Azt hiszem, kicsit hosszú időre eltűntem a színről. Talán túlságosan is hosszú időre. Ha jól emlékszem, legutoljára valamikor március közepén született bejegyzésem, tehát több, mint egy hónapja.
Az ok? Egyszerű: ezer dolgom van, már azt sem tudom, hol áll a fejem.Hétről-hétre készülök a vizsgáimra, és épp ma este,a kórbonctan zh előtt 2 nappal pukkantam le agyilag. Nem csak fáradt vagyok, hanem lelkileg is kimerült. Ráadásul jött valami front. és most a fájdalomcsillapító ellenére majd' széthasad a fejem. Legszívesebben most elmennék aludni. De hát ugye,nem lehet, mert...mert nem lehet. Mert " meg kő ezt tanulni" (Dr. V.T.).Ennyi. Azt hiszem, ideje elővennem csodás problémamegoldó képességemet :)
peace & love <3 kiskaticabogaar
És most, folytatom, persze csak röviden, nehogy már elvegyem a drága időt a tanulástól. Kezdek kicsit felélénkülni. Nem mintha nem lennék fáradt, csak úgy érzem, talán némileg több lesz bennem a lelkesedés. Hozzátenném,kóbor lelkem most messze jár. Ismét visszakanyarodok egy ismerőshöz, akinek az arcán anno azt a kedves mosolyt láttam. Félreérthető volt, bár így utólag, nem is baj. Attól még kedves és őszinte volt. Érzem, hogy kicsit talán szeretnek itt engem <3.
Nem éppen témába vágó, de ma hazafelé jövet érdekes dolgot láttam. Borongós arccal, mélyen elgondolkodva ültem fel a vonatra, a szokásos helyemre. Olvasgattam, tanulgattam, végül halk szisszenéssel elindult a vonat, és felnéztem. A szél vadul tépte a fák lombját, a beígért vihar közeledett. Cinikus mosollyal konstatáltam, hogy ismét zseniális voltam. Elhoztam az esernyőt, hurcoltam magammal, mégsem esik az a fránya eső. A lényeg, a vonat 5 perc múlva beért a következő megállóba, ahol egy termetes párocska álldogált, tulajdonképpen a nagy "betonsemmi" közepén, és előjátéknak beillő módon falták egymást. Körülöttük egy kis yorkshire terrier ugrált fel-alá, de ők ügyet sem vetettek rá. Aztán egyszer csak abbahagyták, a lány furcsa mozdulattal letörölte szája széléről a maradék nyálat, és ránk néztek, a vonatban ülőkre. Mivel nagyok az ablakok, észrevehették, hogy sokan figyelik őket, és egymással beszélgetve a vonat felé fordultak. Elmosolyodtam rajtuk, mert az egészből már csak az hiányzott, hogy az utasok tapsvihara közepette mélyen meghajoljanak, és eltűnjenek a színről. Persze végül nem így történt, és a vonat egyszerűen továbbgurult, de azért valljuk be, érdekes lett volna...
És most, folytatom, persze csak röviden, nehogy már elvegyem a drága időt a tanulástól. Kezdek kicsit felélénkülni. Nem mintha nem lennék fáradt, csak úgy érzem, talán némileg több lesz bennem a lelkesedés. Hozzátenném,kóbor lelkem most messze jár. Ismét visszakanyarodok egy ismerőshöz, akinek az arcán anno azt a kedves mosolyt láttam. Félreérthető volt, bár így utólag, nem is baj. Attól még kedves és őszinte volt. Érzem, hogy kicsit talán szeretnek itt engem <3.
Nem éppen témába vágó, de ma hazafelé jövet érdekes dolgot láttam. Borongós arccal, mélyen elgondolkodva ültem fel a vonatra, a szokásos helyemre. Olvasgattam, tanulgattam, végül halk szisszenéssel elindult a vonat, és felnéztem. A szél vadul tépte a fák lombját, a beígért vihar közeledett. Cinikus mosollyal konstatáltam, hogy ismét zseniális voltam. Elhoztam az esernyőt, hurcoltam magammal, mégsem esik az a fránya eső. A lényeg, a vonat 5 perc múlva beért a következő megállóba, ahol egy termetes párocska álldogált, tulajdonképpen a nagy "betonsemmi" közepén, és előjátéknak beillő módon falták egymást. Körülöttük egy kis yorkshire terrier ugrált fel-alá, de ők ügyet sem vetettek rá. Aztán egyszer csak abbahagyták, a lány furcsa mozdulattal letörölte szája széléről a maradék nyálat, és ránk néztek, a vonatban ülőkre. Mivel nagyok az ablakok, észrevehették, hogy sokan figyelik őket, és egymással beszélgetve a vonat felé fordultak. Elmosolyodtam rajtuk, mert az egészből már csak az hiányzott, hogy az utasok tapsvihara közepette mélyen meghajoljanak, és eltűnjenek a színről. Persze végül nem így történt, és a vonat egyszerűen továbbgurult, de azért valljuk be, érdekes lett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése