Itt a négy napos hétvége, amit én ÁOTK-s őszi szünetnek szoktam hívni. Persze ilyenkor mindenki furcsán néz rám, hogy ötödéves létemre már igazán megjegyezhettem volna, hogy nálunk nincs őszi szünet, de azért én magamban mindig így hívom. Mint ilyentájt megszokott, most is Pécselyre megyünk, bár a szünet rövidsége miatt csak 2 napra. Már most eszembe jutott, hogy reggel kötök egy fogadást a húgommal, hogy apu mikor mondja ki azt a mondatot, amitől minden leutazás előtt gyomorgörcsöt kapok: "Annyi csomagunk van, mintha legalábbis egy hétre mennénk!". Persze az is igaz, hogy már kevésbé zavar a gyomorgörcs, és csak vigyorgok a dolgon.
Fura érzés lemenni, mert hónapok óta nem jártam lenn.Utoljára, azt hiszem a tavaszi szünetben (na, ilyen nálunk is van) voltam, de az még április eleje volt. Nagyobbik húgom esküvője után meg végül Tamás bátyó kunyhójában aludtam, így aztán nem mentem át Pécselyre.
Igazából a furcsa érzésnek más oka is van. Szeretnék lemenni, de közben meg jön a Rettegett December, amit egyébként a vizsgák ellenére nagyon várom, ugyancsak. Első vizsgám belgyógyászat lesz, és bár nem fogadtam meg, mégis betartom, hogy nem gyulladok be a vizsga előtt, vagy ha igen, akkor pedig nem rakom át a vizsgát, és soha többet nem adok vissza indokolatlanul tételt. Mert ha idáig eljutottam, akkor már nem fogok meghátrálni, és küzdök azért a diplomáért.
