Ülök a buszon. Rettenetesen fázik a térdem, sőt, szinte majd' lefagy. Bal lábamon érzem, mintha lenne némi fűtés a buszon. Közelebb húzódok az ablakhoz, hogy kicsit megmelengessem a másik lábamat is. Pár percig élvezem, hogy a meleg beburkolja a végtagjaimat, és nem fázom. Aztán a busz fordul a kanyarban, és ez a meleg-felhő ellibben, hogy a tőlem jobbra ülőket melengesse. Ismét elkezdek fázni. Behúzom a nyakamat, hátha úgy kevésbé érzem, de reménytelen. A fülembe süvölt a szél, résnyire nyitva van az egyik ablak. Ez már épp elég arra, hogy a jeges levegő behatoljon az óvatlanul szabadon hagyott nyakamon át, és minden porcikámba visszatér a hideg.Benyomom az ablakot, de már késő. Ez már nem ugyanaz a meleg.Némi közjáték, felesleges részleteznem, a lényeg, hogy végre benn ülök az egyetemen.
Itt meleg van, bár kissé büdös, még akkor is, ha mindössze kilencen ülünk a padokban. Ez igazi fogyókúrás létszem, tekintve, hogy nyolcvanhat hallgató van az évfolyamon.
Ismét egy kisebb közjáték, most épp a könyvtárban kötök ki.
Akárhogyan forgolódok, tekeredek, egyszerűen fázom. Remeg a térdem, a derekam didereg. Veséig átfagytam. Pedig itt aztán nincsen hideg. Viszont igazi meleg sem. A növényeket valami bűzös trágyával feltöltötték, így aztán enyhe istállószag terjeng a hatalmas teremben. Kicsit olyan is, mint egy istálló.Én viszont eme szent napon "megszököm" egy időre erről a helyről, és megmaradok idehaza. Itt nincs büdös. De meleg! Az bezzeg van dögivel, végre nem fázom tanulás közben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése