Már lassan egy hete, hogy itthon dekkolok, mert egyszerűen nincsen semmi munka, nem hívnak dolgozni. Így hát itthon ülök, próbálok tanulni, írni a regényemet, vagy egyszerűen csak valami értelmeset kezdeni magammal, de egyelőre nem igazán akar összejönni. Elmúlni látszik az év eleji tettrekészség, és az, hogy változtatni akarok bizonyos dolgokon. Mert megint, újra és újra utamat állja a saját kishitűségem és az, hogy halasztgatok mindent, hogy majd megcsinálom, amolyan "patópáluras" módra. A szobám fala még nem dőlnek rám, de azért a saját életem falai talán igen. Meghülyülök, ha még jövő héten is itthon kell ülnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése