2011. július 30., szombat

Mindenkinek más

Úgy tűnik, néha a legváratlanabb helyről érkezik a segítség. Mint most is. Nem tudom megmondani, mekkora a valószínűsége, de igen nagy, hogy elmehetünk még egyszer vizsgázni szeptember elején kórbonctanból. Hihetetlen. Ötünk közül 2 ember úgy gondolta, hogy megéri kiharcolni magunknak, hogy még egyszer elmehessünk vizsgázni. És feltehetően el is mehetünk majd. 
De ez most milyen érzés is most? Kettős. Egyrészről örül a lelkem, hogy nem úszott el az utolsó lehetőség, hanem ismét felbukkant ez az opció, tulajdonképpen a semmiből. Vagyis, azt azért hozzátenném, hogy ha a  gödör fenekére értél, onnan ugye csak fölfelé van út :) A hátborzongató villásreggeli után ez egy jó hír. Másrészt viszont az is előfordulhat, hogy nem jön össze, de én ezt nem hiszem el, tehát bízom benne, hogy ez az utolsó lehetőség biztosan fennáll, és szeptember elején vizsgázom, 4 másik emberrel együtt.

Most pedig egy kicsit más téma.

Egy hetet töltöttem a Hortobágyi Madárkórházban. Annyira jó volt, hogy az hihetetlen. Legszívesebben ruhamosás után visszamennék. De ugyebár ezt nem lehet, egyrészt mert nincsen rá pénzem, hogy még egyszer leutazzak, másrészt pedig mert jövő hét keddtől ügyelet. Zsír.De nem is baj, hétfőn szerintem meg még elugrom a laborba, hátha tudok kezdeni magammal valami értelmeset.
A héten esett egész végig az eső. És nem is magam miatt, hanem a két kis gólyafióka volt az oka, amiért annyira örültem, hogy tegnap egész nap sütött a nap, és ki lehetett őket tenni napozni.
Eszembe jutott a tavalyi hét is, amikor lenn voltam, és az is, hogy még mindig vannak emberek, akik nem változnak, és ugyanazt a pozitív energiahullámot árasztják magukból, amivel boldogítják az őket körülvevőket :):):):)
Annyira érdekes volt az is, hogy mikor lementem, mindent elfelejtettem, ami az eszemben járt idehaza, mielőtt elmentünk. Most viszont úgy tűnik, nem kell ilyesmikkel foglalkoznom, mint pl. munkakeresés.
Ez az egész a fejemben van, egy gomolygó "boldogságfelhő", majd megosztom, ha már nyugisabb leszek kicsit. A legfontosabb, hogy visszaadta a hitemet ez a hét, hogy én tényleg ezt szeretném csinálni, segíteni az állatokon. KÖSZI!!!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése