Benjamin Franklin számadása életéről (részlet)

"Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.
Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:
1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.
2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.
3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.
4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.
5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.
6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.
7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz eképpen szóljál.
8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.
9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.
10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested,sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.
11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.
12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.
13. ALÁZAT
Kövesd Jézust és Szókratészt
Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.
Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely oly fontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálkozás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc.
Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki. Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.
Egy lap képe:

Mértékletesség: Ne egyél tunyulásig; Ne igyál részegségig.
	H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
M
Cs		*	*
R	*	*	*			*	**
H		*			*
T	*
Sz				*
Ő
I
M
T
Ny
M
A

Úgy határoztam hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztulásától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.
Valójában javíthatatlannak éreztem magam a Rend dolgában; most pedig, hogy megöregedtem és ki-kihagy az emlékezetem, fájdalmasan sínylem javíthatatlanságomat. Mindazáltal, bár a tökélyig soha nem jutottam vágyam- s fáradozásaimmal, mégis a merő fáradozás jobb és boldogabb emberré tett, mintha meg sem kísértettem volna a célt; … remélem, hogy utódaim közül egynéhány követi példámat, s hasznát a maga javára fordítja.”

Csak egy...

"Nem akarlak és rád gondolok, menekülnék és nem tudok, nyugalom kellene, béke, csend, de itt visszhangzol, idebent."
(Szabó Lőrinc)

Tűz...

Nem tudom, más hogy van vele, de én valami fantasztikus eufóriával vegyes félelmet érzek, ha tüzet látok. Ma pedig volt tűz. Nagy. A bánya, ami már évek óta nem "gyulladt ki", most égett. Megint. Sőt, egészen fantasztikus volt a látvány. A domb mögött húzódott a sáv, ami lángolt. A tűz fénye kísérteties narancsvörösre festette a füstöt, ami gomolyogva szállt tovább a lovarda felé, miközben a domb és a rajta növő csonka, levéltelen fácskák sötétben maradtak. Az egyik közülük egészen olyan volt, mintha a fák között egy loncsos hajú, fekete lobogó köpönyeges férfi állt volna, aki élvezettel nézi, hogyan fal fel a tűz mindent, ami az útjába kerül. Ha lenne hozzá tehetségem, megfesteném, annyira gyönyörű volt...

Anyum hívta a tűzoltókat. Gyorsan eloltották. De annyira szép volt...és minden tiszteletem a tűzoltóké...

Új, vagy csak a régi, valami rég elfeldett

Kicsit akadozik az írás, térben és időben is. Apu TV-t néz, ami azt jelenti, hogy az agyam is kihagy, és ötpercenként figyelmeztetnem kell magamat, hogy folytassam, amit elkezdtem. Eltűnt ugyanis az édes kis narancssárga füldugóm, ami olyan, hogy ha valaki a fülembe üvölt, én azt is suttogásnak hallom vele. Ez benne a legjobb. Pár dologról akartam ma csak írni. Egyik az, hogy megjelent az új, csodás gyógyszertan jegyzet második része, benne az én még csodálatosabb ábráimmal. Boldog vagyok, a család meg büszke rám. És tegnap előtt meg már el is küldtem a következő kötet első ábráit.De erről ennyit, nem fényezem magam tovább :P

Körülöttem őskáosz van, rendet kellene tenni, mert amíg nincs rend, az agyamat a kórbonctan helyett nem köti le más, csak a szétszórt ruhák, mosatlan kajás dobozok és az új gyógyszertan jegyzet, amik szanaszét hevernek sok másik könyv, füzet, és toll mellett. Minden nap elhatározom ugyanis, hogy na, tanulok, és ha elfáradtam, akkor meg rendet rakok. Ezt azt hiszem 4 napja húzom. Egyelőre nem vagyok túl hatékony.

Viszont, sikerült életem első normális miniprepjét összehozni, a jó ég tudja, hogyan, de sikerült. És végre minden band jól látszik. Még ha eredetileg a ligálás nem is sikerült valószínűleg. És emiatt ott folytatom, ahol 3 hónapja elkezdtem . De szeptember óta ez az első igazi sikerélmény, ami a laborhoz köthető. Kép van, de feltölteni nem tudom, mert nem működik a Picasa.

peace&love kiskaticabogaar

Már csak azért se....

Már csak azért sem fogok a 100. bejegyzésbe semmi különlegeset írni. Tulajdonképpen miért is kéne. Hiszen ez az egész "kerek-dolog" egy mesterséges kreáció.Tulajdonképpen sokkal inkább azon bejegyzéseket kéne "ünnepelni", amik az embernek igazán fontos szám alatt íródnak. Például egy 18. születésnap, egy 5ös dolgozat. Na, de akkor a lényeg. Első kisállatos éjjeli ügyeletem krónikája, amit az alábbi, a tanszékvezető úrnak írt levelem tud legjobban demonstrálni.

"Tisztelt Tanár Úr!

A március 31.-én, az éjszakai ügyelet alatt a Kisállat Klinikán történtekkel kapcsolatban keresem Önt. Ezen az éjszakán hárman voltunk beosztva kötelező, ketten pedig önkéntes ügyeletre. Fél 11-ig nem volt semmi gond, így ketten maradtak az intenzíven, mi többiek pedig elmentünk aludni,és beosztottuk, ki mikor kel fel ügyelni. A probléma ekkor kezdődött. Először néhány ittas külföldi hallgató a saját kutyáját kereste üvöltözve a folyosókon, miközben nekik semmi dolguk nem lett volna ott. Többszöri kérésünkre sem hagyták el az épületet(velük reggel találkoztam is, benn aludtak, de nem tudom, hogy hol). Ezután két másik,ugyancsak ittas hallgató, akiket nem ismertem fel, egymást tologatták egy betegszállító asztalon, ami egy doboz sört is otthagytak. Az Equus Napok miatt ezen az estén az Equus Klubban buli volt, így éjfél tájt elkezdtek beszállingózni a Klinika benti mosdójára azok az ittas hallgatók, akik az ujjlenyomatos leolvasóval be tudtak lépni (tehát főleg negyedévesek, de volt köztük ötödéves is). Többször kértük őket, hogy fejezzék be az üvöltözést a folyosókon,és menjenek ki a hallgatói szobából, ill. az épületből, ahol semmi keresnivalójuk nem volt, mivel egyikük sem volt beosztva. Volt közöttük pár csendesebb egyén is, aki csak beszélgetni jött be (de nekik megint csak nem kellett volna bent lenniük a klinikán). Később, mikor kicsit lecsendesedtek, a hallgatói szobába bejött egy pár, akik úgy gondolták, hogy mint egy ingyen szállóban, fent fognak aludni a galérián. Kérdésemre, miszerint ügyelnek-e, azt felelték, nem, így végül ők kimentek az épületből, mert nem engedtük, hogy a még ügyelő két hallgató helyére lefeküdjenek. Végül mikor rám került a sor az intenzíven, már csak egyvalaki volt rajtam kívül, akinek nem kellett volna bent lennie. Ő a saját állítása szerint azért maradt bent, mert félti a Daisy nevű németjuhászt, akit éjszaka gyomorcsavarodással hoztak be, és most az enyhén illuminált állapotban lévő sebészek és asszisztensek műtöttek.(Ezt én magam nem tudom megítélni, mert a sebészekkel nem találkoztam az éjszaka alatt, és egy józan asszisztens hozta be a kutyát). Mindezeken felül nem történt semmi rongálás, amit észrevettünk volna, vagy esetleg személyi sérülés. Mindenesetre vállalom a "besúgó" szerepét, amit ezek után nyilván a nyakamba varrnak az ominózus évfolyamtársak, de azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy egyszerűen felháborító, amit egyes hallgatók megengedtek maguknak a múlt éjjel. Remélem tudnak tenni valamit ez ügyben. "
Azt hiszem, a fenti sorok valóban hűen tükrözik tegnap esti élményeimet ;)

peace&love kiskaticabogaar