2009. augusztus 25., kedd

Édes kis seemmmiségek...

Azt hiszem, mostanság kicsit komolytalanra fordult a blogom.Nem is volt igazán kedvem írni semmit, csak úgy, amikor épp rossz kedvem volt, akkor írtam, ami és ahogy jött. Pedig, hát ha végiggondolom józanul, eddig sem volt egyetlen olvasóm sem, persze saját magamon kívül. Többek között írtam állandóan bonyolódó és hullámzó szerelmi életemről, ami, valljuk be őszintén, a kutyát sem érdekel.
Most éppen a kényelmes kis kuckómban üldögélek, és próbálom kiheverni a tegnap éjszakát.Nem ittam sokat, nem vagyok másnapos, ellenben olyan hányingerem volt egész nap, hogy kezdtem igazán azt hinni, ez a vég :).
A mai napot is igazi semmittevéssel töltöttem, de valahogy nincsen igazi lelkiismeret furdalásom. Egyszerűen csak teszek-veszek magam körül, utána napi 3x kitakarítom a kiscicáim szemét kamillateával. Az egyikük, egy cirmos kandúr szeme különösen csúnya bakteriális eredetű conjunctivitis (gyengébbek kedvéért: kötőhártya gyulladás). Azóta úgy hívom, hogy hússzemű, mert az alsó szemhéja lefittyedt és a kilátszik a rózsaszín, nedves nyálkahártya. Már lassan 4 napja csinálom, de nem igazán akar javulni. Bár lennék már állatorvos végre, hogy egyszerűen és könnyen megoldjam neki.ˇˇ
És akkor valamit még a beillesztett képhez hozzáfűznék. Ezek kígyószerű felhők, amik igen nagy magasságban keletkeznek. Ilyen jó kép azért készül ritkán róluk, mert eleve ritkák, másrészt a turbulencia miatt veszélyes a repülőkre nézve a közelükbe merészkedni. Akár ezer méter hosszúak is lehetnek.
 És akkor, a mai nap csúcspontja. Kb. 2 hónapja napi rendszerességgel járok görkorcsolyázni, amolyan "görkoris-Cindy" módjára: feszes kis rövidnadrág, ujjatlan feszülős póló,egy enyhén rózsaszín beütésű kori,zene a füleimben, "arcomon" óriási napszemüveg. A lényeg: mozgás, kikapcsolódás.Fekete ruha van rajtam, csak hogy kevésbé legyek feltűnő jelenség. De sajnos hatalmas kebleimet még így sem tudom elrejteni. Ma kétszer mentem végig ugyanazon a terepen,mert elsőre nem fáradtam el eléggé.Egy bringás fickó, akinek az arcát sem láttam rendesen, mert nem volt rajtam rendes szemüveg, elkezdett követni. Kb. 1 km után ráunt a dologra, amit mellesleg eléggé feltűnően csinált.Lesett hátra, lassan ment előttem, aztán mikor leelőztem, ott  "lihegett"a hátam mögött, . Mikor csináltam egy hajtűkanyart, már nem volt tovább arca, hogy kövessen. A legviccesebb az egészben, hogy igazándiból valószínűleg már vagy 4-5 alkalommal minimum összefutottam vele,mert mindig ugyanarra megyek, ugyanazon az útvonalon.De eddig nem jutott eszébe utánam jönni. Az is lehet, hogy dumált hozzám ,de ezt nem tudom. Azért van zene a füleimben, hogy amikor a nagymellű, feszes fenekű fiatal lányokra ácsingózó pasik mellett megyek el, ne halljam, mit mondanak. És a napszemüveg?Hogy elkerüljem a szemkontaktust. Mert egyszerűen nem tudom megérteni, hogy milyen kapcsolat lehet az, ami úgy indul, hogy a fickó meglát egy csinos görkoris csajt, akiről semmit sem tud, de azért leszólítja, hátha pár héten belül "megejtheti" és felírhatja a listára??? Az ilyen ismerkedésektől rosszul vagyok.Nem hiszem, hogy túlságosan prűd lennék,mentem már bele pár fura kapcsolatba,de nekem az ilyenek akkor is furcsák...Na, de ne szaladjunk ennyire előre, itt még nem tartunk, hála a jó égnek...

2009. augusztus 24., hétfő

Egy jó kis vicc az oviból XD

A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament neki segíteni az Óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kissrác azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!
         

2009. augusztus 21., péntek

A naiva....


Jelentése(ném.):női szerepkör a színművészetben, a naiv, érzelmes fiatal lány típusa.
Mai bejegyzésem témája az elmúlt 5 percben adódott. Interneten HVG-s cikkeket olvasgattam, mikor rábukkantam az alábbira:
http://hvg.hu/vilag/20090821_uj_szo_solyom_megtiltottak.aspx
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy mi köze van a naivának és Sólyom László Szlovákiából való kitiltásához. Természetesen nem a nagy tiszteletű köztársasági elnök úrról van szó, hanem én lennék eme naiva.
A cikket elolvasva megpróbáltam elképzelni, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ennyire gyűlöl minket a szlovákok egy igen jelentős hányada? Vajon az okok egy régi-régi sérelemre vezethetőek vissza, vagy inkább a jelenben keresendők? Mert ugyan mi oka lenne arra egy egyébként békés népnek , hogy annyira gyűlöljön minket, hogy még a köztársasági elnökünket is kitiltja az országból? Valamit bizonyára tehettek a mieink ott a Felvidéken, hogy nem kedvelnek. Vagy ha nem erről van szó, akkor miért nem vagyunk képesek túllépni ezen a múltbéli eseményen.
Eszembe jutott, hogy a trianoni békekötést követően a NAGY Magyarország megszűnt,és a Felvidék egésze Szlovákiához került. Így ezzel ők igen jól jártak, mivel rengeteg bánya,hegy és erdőség maradt rájuk. No meg persze egy nagy rakás magyar. Akiket a jelen események szerint legszívesebben kihagytak volna a "szeretetcsomagból"...Viszont ha már ott vannak a magyarok, miért nem tudnak velük együtt élni? Egyszerűen megtenni, amit szeretnének. A parlamentbe magyar képviselőket,az iskolákban magyar nyelvű oktatást, és mellé szlovák nyelvet is. És ne nyelvtörvényt meg kitiltást.
Nálunk miért fér meg annyi nemzetség békésen egymás mellett? Ennyire különböznénk a szlovákoktól?Persze, tudom, nálunk a cigányság van igen rossz helyzetben, de az egészen más, mert a magyar átlag és a roma átlagember élete és a kultúránk is jelentősen eltér.
Hozzá kell tenni viszont, hogy nagyon sokan lázadoznak trianon miatt, amit viszont NEM lehet visszacsinálni. És nem is lenne ebből gond, legyen a Felvidék a szlovákoké, csak akkor bánjanak a vérünkkel tisztességesen. Meg kellene fogni azokat a dolgokat, amik összekötnek a szlovákokkal, nem pedig azokat, amik elválasztanak.
Vagy túl naiv lennék én, és ez sosem lesz megvalósítható?

2009. július 30., csütörtök

Love is in the air...<3..or not?


Azt hiszem, betegesen vonzódom azokhoz a nagyon kedves emberekhez, akik velem soha, semmilyen körülmények között nem jönnének össze. És a leghihetetlenebb, hogy teljesen olyan érzésem van, mint amikor az ember szerelmes. Miközben tisztában vagyok vele, hogy ez NEM az. Hiszen alig ismerem, pár apróságot tudok róla, pár olyan dolgot, ami közös bennünk, és máris vonzódni kezdtem. Ez néha egyszerűen rettenetes. Nem tudok mit kezdeni magammal, egész nap vergődöm, látni szeretném, hallani a hangját, látni azokat az elmélázó, ábrándos barna lószemeket. És közben az ellenkezőjét is. Hogy bár sose látnám többet, nem gondolnék rá, pár hét és elfelejtem. De nem, mert tudom, hogy még jó párszor összefutunk majd az idén. Még az is lehet, hogy tévedek abban, amit a legelső mondatomban állítok. Lehet, hogy szeretne jobban megismerni, lehet hogy én vagyok neki az igazi, bár ez így most leírva elég furcsa, és valahogy igaznak sem érzem.
A legfurcsább az egészben, hogy annyira nyomott hangulatban vagyok tőle, hogy az valami egészen elképesztő. Nem tudok semmire koncentrálni, pedig lenne mit csinálnom. Szeretnék például nyelvvizsgázni. Még az is eszembe jutott, hogy mostantól a blogot angolul írom. De aztán elvetettem, mert annyira nem tudok folyamatosan írni és gondolkodni, mint magyarul.
Egy hete ugyanazt a 3 számot hallgatom, mindegyik angol szövegű szerelmes dal, lassan már tudom a szövegüket is. " Got lost in your eyes /I can't do well when I think you're gonna leave me, But I know I try, Are you gonna leave me now, Can't you be believing now."
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!
Az jutott még az eszembe, hogy az elmúlt években, amíg csak egyszerű naplót vezettem,l(először írva, majd gépelt formában) mindig valamiféle átok sújtott le azon kapcsolataimra, amelyekről írtam. Ha valakivel már nem bírtam tovább egyszerűen leírtam minden nyomasztó dolgot, és máris megoldottam fejben az egészet. És innentől kezdve már pl. egy-egy szakítás is sokkal könnyebben ment. Mert fejben előtte lerendeztem a dolgot. És nem is voltam elkeseredve ezek miatt.
Most viszont? Félek, hogy most itt, a nagy nyilvánosság előtt közre téve a dolgot, még teszek rá egy lapáttal. Még van bennem remény, de lehet hogy ez a kis naplóbejegyzés ismét megbélyegzi eme fura kapcsolatomat. És megint nem lesz belőle semmi, amit viszont sajnálnék. Ha viszont most ezt nem írtam volna le, akkor meg még jobban nyomasztana, és lassan megőrülnék a nyár hátralévő részében. Ajvé, szép az élet, de bonyolult...

2009. július 29., szerda

Don't worry I'm happy..XD


Néha eszembe jut, hogy édesanyám milyen gyakran is mondta nekem az elmúlt fél évben, hogy ne panaszkodjak annyit, mert attól ő sem érzi magát jobban, sőt!
És igaza volt.Mintha egyszerűen átraknám rá a saját gondjaim terhét. Mintha azt szeretném mondani neki: "Nekem ez rossz, most szenvedj a problémáimtól te is !". Néha úgy érzem, én vagyok a család lelki konyhamalaca. Csakhogy ez a malac lassan megtelik, és finoman szólva visszaöklendezi, amit eddig lenyomtak a torkán. Népes családomat sem kerülik el a mindennapi és egyéb gondok, így aztán mindenki panaszkodik egy kicsit nekem. "Sajnos" bíznak bennem, hogy nem fogom továbbadni azokat a dolgokat, amiket egymásról mondanak. Tény, hogy nem vagyok pletykás és nem is fogom elárulni őket egymásnak, de kicsit érzékenyen érint ez a fene nagy őszinteség.
Most pont olyan érzésem van, mint kb. 10 évvel ezelőtt. Akkoriban még azt láttam, hogy az anyai nagynénik és nagybácsik milyen jóban vannak és mi, az unokatesók is bírtuk egymást. De ahogy öregedtünk, még ha csak 5 évet is, minden megváltozott. Addig azt hittem, hogy az imént említett rokonok mindig jóban lesznek. Pedig csak annyi változott, hogy azok a dolgok, amiket eddig nem értettem, már fel tudom érni ésszel. Azt hittem, mindig jóban lesznek, de ma már folyton szidják egymást. És most újra ezt látom. Mindig azt gondoltam, hogy mi hatan mindig jó tesók leszünk. De az elmúlt héten, ahogy össze voltunk zárva a nyaralás alatt, valahogy annyi dolog balul sült el. Néhányunknál kibújt a szög a zsákból.
Még én magam is vitatkoztam, kiabáltam nem egyszer. De elég sok esetben inkább én voltam az, aki kibékíteni próbáltam őket. Fura dolog ez, mert igaz, hogy én vagyok a család legvitatkozósabb embere, mégis én próbálom elsimítani a zavar hullámait. Ez nem csak a nyaralás alatt, hanem utána is így volt.
A legfurább dolog viszont ma történt. Moziban voltunk, összefutottunk sógornőm egyik ismerősével, akit én is ismerek. Mikor elment,sógornőm "kedvesen" megkérdezte, honnan ismerem én ezt a ribancot/ vagy kis kurv@'t. Majdnem dobtam egy hátast. Még ha ilyen is volt 3 éve még, vagy ha még most is az, nincs neki joga ahhoz, hogy bíráljon valakit ilyen súlyos szavakkal. Én kedvelem ezt az ismerősömet, nem ribizlinek ismertem meg, és ha az is, nem érdekel. Mert nekünk nem ezt az arcát mutatja. Ő lenne Janus, a kétarcú isten(nő)?

2009. július 11., szombat

Mars&Hold..avagy viszlát és kösz a halakat!

"FIGYELEM!!
Augusztus 19-én éjfélkor bárhol vagy, igyál meg hat sört, kilenc fröccsöt, fél liter vodkanarancsot és nyolc feles tequilát, majd nézz föl az égre... Két holdat fogsz látni, esetleg hármat, valamint a vodka minőségétől függően a Napot, a Marsot, a Vénuszt, az ufókat és Buddhát egy unikornison."

Igen, azt hiszem, ez jellemző az emberekre. Ezt az előbbi üzenetet egy halálosan komoly verzióban olvastam pár napja, miszerint augusztus 23-án hajnali fél egykor a Hold mellett lesz a Mars, "ugyanakkorában", a mi szemeinkkel nézve legalábbis. Ezt pedig egy ismerősöm rakta fel iwiwen üzenőfalra. Azért is tartom igazándiból viccesnek, mert pár napja hogy befejeztem a Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes "trilógiát" ( XD ), és annyira feltűnően látom a valóság és a könyv közötti összefüggéseket, hogy az egyszerűen hihetetlen. Rengeteg olyan történet és esemény van a könyvben, ami különböző bolygók népeiről szól. És ezek szinte egytől egyig beazonosíthatóak valamely valóságos földi néppel vagy embercsoporttal. Itt konkértan annyi összefüggést látok, hogy rengeteg bugyuta ismerősöm van, akik az említett körüzenetet a Mars&Hold együttállásról ehitték. Mert eszükbe sem jutott, hogy talán nem igaz. Mert nem néznek utána. Mert annyira el vannak foglalva a saját kicsinyes problémáikkal, hogy már oda sem figyelnek arra, mit adnak tovább. Ilyenkor örülök az ismerősömhöz hasonló értelmes embereknek, akik nemcsak hogy nem adják tovább a baromságokat, hanem mér ki is gúnyolják eme tréfás üzenettel a birka embertársakat. :P

2009. július 4., szombat

Planéták

Van egy jó viccem:
Két bolygó beszélget:
- De rosszul nézel ki!
- Ne is mondd, homo-sapiensem van.
- Azt nem kell piszkálni, elmúlik magától!
:P