Pff...ismét egy évvel öregebben, bár furcsa, csak most kezdtem el gondolkodni azon, hogy HŰHA, már tényleg 22 vagyok. Szerencsére se több, se kevesebb. Éppen elég ennyi. Viszont van valami vicces:) A változatosság kedvéért egy régi volt barátom ismét küldött üdvözlő sms-t. Nem igazán értem, miért rám pazarolja. Mert hogy NEM szeretem már, rég kiábrándultam belőle, sokszor csalódtam, félreismertem. Na de erről ennyit, mert ma elhatároztam, hogy igenis élvezni fogom mostantól a születésnapjaimat. Mert hát ilyen mégiscsak egyszer van egy évben. Meg aztán minek hagynám, hogy valaki belerondítson.Hát nem?
Egyébként is,ma ezt leszámítva jó napom van. Végre visszakapcsolták a netet, így aztán nem kell végre azzal foglalkoznom, hogy hol és mikor nézzem meg az email-jeimet meg egyebeket.Bár hozzátenném, nehéz szülés volt, mert kb 3-4 napja be lett fizetve, de nem kapcsolták vissza.
Fura dolog, de sosem szoktam igazán boldog lenni a születésnapomon. Nem is azért mert nincs ünneplés vagy ilyesmi, hanem mert mindig egyedül vagyok. Szinte az összes tesóm szülinapja olyan, hogy ott van a barátja, barátnője férje vagy menyasszonya.De idén más lesz, igyekszem ettől függetlenül élvezni a dolgot :) Meg attól eltekintve, hogy ma, a többi naphoz hasonlóan, tanulnom kell a vizsgáimra. Hááát, igyekszem, bár egy kis lazítás aszem még belefér ebbe is ;)
Most már őszintén elgondolkodtam ezen én is. Mi hasznom volt abból, hogy osztálytársamnak elküldtem a nyári naplómat? Az talán, hogy szinte az egész évfolyamnak 4-es, de inkább 5-ös lett, én meg miatta szívok és kapok hármast? Mert igen, ő a hibás, erre anyukámmal közösen jöttünk rá. Én 10, ő 4 napot volt nyári gyakorlaton. Persze ebben nem teljesen ő a hibás, de biztos volt benne része. Mindenesetre én végignyomtam a 2 hetet, megírtam a napi rendszerességgel vezetett naplót, utána a teljes nyári naplót. Átküldtem neki, hogy a fontosabb dolgokat írja ki, és aztán majd a kettőt együtt nyomtatja ki és adja le. Saját bevallása szerint mindössze 2 mondat volt azonos, abból az egyikben marhaság volt, részletkérdés. A dolgozatokat javító tanár szerint inkább egész fejezetek egyeztek meg teljesen. Tehát mégsem sikerült neki annyira átírnia. De legalább annyit megtehetett volna, ha már én tartottam a hátam miatta a hiányzásokért, most ő teszi meg ugyanezt értem. Mert nem tette meg. Megmondhatta volna az igazat, és biztosan nem rontják le az övét, de én legalább egy jobban megérdemelt 4est kapok. Felháborító. De most már legalább lenyugodtam, és kissé pihentebben szemlélem a dolgot.És mindebből leszűrtem, hogy se vele, se mással soha, de soha többet nem csinálok semmit együtt. Takarmányozástan gyakorlatra egyedül megyek, mint ahogy az összes többire is. Naplót meg írjon mindenki egyedül. Mert ez nem volt fair. Nagyon nem.
Ma láttam egy nagyon érdekes filmet. A címe: Egy asszony illata. Rendkívül érdekesnek, sőt kifejezetten tanulságosnak vélem (http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=14901&i_city_id=3372&i_county_id=-1 ). A téma nagyjából annyi, hogy egy fiatal, szegény fiú hétvégi melóként egy öreg, vak ezredest (Al Pacino <3 imádom) kísér hálaadáskor. A fickó kiégett, mindenkivel üvöltözik és goromba. A srác szemtanúja a kollégium igazgató ellen elkövetett csínytevés előkészületeinek. Nem akar besúgó lenni, viszont ha nem beszél, kiket látott, kirúgnák. De ami érdekes: a végén az öreg kihúzza a bajból azzal, hogy elmondja, milyen becsületes, tiszta lelke van a fiúnak. És hogy hogyan jón mindez hozzám? A legutóbbi kórélettan ZH.
"Egy magányos ember.
