Előző két napon dolgoztam, egyik nap fél 5-kor, másik nap 5-kor kellett kelnem. Hulla voltam már csütörtökön is, de pénteken már teljesen kész voltam, mire 2 órával a munka befejezése után hazaértem. Érthető hát a dolog, hogy az ébresztőt 9-re állítottam. Nem sikerült csak 7-ig aludni.
Elképesztő, hogy lassan 2 hónap távlatában is képes egy érzés ennyire lebénítani. Minden második nap vele álmodok, úgy alszom el, hogy az arca a szemem előtt lebeg, miközben lassan alig tudom felidézni. Ha kivételesen tényleg menne monori vásárra, akár még össze is futhatnék vele, de szerintem csak a szívemet fájdítanám vele. Jobb is, hogy már 12.-én vagy 13-án el kell utaznom Szerencsre....Jobban járok vele, azt hiszem...Néha sírhatnékom támad, hogy ennyire messze lakik. És fogalmam sincs, hogy reménykedhetek-e bármiben is a jövőt illetően, vagy sem...
(Közben a dolgaim rendeződni látszanak, így ezért tudott előtérbe kerülni egy ilyen, látszólag lényegtelen probléma.)
Most egy kis HS7 :)
Ettől kicsit jobb a kedvem is :)
(Közben a dolgaim rendeződni látszanak, így ezért tudott előtérbe kerülni egy ilyen, látszólag lényegtelen probléma.)
Ettől kicsit jobb a kedvem is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése