

“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” (Mahatma Gandhi)

“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.
Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik.
És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.”
(Elizabeth: Az aranykor)

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

 “Mélyen hiszek a szerencsében, és azt találtam, minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebb vagyok.” (Stephen Leacock)

“Nincs zavarba ejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.” (Sam Ewing)

“Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.” (Dale Carnegie)

“A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít.” (ismeretlen)

“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)

 

“Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig  vitorlákat.” (ismeretlen)

“Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”
(Robert F. Kennedy)

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Tatiosz ) 

93 és tehénbőgés...

Nem mintha arra hajtanék, hogy minél előbb elérjem a 100. bejegyzést, vagy az egy napra eső bejegyzések maximumát. De ma ismételten megszületik egy "csoda", azaz egy bejegyzés. A lényeg tehát, hogy ha feltételezzük, hogy az embernek minden sikerülhet, csak hinnie kell magában., akkor holnap sikerülni fog a sebészet vizsgám...Na jó, ez már szánalmas, megyek vissza tanulni. Mire eljutok a gépig, a legjobb gondolataim kárba vesznek. Lassú vagyok XD

Este

Tegnap annyira nem bírtam elaludni, hogy a hajnali blogbejegyzés után még filmet néztem és aztán még mindig forgolódtam egy jó darabig. Ráadásul a szuszogás nem hagyott alább, így hát kénytelen voltam kiköltözni a nappaliba, és a kanapén aludtam. Viszont ritka nyugis éjszakám volt. Anyám reggel 7kor csak annyit mondott, hogy mindenki megkérdezte, miért alszom kinn. Pedig logikus volt, hogy nyilván nem fogja tudni a választ, hiszen mikor megkérdezték, akkor én még bőven aludtam.
És végre nekiláttam a sebészet tanulásnak, némi esélyem még talán van rá, hogy felkészüljek rá :).

Lonely

Hajnali fél egy, de egyszerűen nem tudok elaludni. Fáradt vagyok ugyan, de az agyam ezerrel jár, ráadásul "választott" szobatársam úgy szuszog, mint egy téli álmot alvó medve.
Zene csak úgy:
Late again to home room
Crying every time you called
Cheated in our high school
Wandered up and down the hall
Here I am before you
Staring out into the sounds
Maybe it was all true
Maybe it was from the start...

The story of a broken heart
Stand up and I'll tell you
Now everything was torn apart
No one else could feel you

Over it was on me
Now it's just another day
Pride and there was progress
Told you what I meant to say
Now it's just a chapter
Characters leave their marks
Ended in disaster
Broken down from the start....

The story of a broken heart
Destiny was see-thru
Everything was torn apart
No one else could feel you
Walking down the boulevard
Maybe it was all true
Lead me now through the dark
Till the light is in view...

Here I am before you...<3

Siker

Hát, igen, ez az ami megint vagy inkább még mindig hiányzik nekem. Úgy jöttem át erre az egyetemre, hogy itt majd végre azt tanulhatom, amit szeretek, az lesz belőlem, ami mindig is lenni szerettem volna, és akkor időnként jön valami esemény, ami lerombolja a nehezen felépített kis magányos boldogságomat. Elég egy sikertelen vizsga, egy újabb félresikerült szilveszter. De nem is folytatom a sort. Tulajdonképpen ezen az egyszerű kis lelki válságon átjuthatnék egyszerűen, ha nem zavarná meg időről időre valamelyik tesóm a gondolatmenetemet. Jár az agyam mindenféle egyszerű, de amúgy lényeges dolgon, amit képtelen vagyok világosan megemészteni, mert mindig megtalál valamelyikük, hogy helló, mit csinálsz, vagy helló, és elkezd mesélni valamit, ami többnyire az aktuális pillanatban vagy nem érdekel, vagy fel sem fogom. Semmiféle lelki magánéletem nem lehet itthon. Bármit is csinálok, rögtön ott ugrál körülöttem valaki, és azt lesi, mit gépelek, olvasok tanulok, nézegetek stb. Állandóan itt a rettegés, hogy már megint bejött valaki a szobába. Ami persze nem csak az enyém. Amivel nem lenne gond, csak mindig basztat valaki a saját ostoba gondjaival, meg az életével, ami nekem már gyakorlatilag nincsen, köszönhetően ezen az egyetemen eltöltött eddigi parádés 3 és fél évnek.

Ma egy holnap reggeli vizsgára kellene tanulnom, de egész nap egyszerűen nem tudtam rászánni magam, hogy marketingmenedzsmentet és számviteli ismereteket tanuljak. Olyan magas szinten leszarom, hogy most is tanulás helyett írogatok ide, és nem érdekel, hogy éjfélig már csak másfél óra, és egy cseppnyi lelkiismeret furdalásom sincsen miatta. Na jó, talán egy kicsi van, de az nem éppen elegendő ahhoz, hogy kikapcsoljam a gépemet, és inkább valami máshoz, mondjuk tanuláshoz kezdjek...

Bár, de , mégis ezt fogom most tenni, de csak mert muszáj...

fear&cry kiskaticabogaar