Vajon mitől függ egy vizsga sikere? Az, hogy valaki mennyire tanul, vagy hogy mekkora az önbizalma? Szerintem ez a kérdés nem csak engem foglalkoztat, hanem másokat is. De azt hiszen, talán kijelenthetem, hogy a mi egyetemünkön ez fele-fele arányban. Mert ha valaki megtanulja az anyagot, az még nem elegendő. El kell hitetnie magával, hogy valóban tudja, és nem jöhet közbe semmi váratlan esemény, ami romba döntené a magabiztosságát. Mint az én esetemben. Rájöttem, hogy ha az elejétől fogva megpróbálom úgy nézni a dolgokat, hogy szeretek tanulni új dolgokat, és hogy néha csak az az akadály, hogy túl sokáig foglalkoztam valamivel. Mert hiszen nálam nem gond az, ha sokáig kell tanulnom. Néha szinte még élvezem is, de komolyan. És innentől kezdve ha a tanulás része megy, akkor már tényleg csak az marad hátra, hogy hinnem kell magamban. És abban, hogy képes vagyok bármire, ha igazán akarom. Mert mint tudjuk, az élet nem csak napsütés meg szivárvány :) Mert az is van benne épp elég, no meg hát a félelmek és önkínzás birodalmából vezető kiút éppen ide vezet. De állnom kell a pofonokat, amiket az élet ad. Azt, hogy néha nem sikerül valami, hogy leszűröm a következtetéseket, és hogy nem mindig másokat hibáztatok azért, ami történik. És ha tévedek, akkor javítok magamon, és akkor minden sikerülhet. Mert ha előre rettegek attól, amit ide le sem merek írni, akkor van esély rá, hogy bekövetkezik. De erre nem is szabad gondolni. Nem azért tanulok, hogy ama rettenetes végkifejlet ne következzen be, hanem azért, hogy sikeresen befejezzem ezt a félévet, hogy boldog ötödévesként folytathassam azt, amibe négy éve belekezdtem. Az állatorvosi egyetemet. És most ez a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése