Az egyetemi élet, (nagy)családom és egyéb állatfajták, a mindennapi csodák...és f@szságok....avagy mi jár egy állatorvos fejében, amikor épp nem dolgozik vagy tanul már megint...
2010. június 24., csütörtök
Már csak...vagy még? 2.0
2010. június 14., hétfő
Már csak...vagy még?
peace & love kiskaticabogaar
2010. június 9., szerda
A bejegyzés időpontja 23:34
peace & love kiskaticabogaar
2010. június 4., péntek
"Buli az egyetem...csak nem nekünk..."
2010. május 29., szombat
Görcs a gyomorban
Ismét egy nehéz vizsga vár rám, én meg itt aggódom, hogy nem fog menni. Oké, tény, hogy az előző vizsgám után kb. 3 és fél
napot lazulással töltöttem, abban a hitben, hogy ráérek, úgyis van még egy csomó időm. Most meg, szopok, mint a torkos borz, mert hogy a rendelkezésemre álló 9 és fél napomból már csak 6 maradt, és hétfő reggel gyakorlati vizsga. Amin viszont át kéne menni, különben gáz lesz, nagyon nagy gáz, mert pénteken nem mehetek elméletre. És persze, a változatosság kedvéért megint nincs kedvem tanulni. Pedig azt hiszem, bíznom kéne magamban, hogy meg tudom csinálni, hiszen január eleje óta tulajdonképpen mázlistának mondhatom magam. Sikeres vizsgák, ZH-k és év végi eredmények. És már csak tényleg 4 vizsga van hátra, és akkor jön jön jön igen, jön a nyár. Amit viszont angol tanulással és fordítással fogok tölteni, de még mindig jobb, mint itthon rohadni. Unom már a szobám négy falát. Hétfőtől azt hiszem a könyvtárban fogok tanulni. Némileg talán nagyobb hatásfokkal, mint idehaza…Viszont talán erőt öntene belém, ha rájönnék arra, hogy higgyek abban, hogy képes vagyok megtanulni még a gyógyszertant is. Mert hogy előző félévben sikerült, eléggé jól, mert benne voltam abban a pár emberben, aki félév végén 5ös érdemjeggyel kezdhette meg a vizsgaidőszakot. Talán ez lehet a kapaszkodó ahhoz, hogy sikerüljön megtanulni. Mert hogy egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy tanulással eljussak a végére. Pedig sikerülhet, az agyam tudja, de az érzéseim nem, bár azok elég gyakran tévednek ilyesmiben. Hát, remélem most is tévedni fognak…
2010. május 25., kedd
Romantikus 7vége Mik Robival, avagy a szigorlat és én
Tuboly, hát, ő fütyörészett,miközben dolgoztam ki a tételt, alig kérdezett bele, nagyon gyorsan lezavartuk. Még magyarázott is ezt-azt, mindenesetre sikerült.
És Bakonyi...hát, őrá mondta Tuboly,mikor megkérdeztem, mikorra várható a jegybeírás, hogy csak rajta múlik, mert ő órákig vizsgáztat...amúgy ha felel nála az ember, nagyon,nagyon kedves, vigyorog folyamatosan, úgy bólogat, hogy azt hiszed, le akar fejelni, és ha nem a szemedbe néz, akkor a homlokodat fixírozza (én már komolyan elgondolkodtam azon, amit valaki mesélt, hogy biztosan valami óriási kelés van a fejemen,és azt nézi)...és aztán mikor a végén megkapod az indexedet, úgy állnak a könyvtárszobában, mint három hatalmas beszívott óriás.Az egyik komoran nézi a cipője orrát, a másik nevetgélve fogja a hasát, a harmadik meg csak boldog vigyorral az arcán, büszkén néz rád...ma csak az bukott, aki visszaadta... érdemes volt megpróbálni...ez volt életem eddigi legjobb vizsgája <3 Szinte szívesen megcsinálnám még egyszer, annyira élveztem.És most pedig: ráhangolódok a gyógyszertan gyönyöreire, hiszen ismét egy fergeteges szigorlat a láthatáron :) Viszont nem félek tőle.
