Csütörtök...még mindig 13?

Lehet, hogy ez már csak hozzáállás kérdése lenne, vagyis hogy ha szerencsésnek tekintem a hetet, akkor az is lenne? Kétséges, legalábbis ez a hét. Apu szerdán bekerült a Bajcsy kórház intenzív osztályára, mert a terheléses vizsgálat alatt annyira durva volt az EKG-görbéje, hogy azt mondták neki, haza se menjen. Így aztán benn ragadt. 2 héten belül megműtik, azt mondta, szeretne végre túl lenni rajta. Elég durva beavatkozás lesz, a szegycsontjánál fogják felnyitni a mellkasát, és megműtik a koszorúereket. Ezután még 2 hónap rehabilitáció Balatonfüreden...hát,elég durva ősz lesz az idei, az biztos, de azért túléljük.

Koffein mindenek felett ...

Már évek óta ritkán iszom rendes kávét, egyszerűen azért, mert nekem egy kis csésze kávé is annyira sok, hogy inkább megmaradtam a pótkávénál. Most viszont ebből is sikerült napközben olyan gigászi adagot meginnom, ami miatt nem tudok aludni, nem tudok tanulni és nem tudok rendesen gondolkodni, csak pörög az agyam. Körbe-körbe járatom ugyanazokat a neuronokat,mindenféle ostobaságon töröm a fejem, és nem tudok koncentrálni a tennivalóimra. Mindez azért érdekes, mert a suliból már lement 2 hét, és már most nem vagyok képes koncentrálni semmire, hanem egyre csak rettegek a legrosszabbtól, bármiről is legyen szó. Fogalmazzunk úgy hogy bizonyos tekintetben megszállt a pesszimizmus, ami ha éppen jobb kedvem van, vagy sikerül valamire koncentrálnom, egy-egy pillanatra elhomályosul, aztán újra a felszínre tör, én meg a kisebb-nagyobb gondjaimon rágódom, és egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy tényleg gyomorfekélyem legyen.Azt hiszem, ideje megint koncentrálni és valami probléma-feldolgozó stratégiát kieszelni,különben még idő előtt begolyózom, a félév elején...

peace&love kiskaticabogaar

hétfő 13

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy ez nem az én hetem. A hétfői napon megkaptam a pénzem egy részét, de levontak belőle 3000 Ft-ot. Aztán elmentem vásárolni papírboltba, de csak azt nem sikerült megvennem, amit eredetileg akartam. Hazaértem, ahol egy boríték várt, benne egy idézés a rendőrségre, miszerint magánokirat-hamisítás miatt feljelentettek, valódi ok nélkül. Másnap kiderült, hogy az órán, amiről hétfőn eljöttem, katalógus volt. Aztán kedden elmaradt egy dupla kórbi gyak, ami miatt 3 órán keresztül dekkoltam az egyetemen tétlenül. Este elmentünk bulizni, ami ugyan vicces volt, de a cipő úgy feltörte a lábamat, hogy szerdán már iszonyúan fájt. A buli kicsit olyan volt, mintha egy pár rossz házassal mentem volna. Másnap bementem, kb. a semmiért, alig aludtam, és ráadásul akivel megbeszéltem, hogy megveszi az egyik jegyzetemet, nem volt ott a találkán. Ezután a délutánomat benn töltöttem megint csak az egyetemen, ahol elaludtam az egyik fotelban a könyvtárban.Következő lépés volt, hogy bementem a járványtanra, persze pendrive nem volt nálam, de a várt emailt, amivel dolgoznom kellett volna, máig nem kaptam meg,így ma sem tudok primereket tervezni a PRRS kutatáshoz. Ma az egész napomat végigálltam, úgy,hogy fájt a talpam egy gigantikus vízhólyag miatt. A 3 órás boncolás után sertésszagúan tértem haza, de persze a szagot ötszöri kézmosás, és egy félórás forró fürdő után is érzem a kezeimen, ami miatt nem tudok megenni kézzel semmit, mert mindennek hirtelen disznószaga lesz. Egyszerűen őrület. Ezen kívül holnap megint benn töltöm a napom jó részét az egyetemen. Na, most már tényleg alig várom, hogy végre vége legyen ennek a szar hétnek, mert tényleg baromira elegem van abból, hogy egyszerűen bármihez nyúlok, minden félresiklik.A péntek 13-tól nem félek, de a hétfő 13-tól egyre inkább.

Új év, új élmények

Ismét elkezdődött egy fantasztikus tanév, egy új év, új élményekkel. Kicsit közhelyes, de azért igaz. Szomorú, hogy vége a nyárnak, de azért a "rossz" idő miatt talán mégsem. Meg hát, az én rendszertelen, széteső nyári-énem végre beilleszkedik a megszokott, régi rendbe. hogy reggel felkelni, bemenni, csinálni a dolgom, órákra járni és tanulni. Épeszű ember talán hülyének nézne emiatt, de nekem ez többnyire jót tesz,mert nyáron talán a kelleténél jobban pazarolom azt, amiből amúgy is kevés van: az időm.

Hostess munka...

Azt hiszem, egy ideig hanyagolni fogom az efféle munkakörbe tartozó diákmunkák elvállalását. Nem mondom, jól jön az a 10ezer forintocska, de legközelebb ilyesmit dupla ennyiért sem vállalok el. Nem mintha azzal lenne gond, hogy kedvesnek kell lennem az emberekhez, egyszerűen csak nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak rendesen válaszolni, ha az ember kérdez valamit. Akik valami gunyoros megjegyzéssel elküldenek a búsba. Viszont kellemesen csalódtam az emberekben, ugyanis a többség nagyon kedvesen válaszolt, és még meséltek is mindenfélét.

Ami viszont még érdekesebb, hogy amíg itt dolgoztam, megfigyeltem, hogy vannak olyan dolgozók, akik annak ellenére, hogy milyen sok akadékoskodó vásárló van, mégis képesek kedvesek maradni mindenkihez. Pedig ők azok, akiknek még igazából egyszerűbb és monotonabb a munkája. A vezetőké ezzel szemben macerásabb, de nekik azért mégiscsak gyorsabban eltelik a nap, mert annyi mindent kell tenniük. Viszont több a fizetésük is - tudom, tudom a felelősség is - és ennek ellenére olyan rosszkedvű mind, hogy csak na. No mind1, ez is letudva, végre szent a béke és folytatódhat a nyár :)

peace&love kiskaticabogaar

After (the) party

Még mindig cefetül vagyok, és ez bosszant. A véremből kiürült az este megivott alkohol, és visszatért mindaz, ami eddig nyomasztott. Főleg az összetört szívem. És ez fáj a leginkább. Bár lenne végre egy kicsit más, egy kicsit új. Amitől félek, de legalább nem rossz. Miért nem lehet az, hogy végre én is ugyanaz iránt vágyakozzak, aki irántam? Olyan nagy kérés ez? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ebben???? Hát valóban megéri, hogy az ember más, mint az állatok? Ilyenkor nem ezt érzem, hanem hogy milyen jó egyes madaraknak, akik egyszer párt választanak, utódokat nemznek, és évről évre megismétlik mindezt. És nem kell hozzá minden évben eljátszani az udvarlási szertartást.

Buláj felsőfokon...

Ma 2x jelentkezem, először józanul, aztán pedig enyhén becsípve. Már a gépelési stílusomon is meglátszik, hogy ez már a becsípett állapot, mert össze-vissza gépelek, hajnali 4 és hiába aludhatnék, inkább a gép előtt ülve jártatom az agyam. Hogy miről? Arról, hogy miért nem kellek senkinek? Időnként egy-egy buliban - ahogy ma is - letámad valami vadidegen, akit sose láttam, és valószínűleg sose fogok többet, és bőszen dicsérni kezd, hogy micsoda melleim vannak...vicces, erre van szükségem a legkevésbé. Ez olyan tény, amivel magam is tisztában vagyok, mégsem építenék erre egy kapcsolatot. De inkább megyek aludni, mert hulla vagyok...

"Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja."[Cecelia Ahern]

peace without love.... kiskaticabogaar...