Igen, igen, igen, sikerült. Végeztem. Befejeztem az egyetemet. Állatorvos lettem. DR. .... dr. Sz. K. V. ... De még fel kell dolgoznom. Akkor, ott éreztem, hogy ez jó, de most olyan furcsa minden...
Az ember elképzeli, milyen lesz. A pillanat, amikor megtudja, hogy állatorvos lett. És nem, nem olyan. Elképzeli, hogy hogyan közli majd másokkal. Milyen szavakkal, telefonon vagy élőszóban? Azt hiszem, nekem ezeket a dolgokat még fel kell dolgoznom ahhoz, hogy igazán örülni tudjak. Mert most valahogy az egésznek nem értem a jelentőségét. Ezért is lesz jó, hogy csütörtökön letekerek a Balatonhoz. Eddig nem mertem rá gondolni, és most, hogy szabad, most meg nem tudok. Rettentő furcsa...
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell - az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell - az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése