Bár már szeptember végén járunk, azért talán még aktuálisnak tekinthető eme bejegyzés.
Kicsit kimerült vagyok mostanában. Nem is csoda, mert annyi mindent bevállaltam erre félévre, hogy már most ki vagyok merülve, holott a felébe még bele sem kezdtem igazán. Először is, valamilyen ismeretlen indíttatásból elvállaltam önkéntes ügyeletet. Nem tudom miért...Még azt is meg akartam csinálni, hogy keddenként bejárok a száloptikás vizsgálatokra. Persze aztán aludtam rá pár napot, és a lelkesedésem lelohadt a normális szintre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdekel, csak inkább egy területre koncentrálom egyszerre az erőmet, és igyekszem nem elaprózódni a részletek között.
Aztán még ott a szakdolgozat is. Végre van témám, témavezetőm és hála a jó Istennek találtam belső konzulenst is. Ami nagyon jó. Most takarékon van a téma, mert le kellene utaznom a röntgenfelvételek miatt Hortobágyra. Ez pedig igényel pár dolgot...Pénz az utazásra, kajára, IDŐ és persze a fényképezőgép, amit kinéztem magamnak. Ez is olyan dolog, ami állandóan nyomaszt. Fontos lenne ugyanis, hogy meglegyen a jövő hétre, a táskával együtt. Viszont a fizetésről nem tudok semmit. Elvileg jövő hét, de addig nem tudom megrendelni a gépet meg a fotóstáskát, amíg nincsen fizetés...Ördögi kör. A Dokit meg fel sem hívhatom addig, amíg nem biztos, hogy mikor megyek. De ezen nem szabad agyalnom, mert csak zavar.
Még egy dolog, hogy tanulni kéne egy csomó mindent, mert magamból kiindulva sok idő kell, sok mindenre...Járványtan ZH, élhigi ZH, aztán ott a belgyógyászat és a sebészet záróvizsga. Most is igazából tanulnom kellene, de Lilla annyira leszívott, hogy totálisan zombi vagyok.
Próbálom végiggondolni, mi az, amit lelkileg sikerült magamra szednem, jó értelemben persze, az elmúlt évben. Hogy mivel lettem jobb, és több. Például hogy mennyire tudom magam terhelni, mennyire vagyok érett, komoly felnőtt, és mennyi bennem még a gyerek(rossz értelemben). Hogy kevesebb, azt már tudom, sőt érzem is. De még mindig sok. És a halogatás. Már magát a szót is gyűlölöm. Úgy kellene hozzáállnom ehhez a tulajdonságomhoz, hogy nem riasszon vissza már maga a szó is.
A koncentrációval is akadnak gondjaim még, bár a sikeres kórbonctan vizsga után már némileg pozitívabban állok hozzá önmagamhoz. Kicsit ugyan tartok még a félévtől, de aztán eszembe jut egy csomó érdekes dolog, ami még hátra van. Ballagás, tablófotózás, elképzelem magam néha, ahogy és védem a szakdolgozatomat, vagy éppen ahogy átveszem a diplomát <3 .="." div="div" nbsp="nbsp">
Visszatérve az állandó időhiányra, végiggondoltam, mi az, amire időt akarok illetve időt kell szakítanom ebben a félévben:
-tanulni ZH-kra, vizsgákra
-pénzt keresni a tandíjra
-keresni egy másik, fizetős sulit, és beiratkozni
-szakdolgozatot megírni
-kórtörténetet és nyári naplót megírni
Kevésbé de azért fontos:
-kimozdulni itthonról néha, mint eddig is. Ebből azt hiszem, csak egy dolog marad meg, az egyesületi túrák. Kéthetente még ráérek, de ennél több már nagyon sok lenne. Anikónak szólnom kell, hogy nincs időm túrázni, de ha akad idő, akkor szólok neki. Meg aztán pénzügyileg is eléggé leterhelő dolog a TT.
Ideje, hogy rendet rakjak mindenütt, kívül és belül. Ideje visszatérni a rendszeres életmódhoz. Naponta tanulni valamit, a reggeli ébredést nem elhúzni úgy, mint a héten, hogy 6 helyett 12-kor kelek.
És a gondolkodás. Egyszer végigcsináltam egy egész jógagyakorlatot. Olyan megnyugtató volt utána, hogy szerintem örömmel kezdenék bele megint.
És még valami. A mai nap láttam egy filmet, amiben volt egy érdekes megjegyzés. A szenvedélyek megfojtják az ember életét. Bár nem vallottam volna be magamnak eddig, netfüggő vagyok. Nem túl szélsőséges az én esetem, de azért figyelmet érdemel, és mostantól pedig figyelni fogok erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése