A rettegés a tetőfokra hág. Még 2 és fél hét a szorgalmi időszakból, ugyanakkor ismét ennyivel közelebb a vizsgaidőszakhoz. Kezdek megint rettegni, de főleg attól, hogy a rettegés miatt nem fog menni. Azt hiszem, tényleg ideje lenne felkeresnem egy jó pszichológust...Vagy, ami még jobb, idén nemcsak hogy megfogadom, de tényleg be is tartom azt a minden évben megtett fogadalmamat, miszerint egyetlen vizsgámat sem teszem át más időpontra. Még a parazitológiát sem.Mindenesetre egy dolog biztos, hogy halálra fogom tanulni magam. Éjjel-nappal, buszon és vonaton, állva és ülve, éberen és félálomban, kedvvel,kedv nélkül. És nem azért mert kell, hanem mert szeretném.Ha már viszont itt ülök a gép előtt, beszámolnék első Üllőn töltött éjszakai ügyeletemről:"...". Igen, az a 3 pont pontosan azt szimbolizálja, amire az ember elsőre gondol: a SEMMIT. Átmentünk ketten, a kólikás istállóban némán álldogált 3 ló: egy sánta, egy facialis-bénulásos és egy pár napja még kólikázó ló. És rájuk kellett felügyelnünk. Nos, hát mondanom sem kell, mindebből annyi lett, hogy este fél 7kor rájuk néztünk, hogy minden oké, aztán semmi munka nem lévén, leadtuk a nevünket telefonszámmal együtt, és egyszerűen elmentünk aludni. Másnap reggel 8kor pedig eljöttünk. Ennyi volt a fenomenális ügyelet. Nagyon tanulságos volt. Mindenesetre remélem, hogy a péntek esti is hasonlóan eseménydús lesz, mert legalább a születésnapom előestéjén szeretném kialudni magam. Viszont érdekes , hogy gyakorlatilag hetek óta először történt meg velem, hogy tényleg kialudtam magam rendesen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése