Nem mintha arról lenne szó, hogy annyira népszerű vagyok, hogy kapkodnak utánam, most, hogy hazatértem Hortobágyról. Nem, szó sincs ilyesmiről. Mégis 2 programom van a hétvégére. Amiből egyet kellene választanom úgy, hogy senkit se sértsek meg :/
Leginkább Monorra mennék, egy kisállatvásárra. Ennek az oka, hogy ha ide megyek, akkor találkozhatok egy kedves, nagyon kedves barátommal, Stanko-val aki 257 km-re lakik tőlem, a határ túloldalán...Azt mondta, ha talál valakit, aki elhozza, akkor eljön ő is. Még nem felelt, de felettem meg ott lebeg Damoklész kardja, mert ha péntek estig nem találja ki, hogy jön-e, akkor fogalmam sem lesz, mit tegyek...Ha nemet mond, és nem jön, akkor megyek egy nagy csapat biciklissel a Tisza tóhoz és ezzel együtt Hortobágyra is. De ha péntekig nem derül ki, akkor jön az igazi dilemma. Ha meg tudom oldani, hogy szombat este hazajöjjek, akkor elmehetek én biciklizni, de ha nem, akkor nem megyek. Viszont ha nem megyek, és Stanko estére kitalálja, hogy mégsem jön, akkor két szék között a pad alá esete áll fenn, mert ugye akkor nem jutottam el Hortobágyra, és ha el is megyek Monorra, ő akkor sem lesz ott...és az nem ugyanaz.
Azt majd' elfelejtettem, amúgy péntek délután egy nyíregyházi lánnyal találkozom, aki most Pesten van, így végre ismét összefuthatnánk egy sörre :) De bárhogy is alakul, én péntek és szombat este nekem itthon kell aludnom.
Bár eredetileg úgy terveztem, hogy a hortobágyi hónapokról blogot vezetek majd, végül a sok elfoglaltság és teendő mellett nem jutott rá időm. Most, mikor újranéztem a fotókat, eszembe jutott, hogy mennyi jó dolog is történt. Misi apunak volt igaza, bár ezt már akkor is tudtam, hogy tényleg az. Szerinte ez a nyár olyan volt, mint a katonaság. Kaptunk hideget-meleget, de évek múlva már csak a jó dolgokra fogunk emlékezni. Én már most látom, pedig még egy hét sem telt el. Hiányzik az összes kiskamasz önkéntes, Juci anyu és Misi apu, Johanna és Laura, a fogadott testvéreim: Zsombor, Dórika, Bogyó, a mentorom, Doki.
Soha, de soha nem volt még ilyen nyaram. Megismertem rengeteg kedves embert, rengeteget tanultam, láttam, csinálhattam, végre 4 év után először ismét szerelmes lettem :) Még ha talán plátói is, jelenleg úgy érzem, megtaláltam a másik felem. Zsomborra hallgatok, és arra gondolok, hogy ne aggódjak, a sors megoldja, ha akad még dolgunk egymással. Mindenesetre az én bőrömet is afféle aranyszál tépi, mint Gergőét és Tanarilláét. Egy jó hosszú aranyszál...
Azt majd' elfelejtettem, amúgy péntek délután egy nyíregyházi lánnyal találkozom, aki most Pesten van, így végre ismét összefuthatnánk egy sörre :) De bárhogy is alakul, én péntek és szombat este nekem itthon kell aludnom.
Bár eredetileg úgy terveztem, hogy a hortobágyi hónapokról blogot vezetek majd, végül a sok elfoglaltság és teendő mellett nem jutott rá időm. Most, mikor újranéztem a fotókat, eszembe jutott, hogy mennyi jó dolog is történt. Misi apunak volt igaza, bár ezt már akkor is tudtam, hogy tényleg az. Szerinte ez a nyár olyan volt, mint a katonaság. Kaptunk hideget-meleget, de évek múlva már csak a jó dolgokra fogunk emlékezni. Én már most látom, pedig még egy hét sem telt el. Hiányzik az összes kiskamasz önkéntes, Juci anyu és Misi apu, Johanna és Laura, a fogadott testvéreim: Zsombor, Dórika, Bogyó, a mentorom, Doki.
Soha, de soha nem volt még ilyen nyaram. Megismertem rengeteg kedves embert, rengeteget tanultam, láttam, csinálhattam, végre 4 év után először ismét szerelmes lettem :) Még ha talán plátói is, jelenleg úgy érzem, megtaláltam a másik felem. Zsomborra hallgatok, és arra gondolok, hogy ne aggódjak, a sors megoldja, ha akad még dolgunk egymással. Mindenesetre az én bőrömet is afféle aranyszál tépi, mint Gergőét és Tanarilláét. Egy jó hosszú aranyszál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése