2009. szeptember 12., szombat

Kábulatban...


Igen, igen, így üldögélek jelenleg puha kis fotelomban, és a szokásos dolgokon gondolkozom, miközben Ákost hallgatok. Mi vesz rá idén arra, hogy tanuljak többet, hogy fogok végre a vizsgaidőszak elején találni magamnak végre valakit? Jó lenne, ha nem rontanám el a dolgokat megint azzal, hogy szerelmesen gondolkozom valakiről. Nálam ráadásul az ilyesmi többnyire plátói.
Most egyszerűen csak azért szerettem volna valami értelmes dologról írni, mert rém szar kedvem van. Mármint nem is igazán szar, csak éppen egykedvű vagyok, szenvedek egész nap, mert tanulni nincs kedvem, minden mástól meg lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem tanulok végre.
Van egy kis könyvben, aminek az a lényege, hogy hogyan is kell zenével könnyen és gyorsan tanulni. Az egyik leckében van egy mondat, amit nagyon szeretek: "Mielőtt tanulni kezdesz,mondd ki: lesöpröm a padlást",ezzel kiűzve a negatív gondolatokat a fejedből". Ezzel a módszerrel megelőzhető, hogy kudarcnak élje meg az ember a tanulást, és hogy ne eleve úgy álljon hozzá, hogy úgysem sikerül, béna vagyok stb. Hanem helyette így gondolja: okos vagyok, hatékonyan tudok tanulni, bármit képes vagyok elérni, ha akarom. Persze ebben hinni is kell, mert anélkül mindezek csak üres szavak. Meg kell tölteni elhivatottsággal, pozitív hozzáállással és sok-sok magabiztossággal. Vigyáznom kell a magabiztosságomra :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése