"Ha félek, magamhoz húzom a félelmem tárgyát. Megjelenik. Azzal festem a falra, hogy elgondolom, hogy teret engedek neki, hogy az aggodalmammal, a pesszimizmusommal magam éltetem."
/Tisch Ferenc/
Eme csodás hat hét a vége felé közeledik. És mint így, én meg a kétségbeesés határait feszegetem. Még két hét és két vizsga. De most ügyes leszek, és egyiket sem rakom át másik időpontra. Nem azért, mert az egyik esetben meg sem tehetem, mert ugye nincs is másik vizsgaidőpont. Hanem mert...mert meg akarom őket csinálni két hét alatt, mert elegem van az itthon gubbasztásból és a tövig lerágott körmökből. Más is parázik ezen, nem csak én. Tehát tulajdonképpen én még egészen jó vagyok. És nem lesz szükségem a dékáni vizsgára, mert arra nem szeretnék alapozni. sikerülni fog mindkét vizsga, mégpedig elsőre. És most kikapcsolom a gépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése