Új év, új élmények

Ismét elkezdődött egy fantasztikus tanév, egy új év, új élményekkel. Kicsit közhelyes, de azért igaz. Szomorú, hogy vége a nyárnak, de azért a "rossz" idő miatt talán mégsem. Meg hát, az én rendszertelen, széteső nyári-énem végre beilleszkedik a megszokott, régi rendbe. hogy reggel felkelni, bemenni, csinálni a dolgom, órákra járni és tanulni. Épeszű ember talán hülyének nézne emiatt, de nekem ez többnyire jót tesz,mert nyáron talán a kelleténél jobban pazarolom azt, amiből amúgy is kevés van: az időm.

Hostess munka...

Azt hiszem, egy ideig hanyagolni fogom az efféle munkakörbe tartozó diákmunkák elvállalását. Nem mondom, jól jön az a 10ezer forintocska, de legközelebb ilyesmit dupla ennyiért sem vállalok el. Nem mintha azzal lenne gond, hogy kedvesnek kell lennem az emberekhez, egyszerűen csak nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak rendesen válaszolni, ha az ember kérdez valamit. Akik valami gunyoros megjegyzéssel elküldenek a búsba. Viszont kellemesen csalódtam az emberekben, ugyanis a többség nagyon kedvesen válaszolt, és még meséltek is mindenfélét.

Ami viszont még érdekesebb, hogy amíg itt dolgoztam, megfigyeltem, hogy vannak olyan dolgozók, akik annak ellenére, hogy milyen sok akadékoskodó vásárló van, mégis képesek kedvesek maradni mindenkihez. Pedig ők azok, akiknek még igazából egyszerűbb és monotonabb a munkája. A vezetőké ezzel szemben macerásabb, de nekik azért mégiscsak gyorsabban eltelik a nap, mert annyi mindent kell tenniük. Viszont több a fizetésük is - tudom, tudom a felelősség is - és ennek ellenére olyan rosszkedvű mind, hogy csak na. No mind1, ez is letudva, végre szent a béke és folytatódhat a nyár :)

peace&love kiskaticabogaar

After (the) party

Még mindig cefetül vagyok, és ez bosszant. A véremből kiürült az este megivott alkohol, és visszatért mindaz, ami eddig nyomasztott. Főleg az összetört szívem. És ez fáj a leginkább. Bár lenne végre egy kicsit más, egy kicsit új. Amitől félek, de legalább nem rossz. Miért nem lehet az, hogy végre én is ugyanaz iránt vágyakozzak, aki irántam? Olyan nagy kérés ez? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben???? Hát valóban megéri, hogy az ember más, mint az állatok? Ilyenkor nem ezt érzem, hanem hogy milyen jó egyes madaraknak, akik egyszer párt választanak, utódokat nemznek, és évről évre megismétlik mindezt. És nem kell hozzá minden évben eljátszani az udvarlási szertartást.

Buláj felsőfokon...

Ma 2x jelentkezem, először józanul, aztán pedig enyhén becsípve. Már a gépelési stílusomon is meglátszik, hogy ez már a becsípett állapot, mert össze-vissza gépelek, hajnali 4 és hiába aludhatnék, inkább a gép előtt ülve jártatom az agyam. Hogy miről? Arról, hogy miért nem kellek senkinek? Időnként egy-egy buliban - ahogy ma is - letámad valami vadidegen, akit sose láttam, és valószínűleg sose fogok többet, és bőszen dicsérni kezd, hogy micsoda melleim vannak...vicces, erre van szükségem a legkevésbé. Ez olyan tény, amivel magam is tisztában vagyok, mégsem építenék erre egy kapcsolatot. De inkább megyek aludni, mert hulla vagyok...

"Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja."[Cecelia Ahern]

peace without love.... kiskaticabogaar...

Sense of my life...

Sosem gondolkodtam olyan kérdéseken, mint hogy miért élünk, mi az élet értelme. De olykor eszembe jut, hogy az életnek vannak olyan apró finomságai, amik miatt azt érzem: igen, ezért már érdemes volt élni. Mint amikor megismerek valakit, akiről úgy tűnik, akaratlanul is hozzátett valamit az életemhez. És itt most lényegtelen, hogy miről is van szó. Lehet ez szerelem, barátság, vagy csak egyszerűen tisztelet. Mikor megismerek egy egyszerű embert, aki pusztán a jellemével, tetteivel hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos dolgokon elgondolkozzam, felülértékeljem a saját tetteimet, gondolkodásmódomat. Nem jelenti ez azt, hogy találkozom egy emberrel, és máris más lettem. Á, dehogy, erről szó sincsen. Egyszerűen csak elkezd járni az agyam, és egészen egyszerű, apró változások mennek végbe bennem.

Ilyenkor szokott az eszembe jutni, hogy ha esetleg ezzel a konkrét valakivel többet nem is találkozom, akkor is jó volt megismerni, mert többek érzem magam tőle. Ettől függetlenül nagy a valószínűsége, hogy még összefutunk. Egyelőre a Kóbor Lélek hazatért, lassan visszazökkenve a nyári hétköznapok egyformaságába. De már most tudom, hogy igazából már előrerepült az időben, a jövő nyárba, amikor ismét szárnyalhat, miközben ez az egyszerű, mégis rendkívüli ember tovább ontja magából az életét megváltoztatni képes derűt, humort és bölcsességet.

peace&love kiskaticabogaar

XD

Tegnap bementem az egyetemre, meghosszabbítani a diákomat...a mosdóból kifelé jövet rám köszönt kancsal Józsi ♥ a kórbiról...nem kellett volna megállnom:
...-Öh..szia-mondja zavartan és nem tudja, hova dugja a véres kést a kezében.
-Szia-mondom, nem értem mit akar,2 perc kínos csend, jön felém, na mondom ez tényleg akar vmit,lassan,nem túl feltűnően hátrálni kezdek,biztos megint túl szexi ruha van rajtam. :S
-Öhm..te hanyadéves vagy?
-Most végeztem a 3.at...
-Öhm..akkor te másodikos vagy?
-Nem, most végeztem a harmadikat, szeptembertől negyedév...
-Öhm...nem tudod, kik szervezik idén a gólyatábort?
-Biztos Misi meg Janci.De lehet, hogy a másodikosok.
-Hátööö...azok meg kik?Nem másodévesek?
-Nem-mondom-évfolyamtársak.De nem tudom, ki szervez, nem nagyon érdekel a GT,szóval nem tudom.
-Hátööö..jó...szia.
Ha valaki tehát arra jár,tájékoztassa szegényt, nehogy már lemaradjon valami jóról... ;)

Kóbor, de szabad

Igen-igen-igen, végre szabadon. Már majdnem 5 napja, hogy végre élvezhetem én is a nyarat és a  napsütést. Ha úgy döntök, olvasok, akkor olvasok, ha nincs kedvem hozzá, leteszem és csinálok valami mást. Töltöm az elemeimet. 

Múlt héten kapásból azzal indítottam, hogy elolvastam egy vaskos, 1000 oldalas könyv végét, amit még a vizsgaidőszakban kezdtem el, és a gyógyszertan szigorlat után elég sürgősen be is fejeztem. Azóta Svejk-et olvasgatok, időnként megszakítva valami társasjátékkal az olvasgatást, amit a kisebbik húgom kényszerít rám. Tévedés ne essék, szeretek én játszani, csak ilyenkor nyáron én már nem annyira csipázom, ha valaki megpróbálja megmondani, hogy mit is csináljak. Viszont egyre égetőbb probléma, hogy nem találok semmi melót. Pedig nagyon kellene...