Észak és Dél

Hát, igen, tudom, ezzel lelövöm a "poént"....de annyira gyönyörű...

New Age

New Age...Ez alatt a következőt érthetjük mindig megbízható forrásom, a Wikipédia leírása alapján:

"A New Age (angol; „új kor”) az Egyesült Államokban létrejött utópisztikus mozgalom. Istenhívő vallásnak tulajdonképpen nem tekinthető, nincs leszabályozott dogmarendszere, a hangsúly az egyénen van, akinek a saját lelki útját kell követnie."

Most a Winamp-rádión new-age rádióadást hallgatok. Kellemes zene, ellazít, és segít a gondolatok igazán pontos megfogalmazásában.

 Úgy tűnik, kis életem egy új korszakához érkezett, valami változás állt be. Úgy érzem, 23 és 3/4 éves létemre lassan, de biztosan felnövök. És ezzel az is együtt jár, hogy ténylegesen felelősséget kell vállalnom a saját tetteimért. Valamit, valahol az elmúlt 4 évben alapvetően elszúrtam. Szerintem egyszerűen 4 évben mást sem csináltam, mint igyekeztem nem kiesni az egyetemről, miközben azon örömködtem, hogy felvettek, hogy doki leszek és hogy még mindig itt vagyok. Most nem vagyok szomorú alapvetően azért, hogy megcsúsztam egy kicsit. Nem is bánok semmit, és ha az egy év pihenésnek az az ára, hogy azt a nagy összeget ki kell fizetnem, és emiatt kénytelen vagyok az életemet rögtön hiteltörlesztéssel kezdeni, akkor legyen.

..most pedig egy kicsit más téma...

Hosszú lenne azt elmesélni, mi is történt a szakdolgozat témámmal, a lényeg az, hogy most se munkám, se szakdolgozatom. Tehát hamarosan keresnem kell másik témát, de ezt majd csak akkor, amikor végre találtam munkát. Mégpedig sürgősen.

Eddig nem értettem, mit jelent a munkanélküliek depressziója. Azt hittem, hogy ezt egyszerűen az váltja ki, hogy valakinek nincs munkája. Aztán rádöbbentem, hogy szó sincs ilyesmiről. Mert az egy dolog, ha az ember nem is talál semmi olyan munkalehetőséget, ami passzolna az elvárásaihoz és a képességeihez, de az egyenesen lehangoló, mikor lenne munka, jelentkezik is rá az ember, és az is derogál a munkaadó cég HR-esének, hogy egy emailt "dobjon" a munkakeresőnek, hogy bocsi és kösz, de nem kellesz nekünk. Mert az ember elküld minden szükséges információt, CV, bizi, nyelvvizsga...És mikor elküldte, elkezd reménykedni, hogy "Talán kapok munkát, és nem kell többet itthon tespednem a lakásban tétlenül!!!!", DE, mondom DE ilyenkor pár nap és a jelentkezési idő lejárta után feladja, és megint nekikezd a reménytelennek tűnő munkakeresésnek. Egyelőre megszabadultam a depressziótól, bár munkám még nincs. Viszont derűlátásom kisegített a bajból, és most már látom a kiutat a gödörből :)

peace&love kiskaticabogaar

Fantázia

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy van annyira élénk a fantáziám, hogy még saját magamat is képes vagyok megrémiszteni. Pedig de, ez bizony így van. Már egy jó ideje csak punnyadok, és jó, ha hetente egyszer sikerül rávenni magamat arra, hogy végre elmenjek bringázni. Ma a nap végére sikerült is eljutnom oda, hogy elindultam, csak éppenséggel kicsit talán túl későn, és mire az erdőhöz értem, már szinte vaksötét volt. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert telihold van, és a fehér biciklilámpám is világított, de azért kellően sötét volt ahhoz, hogy csak az út szélét szegélyező fákig lássak be az erdőbe, azon túl tényleg vaksötét volt.Én meg a ma esti szatíros álmom hatása alatt állva minden elképzelhető gonoszt beleképzeltem a sötétbe. Brr...legközelebb korábban indulok.

Egy Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

Kettő Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

Három Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

Négy Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

Öt Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

Hat Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

Hét Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

Nyolc Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

Kilenc Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Tíz Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

Tizenegy Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

Tizenkettő Tanulj mások hibájából.

Tizenhárom Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza: miért akarod ezt tudni?

Tizenégy Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

Tizenöt Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen.

Tizenhat Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanuláságot is.

Tizenhét Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tettedért.

Tizennyolc Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.

Tizenkilenc Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

Húsz Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

Gyerekkor? Mikor nem is kívánjuk vissza?

Már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy azok a dolgok, amik történtek velem gyerekkoromban, milyen befolyással vannak rám most, a jelenben. Elsősorban most olyan eseményekre gondolok, amik rosszak voltak. De nem azért, mert borús hangulatban lennék, hanem mert végre meg tudom fogalmazni azokat a gondolatokat, amik eddig mindig utazás során vagy egyéb nem túl alkalmas időpontban jutottak az eszembe. 

Első ilyen dolog, hogy 4 évesen perforált vakbélgyulladásom volt. Több okból is nehéz lenne elfelejteni. Egyrészt, mivel megnőttem, az eredetileg kicsi vágás a hasamon mostanra kb. 20 cm-esre nyúlt. Furcsa, hogy igazából sosem zavart, még kamaszkoromban sem, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy szinte a testem részének tekintem, mintha mindig is ott lett volna. De néha azért eszembe juttatja azokat az emlékeket.

Másrészt mindig eszembe jut a 2 hónapos kórházi tartózkodásomról 2 jelenet, amolyan emlékfoszlány. Az egyik egy számomra oly kedves világoskék bögre, amin egy nap és egy hold volt. Borzasztóan sírtam, amikor leesett. És nem lehetett már összeragasztani. Most is hallom, ahogy csörömpölve padlót ér, és ezer darabra esik szét. Az éjszakás nővérke összeszedte, és kidobta, semmi vigasztalás, pedig nekem négyévesen is sokat jelentett már. A másik emlék több időpont összemosódott emléke. Ülök az ágyon, nézem a Bethesda ablakából, ahogy a kórház mögötti tűzoltóság piros autóit befedi a hó. És sírok. És most is, ahogy ez eszembe jut. Meg a szüleim arca, mikor megkérdeztem tőlük másnap, hogy én már akkor örökre itt fogok lakni? Aznap mindketten sírva mentek haza.

Van még valami, de ezt szinte félve mondom el. Az elveszített önbizalmamról szól, ami nem tudom, mikor tűnt el szinte végleg, de nyoma veszett. Hatan vagyunk testvérek, én vagyok a harmadik. Tehát középső. És amolyan mellőzött középső. Egészen idáig nem volt velem gond, de így sem kaptam elég figyelmet, azt hiszem. Én nem hibáztatom a szüleimet ezért, de az biztos, hogy ha egyszer lesznek gyerekeim, nem azért nem lesz sok, mert sokba kerül, hanem mert nem akarom, hogy az legyen, mint velem, hogy a középső, tökéletesnek tűnő jó gyerek arra a sorsra jusson, mint én. Magamtól tanultam, jó jegyeim voltak, szerettem-nem-szerettem másokat. Volt bennem ambíció, hogy márpedig az leszek, aki mindig is lenni akartam, állatorvos. Akkoriban még nem gondolkodtam azon, hogy miért is akartam az lenni, de mostanáig  elveszettnek tűnt a lehetősége, hogy valaha is megtudjam, mi vezényelt erre a pályára.Lesz egy szabad évem kitalálni, hogy mit is akarok kezdeni azzal, amit választottam. És érzem, hogy nem az egymillió forint az, ami bosszant, hanem hogy mi lett volna, ha tovább megyek, elvégzem az egyetemet, és semmit sem tudok. Ha nem találom meg azt, aminek hiánya miatt az elmúlt 4 év után a jövőt sötétnek fogom mindig is látni.

Szeretnék úgy diplomázni, hogy azt a magabiztosságot érezzem magamban, amit régebben is, hogy tudom azt, amit tudnom kell ahhoz, hogy doktorként elboldoguljak Magyarországon. Gyűjtöm az energiákat, és a pozitívumokat, amik szemben állnak azzal, ami az elmúlt 1 évben történt velem. Ezt a listát most el is kezdem, és azt hiszem, a jövőben bővülni fog.

1. visszanyerem az erőmet

2. egy kis kétkezi munka jót fog tenni a lelkemnek

3. lesz időm délutánonként biciklizni menni

4. eldönthetem, hogy mit szeretnék átismételni, vagy éppen ténylegesen megtanulni az előző évek tananyagaiból

5. megrajzolhatom a gyógyszertan TK ábráit úgy, hogy közben nem éppen két vizsga között állok

6. belekezdhetek egy olyan szakdolgozatba, ami tényleg érdekel és nem kell miatta előadásokat kihagynom

7. megszabadulok néhány nemkívánatos osztálytársamtól

8. kereshetek egy rendelőt, ahol hajlandóak fogadni, hogy magamba szívjak némi gyakorlati tudást

9.  nem kell azon agyalnom, hogy jajajajajaj , nem tudok ennyi tételt megtanulni egy nap alatt...

10. talán sikerül találkozni az igazival :)
11. állítólag az alattunk lévő évfolyam nem olyan pofázós, nagyképű, mint a mienk

...egyelőre ennyi jutott az eszembe, de szerintem valóban bővül még a lista...

...és a listával szemben csak egy dolog áll: azt az egyet sajnálom, hogy bár lett volna több lelki erőm tanulni, de ez most már halottnak a csók, kár is ezen rágódni, inkább úgy veszem, hogy beteg lelkem most szólaltatta meg a vészcsengőt, nekem pedig le kell állítanom tartalék üzemmódra a motorokat, hogy később ismét nagy erővel induljanak újra :):):)

Rocky 3.0

Vajon ad-e most is erőt, mint ahogy 2 hónappal ezelőtt, vagy most cserbenhagy?

Mehetünk vizsgázni.  :) vagy :(   ? Azaz sírjak vagy nevessek? Inkább nevetek, mert ez jó, csak félek. Rettenetesen félek. Pedig igazából nincsen vesztenivalóm. A nevemet úgyis tudják már. Ha sikerül, az jó, ha nem sikerül, azt is túlélem, nem lehet rosszabb, mint ami most van, csak jobb, vagy ugyanolyan. 4 nap tanulást talán még én is kibírok, az ügyeletekkel együtt is. Nem fogok sokat aludni. Négyen megyünk el. Én picit foglalkoztam az anyaggal eddig. Egy lány hasonló cipőben jár, egy másik ki se nyitotta eddig, tehát ha el is jön, nem sok esélye van a sikerre. Az utolsó ember egy fiú, akiről nem tudok semmit, ja és van még egy lány, aki el sem akar jönni, mert hogy neki elege van.

"Mondok valamit, amit már amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet...De nem az számít mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni... Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat!
Ne mutogass másra, ne mondd, hogy -nem te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki-, ez gyáva duma és te fiam nem vagy gyáva!! Te jobb vagy annál!!!"

És éppen ezért, most visszamegyek, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy büszkén mondhassam, hogy...hogy...na, mindenki tudja, mire gondolok...

Helyzetjelentés

A szobámban ülök, a klíma kijelzője szerint 35,1 Celsius fok van itt, és a hangszóróból Liszt Ferenc művei szólnak, egy zseniális zongorista, Leslie Howard előadásában.
KIBÍRHATATLAN EZ A DÖG MELEG !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!