Nincs kedvem, semmihez nincs kedvem. Itthon vagyok, illetve vagyunk, nemrég néztünk meg egy filmet, de ettől is halálosam unom magamat. Nincs kedvem olvasni, se könyvet, se szakirodalmat. Holnap elutazunk egy másik országba (hideg, ködös, de szép). Boldognak kéne lennem, mert az utat nem én fizetem, de mégse. Hát ige, a pénz nem boldogít.
Mostanában munkafronton sem az igazi minden. Ittt vagyok lassan 3 éve, de mostanában úgy érzem, túl hamar elszakad a cérna. Felkapom a vizet ostobaságokon, kiabálok, káromkodok. Dolgozni sincs kedvem. Pedig ez már nem fogható a tavaszi fáradtságra...
Csapongok, megint más téma. Van egy barátnőm a cégnél. Kedves csaj, de hát, őt nem az eszéért szeretjük. Megcsalta a férjét, már többször is. Eddig csak egyvalakiről tudtam, de most kiderült, megvolt neki az egyik- egyébként friss házas- kolléga is. Ez régi sztori, már vagy fél éve történt, de most majdnem megtörtént újra...Én most szembesültem ezzel az egésszel. Őrület, ide jutott a világ, itt tartunk. Van értelme egyáltalán egy párkapcsolatnak így? Van értelme pusztán a gyerekek miatt együtt maradni??
Néha a saját helyzetemen is elagyalok...Fél éve élünk együtt, gyakorlatilag az elmúlt egy évben alig volt köztünk intim együttlét. Azt is jobbára én erőszakoltam ki magamnak. Nem jó ez így, nem vagyok boldog. Már amúgy is alig ér hozzám, ma is jóformán egy szava nem volt hozzám, még arra sem volt képes, hogy az ebédet megköszönje. Fuck.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése