Tegnap,már amennyire emlékszem rá, valami nagyon bölcs bejegyzést szerettem volna írni, de aztán csak annyi lett belőle, hogy megosztottam egy számomra oly kedves regény egyik -szerintem legjobb- filmadaptációjának egy részletét, és a kedvenc idézetemet a könyvből. Tény, hogy az idézet és a filmrészlet "időben" távol áll egymástól, szerintem azonban még így is jó. De erről ennyit.
Amiért ma viszont írni akartam: már majdnem 2 hónapja dolgozom. Általában heti 4-5 napot, de van, amikor sokkal kevesebb nap jön ki. De nem is baj, szerintem túlélhető. A lényeg, hogy ugye megjött a fizetés, amit én persze gondolatban már előre elköltöttem. Pedig utánaszámolva, tulajdonképpen két dolog van csak, amire nagyobb összeget szándékozom költeni. Az egyik egy MP4 lejátszó, és ma végre felhívtak, 1 héttel a rendelés leadása után, hogy mehetek érte. A másik a többiek karácsonyi ajándékait kitevő könyvek sokasága. Mindenkinek találtam valamit, ami szerintem tetszeni fog az illetőnek. Csak ez a kettő dolog együtt 35K, és akkor még ott van, hogy végre kiválthattam a csuklószorítót (3K), utána vennem kellett nadrágot (6K, de 3 db van benne). És már alig maradt valami. Anyukám picit kiakadt, hogy miért nem spórolok, elvégre azért dolgozom, hogy hozzájáruljak a tandíjamhoz. Úgyhogy végre sikerült erőt vennem magamon, hogy tényleg spóroljak, elvégre megdolgoztam ezért a pénzért. Viszont ez is az oka annak, hogy nem az MP4-en és nem a család karácsonyi ajándékain fogom elkezdeni a spórolást. Igenis megveszem azokat a könyveket, mert szeretném meglepni vele a többieket. Elvégre körülbelül 4 éve nem volt egy nyugis karácsonyom. De most végre lesz.
