Sosem gondolkodtam olyan kérdéseken, mint hogy miért élünk, mi az élet értelme. De olykor eszembe jut, hogy az életnek vannak olyan apró finomságai, amik miatt azt érzem: igen, ezért már érdemes volt élni. Mint amikor megismerek valakit, akiről úgy tűnik, akaratlanul is hozzátett valamit az életemhez. És itt most lényegtelen, hogy miről is van szó. Lehet ez szerelem, barátság, vagy csak egyszerűen tisztelet. Mikor megismerek egy egyszerű embert, aki pusztán a jellemével, tetteivel hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos dolgokon elgondolkozzam, felülértékeljem a saját tetteimet, gondolkodásmódomat. Nem jelenti ez azt, hogy találkozom egy emberrel, és máris más lettem. Á, dehogy, erről szó sincsen. Egyszerűen csak elkezd járni az agyam, és egészen egyszerű, apró változások mennek végbe bennem.
Ilyenkor szokott az eszembe jutni, hogy ha esetleg ezzel a konkrét valakivel többet nem is találkozom, akkor is jó volt megismerni, mert többek érzem magam tőle. Ettől függetlenül nagy a valószínűsége, hogy még összefutunk. Egyelőre a Kóbor Lélek hazatért, lassan visszazökkenve a nyári hétköznapok egyformaságába. De már most tudom, hogy igazából már előrerepült az időben, a jövő nyárba, amikor ismét szárnyalhat, miközben ez az egyszerű, mégis rendkívüli ember tovább ontja magából az életét megváltoztatni képes derűt, humort és bölcsességet.
peace&love kiskaticabogaar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése