Igen,pontosan ennyi ideje élek és dolgozok itt. Friss diplomás, fiatal nőként, egy olyan helyen,ahol mindenki férfi, idősebb és tapasztaltabb...
Éppen most tértem vissza újra a munkába,egy hosszú, 3hétig elhúzódó betegség után. Megmondom őszintén, bár én visszajöttem, a munkakedvemet elhagytam valahol. Már alig várom, hogy ennek a hétnek vége legyen és hazamehessek Budapestre...
És most,hogy hazajöttem, végre sikerült lehiggadni is. Rájöttem,hogy valójában saját magamra haragszom,amiért állandóan azzal foglalkozom,hogy mások mit gondolhatnak rólam...Ez nálam az örök rettegés tárgya...Mert ugye nem szeretnék olyannà válni,mint az elődöm...akiről még mindig keringenek rosszindulatú(de valós) vagy éppen túlontúl őszintére sikeredett történetek...
De én nem vagyok ő. Jobb vagyok,jobban csinálom,szeretem,amit csinàlok,és szeretek ezekkel srácokkal dolgozni.
