Azt hiszem, betegesen vonzódom azokhoz a nagyon kedves emberekhez, akik velem soha, semmilyen körülmények között nem jönnének össze. És a leghihetetlenebb, hogy teljesen olyan érzésem van, mint amikor az ember szerelmes. Miközben tisztában vagyok vele, hogy ez NEM az. Hiszen alig ismerem, pár apróságot tudok róla, pár olyan dolgot, ami közös bennünk, és máris vonzódni kezdtem. Ez néha egyszerűen rettenetes. Nem tudok mit kezdeni magammal, egész nap vergődöm, látni szeretném, hallani a hangját, látni azokat az elmélázó, ábrándos barna lószemeket. És közben az ellenkezőjét is. Hogy bár sose látnám többet, nem gondolnék rá, pár hét és elfelejtem. De nem, mert tudom, hogy még jó párszor összefutunk majd az idén. Még az is lehet, hogy tévedek abban, amit a legelső mondatomban állítok. Lehet, hogy szeretne jobban megismerni, lehet hogy én vagyok neki az igazi, bár ez így most leírva elég furcsa, és valahogy igaznak sem érzem.
A legfurcsább az egészben, hogy annyira nyomott hangulatban vagyok tőle, hogy az valami egészen elképesztő. Nem tudok semmire koncentrálni, pedig lenne mit csinálnom. Szeretnék például nyelvvizsgázni. Még az is eszembe jutott, hogy mostantól a blogot angolul írom. De aztán elvetettem, mert annyira nem tudok folyamatosan írni és gondolkodni, mint magyarul.
Egy hete ugyanazt a 3 számot hallgatom, mindegyik angol szövegű szerelmes dal, lassan már tudom a szövegüket is. " Got lost in your eyes /I can't do well when I think you're gonna leave me, But I know I try, Are you gonna leave me now, Can't you be believing now."
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!
Az jutott még az eszembe, hogy az elmúlt években, amíg csak egyszerű naplót vezettem,l(először írva, majd gépelt formában) mindig valamiféle átok sújtott le azon kapcsolataimra, amelyekről írtam. Ha valakivel már nem bírtam tovább egyszerűen leírtam minden nyomasztó dolgot, és máris megoldottam fejben az egészet. És innentől kezdve már pl. egy-egy szakítás is sokkal könnyebben ment. Mert fejben előtte lerendeztem a dolgot. És nem is voltam elkeseredve ezek miatt.
Most viszont? Félek, hogy most itt, a nagy nyilvánosság előtt közre téve a dolgot, még teszek rá egy lapáttal. Még van bennem remény, de lehet hogy ez a kis naplóbejegyzés ismét megbélyegzi eme fura kapcsolatomat. És megint nem lesz belőle semmi, amit viszont sajnálnék. Ha viszont most ezt nem írtam volna le, akkor meg még jobban nyomasztana, és lassan megőrülnék a nyár hátralévő részében. Ajvé, szép az élet, de bonyolult...
A legfurcsább az egészben, hogy annyira nyomott hangulatban vagyok tőle, hogy az valami egészen elképesztő. Nem tudok semmire koncentrálni, pedig lenne mit csinálnom. Szeretnék például nyelvvizsgázni. Még az is eszembe jutott, hogy mostantól a blogot angolul írom. De aztán elvetettem, mert annyira nem tudok folyamatosan írni és gondolkodni, mint magyarul.
Egy hete ugyanazt a 3 számot hallgatom, mindegyik angol szövegű szerelmes dal, lassan már tudom a szövegüket is. " Got lost in your eyes /I can't do well when I think you're gonna leave me, But I know I try, Are you gonna leave me now, Can't you be believing now."
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!
Az jutott még az eszembe, hogy az elmúlt években, amíg csak egyszerű naplót vezettem,l(először írva, majd gépelt formában) mindig valamiféle átok sújtott le azon kapcsolataimra, amelyekről írtam. Ha valakivel már nem bírtam tovább egyszerűen leírtam minden nyomasztó dolgot, és máris megoldottam fejben az egészet. És innentől kezdve már pl. egy-egy szakítás is sokkal könnyebben ment. Mert fejben előtte lerendeztem a dolgot. És nem is voltam elkeseredve ezek miatt.
Most viszont? Félek, hogy most itt, a nagy nyilvánosság előtt közre téve a dolgot, még teszek rá egy lapáttal. Még van bennem remény, de lehet hogy ez a kis naplóbejegyzés ismét megbélyegzi eme fura kapcsolatomat. És megint nem lesz belőle semmi, amit viszont sajnálnék. Ha viszont most ezt nem írtam volna le, akkor meg még jobban nyomasztana, és lassan megőrülnék a nyár hátralévő részében. Ajvé, szép az élet, de bonyolult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése