Túl vagyok a diplomaosztón, túl a hosszú utazáson, ami végül ide vezetett, az ország ebbe a Budapesttől távoli szegletébe. Holnaptól hivatalosan dolgozom, mint állatorvos. Még mindig hihetetlen, de kezdem felfogni végre. A posztgraduális depresszió elmúlt, és a helyét átvette a féktelen eufória.
Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a blog sorsa, most, hogy befejeztem a sulit. A munkámról majd csak érintőlegesen írhatok, meg aztán arról is, hogy pontosan mi történik körülöttem, mert titoktartási nyilatkozatot kellett kitöltenem, amit ugye illendő betartani.
Szoktatnom kell még a lelki világomat ahhoz, hogy megértsem, a felnőttek élete nem csak móka és kacagás, és hogy a munka nem mindig lesz olyan, mint amilyennek én akarom.
Szóval akkor miről is lesz szó mostantól? Arról, hogyan tudok egy félig ismert-félig idegen csapatba úgy beilleszkedni, hogy voltaképpen idegen vagyok (másik megyéből jöttem, és 15-20 évvel fiatalabban, mint a többiek). És hogyan tudom elfogadtatni velük, hogy azt a DR.-t nem véletlenül adták, és hogy hiába vagyok fiatal, tudom, amit tudok, és hamarosan megjön a tapasztalás is a tudás mellé.
Hogy hogyan találok rá a helyemre, hogyan találok új barátokat? Mi lesz velem később?
Olvastam, hogy érdemes magunk elé kitűzni hosszú és rövidtávú célokat. Nekem ez így hangzik:
- fél év: jogsi
- 1 év: telepi ellátó állatorvos
- 5 baromfi-egészségügyi szakállatorvos
Az utolsó dolog egyelőre elég necces, mert nem nagyon akarják a képzést elindítani sajnos :/ Legalábbis eddig sem a 2015-ös, sem a 2016-os szakállatorvos-képzésben nem jelent ez meg :/ De azért remélem, hogy itt hosszú távon megmaradok, és 2017-re talán lesz annyi baromfi iránt érdeklődő, hogy esetleg elindítják :)
Az utolsó dolog egyelőre elég necces, mert nem nagyon akarják a képzést elindítani sajnos :/ Legalábbis eddig sem a 2015-ös, sem a 2016-os szakállatorvos-képzésben nem jelent ez meg :/ De azért remélem, hogy itt hosszú távon megmaradok, és 2017-re talán lesz annyi baromfi iránt érdeklődő, hogy esetleg elindítják :)
