Csak úúúúgy 2.0

Ismét csak úgy, nyomasztó gondolataim miatt ragadok ismét billentyűzetet, hogy az éterbe bocsájtsam mindazt, ami miatt most olyan vagyok, mint egy atombomba. Nem mérges, nem, nem az. Csak majd' szétfeszít valami belülről, és nem tudnám megmondani, mi is az tulajdonképpen. Egyszerűen csak széthullottak miatta a gondolataim. Nem ott járnak, ahol én azt szeretném, hanem egy másik dimenzióban. Szerelmes vagyok? Á, dehogy, már nem, nem tudom, milyen is az igazándiból szeretni valakit. Én csak kedvelek. Kicsit, nagyon, végtelenül <3