Vizsgaidőszak záró partiáradat

Azt hiszem, egy ideig mellőzni fogom az éjszakázást. Tegnap este voltam bulizni, és hajnali fél 5re értünk haza. Aki velem volt, ő korán be kellett menjen, így aztán bekísértem egy darabon. Aludtam 2 és fél órát. Hulla vagyok. A legviccesebb az egészben az, hogy ma még lesz egy névnap, plusz este egy szülinapi buli. Alkohol, zene, tánc, alkohol berúgás. Azt hiszem, tegnapra elegendő májsejtemet pusztítottam el, egy időre hagyom megtisztulni a szervezetemet. Ugyanakkor mindig egy-egy ilyen buli után jövök rá, hogy tulajdonképpen erre igenis szükségem van, félévente egyszer. Annyi feszültség és idegeskedés gyűlt össze bennem, hogy azt hiszem, ez segített. Túllépni az elmúlt másfél hónap gyötrelmein, a kínzó várakozáson, hogy vajon meglesz-e az adott vizsga és így tovább. Végre gondolkodás nélkül belevethettem magam abba, amit egy normális ember életnek tart. És ami alapesetben hiányzik az egyetemi hétköznapjaimból. A sok beszélgetés és nevetés, a sörözgetés az egyetem parkjában.