Még mindig cefetül vagyok, és ez bosszant. A véremből kiürült az este megivott alkohol, és visszatért mindaz, ami eddig nyomasztott. Főleg az összetört szívem. És ez fáj a leginkább. Bár lenne végre egy kicsit más, egy kicsit új. Amitől félek, de legalább nem rossz. Miért nem lehet az, hogy végre én is ugyanaz iránt vágyakozzak, aki irántam? Olyan nagy kérés ez? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben???? Hát valóban megéri, hogy az ember más, mint az állatok? Ilyenkor nem ezt érzem, hanem hogy milyen jó egyes madaraknak, akik egyszer párt választanak, utódokat nemznek, és évről évre megismétlik mindezt. És nem kell hozzá minden évben eljátszani az udvarlási szertartást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése