Váci Mihály: Hegedű

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.

Jön és megy...jövünk, megyünk...

Ezennel örömmel (?) tudatom, többé nem leszek eme nemes kollégium tagja. Hazaköltözöm. Oka elég sokrétű, mindenesetre eléggé megalapozott. Először is, úgy tűnik, apukám hajlik arra, hogy a jövőben fejhallgatóval nézze a TV-t, így aztán nincs más hátra, mint hogy hazaköltözzek. Másik ok, hogy rettenetesen hiányoznak a többiek. Boldi hülyeségei, Zsófi kamaszos szenvedése, Sárika és Berti, így együtt, ebben a formában. És persze Dávid, Szilvi,Gergő és Lilla is, meg apu és anyu. De a legeslegjobban anyucikám, és a vele való beszélgetések.A harmadik ok pedig az, hogy úgy tűnik, legjobb barátnőm az évfolyamon úgy döntött, mostantól levegőnek néz. Oka számomra többé kevésbé ismeretlen. Feltételezhető, hogy az ok az, hogy egyrészt nem néztem jó szemmel egy "sötét angyallal" való barátságát, másrészt pedig valószínűleg mindez nála vagy múló szeszély vagy pedig neveztessék a dolog idiopatikusnak.

Anyu viccelődött azon, hogy nem lenne-e jobb, ha végleg hazaköltöznék, hogyha már egyszer annyira elmagányosodtam. De úgy tűnik, igaza van. én pedig most szinte menekülök haza. Bár lenne már holnap délután, labor után, hogy tudjam végre, hogy vissza tudok-e este jönni a cuccaimért, vagy jövő héten is kénytelen leszek átszenvedni egy pár napot még itt. Esküszöm, komolyan elkezdtem begolyózni. Viszont egy dolgot tanultam: mindenhol jó, de legjobb otthon! És milyen igaz ez!!! 

Rosszkedv vs. jókedv

Ma reggel anyuékkal kirándultunk egyet Királyréten. Mikor visszafelé jöttünk, eszembe jutott, hogy milyen szar hetem is volt, és hogy képtelen voltam másként hozzáállni. És most viszont, hogy elmentem könyvet venni, irtó jó kedvem lett, szinte boldog vagyok. És még mindig utálom a Valentin napot...De erről majd azon a  napon részletesebben.
peace & love kiskaticabogaar

Melyik a jobb..avagy pro és kontra...

Több mindennel kapcsolatban felmerült bennem ez a kérdés. Egyrészt az, hogy koleszban, vagy itthon jobb-e. Ezt egyelőre csak elég felszínesen tudom megítélni, mivel koleszos még sose voltam. Úgy tűnik, talán ebben a félévben látatlanban mégis ennek a javára dől el a mérleg, így valószínűleg az elkövetkezendő hónapok  során helyzetjelentéseimet többnyire onnan fogom már közvetíteni.

Másik téma az, hogy hogyan jobb az embernek, magányosan, más emberek problémáitól mentesen, vagy inkább társaságban. Ebben az esetben viszont egyre inkább afelé hajlok, hogy igyekezzem azokat az embereket, akik körülvesznek, nem túlságosan közel engedni magamhoz, mert úgy tűnik, többnyire csalódás a vége. Segítek valakin, cserébe nem azt kapom, amire vártam, vagy segíteni próbálok, és ezért az illető rá "zuhantja" élete összes problémáját. Vagy a buli és kikapcsolódás. Én már több, mint 2 éve szingliként tengődöm, persze nem önszántamból. Egyedül nyilván nem fogok ismerkedni, elég hülyén venné ki magát a dolog. De ha megyek a barátnőimmel, én (egoistának tűnhetek, de ez most őszinte önkritika), "színes" egyéniségem ellenére eltűnök közöttük, mert nem vagyok sem különösebben csinos (persze a magam módján mégiscsak,nem tartom magam rút kiskacsának, csak senki se látja bennem a hattyút,rajtam kívül), sem elég laza ahhoz, hogy túlszárnyaljam őket. Mert úgy tűnik, manapság ezeken akad meg az emberek szeme. A barátnőim olyanok, hogy minden ujjukra jut valaki, de nekik egyik sem jó. Így tehát mind egyedül vagyunk, de nekik legalább táplálhatja az önbizalmukat az, hogy legalább VALAKI érdeklődését felkeltették. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a  VALAKI fogalmába nem tartoznak bele a tizenéves suhancok, a munkások, a kukásautón lógó értelmes arcok, a hajléktalanok és a szexre éhes arab taxisok sem....
Néha az az érzésem, hogy változtatnom kellene azon, hogy ennyire befelé forduló vagyok, de egyszerűen nem tudok mit tenni, a környezetem egyszerűen ezt váltja ki belőlem.

tear&pain by kiskaticabogaar

Ó, azok a pirosbetűs napok....

Igen,tudom, ezt talán kicsit személyesebb bejegyzés a kelleténél, de valóban azokra kedves napokra gondoltam, amit egy nő minden hónapban egy hétig kénytelen végigszenvedni. Mikor már a tanulás is nehezemre esik, mert a beleim,már bocsánat úgy nyomják a méhemet ülés közben, hogy az majd' kiszakad a helyéről...Nem lenne baj ezzel a vizsgaidőszak végi hajrával, ha kicsit kevésbé lennék kókadt ilyen "apró" női hülyeség miatt.
Mert hogy tulajdonképpen tök érdekes tantárgy ez a parazitológia. Viccen kívül. Bár tudom, épeszű ember nem mondana ilyesmit, de én nagyon szerettem ezt a tantárgyat tavaly. És még itt van előttem 7-8 nap. Tehát ha elég okos vagyok, meg ügyes, akkor sikerülhet levizsgázni belőle. Aztán persze jött a 7. félév, amikor már kevésbé voltam elragadtatva a sok féreg látványától. Meg attól, hogy mennyire unalmasan lehet előadni egy ilyen érdekes dolgot is, ha az valaki úgy tartja a gyakorlatot, mintha verset mondana. Mert nálunk a mi csoportunknál sajnos így esett. Most így visszagondolva, már a parazitológia gyakorlat említésétől is elalszom. Nem egy olyan gyakorlat volt, amikor éreztem, hogy erősen közelít az állapotom ahhoz, mielőtt az ember lemegy alfába...

A fura az egészben az, hogy annyira hullámzik a kedélyállapotom, hogy egyik percben még úgy állok hozzá, hogy rendben, csinálom, de nem baj, ha nem sikerül. Most meg megint ott tartok, hogy izgulok miatta, pedig nem kéne, másrészt pedig félek, hogy nem úgy tanulom meg, ahogy kellene, vagy nem lesz elég, amit megtanulok, vagy megint a legostobább félelmem, miszerint én ehhez lassú vagyok, nem érek a végére, és emiatt úgy állok hozzá eleve, hogy nem sikerülhet, másnak se sikerült ennyi idő alatt, nekem se fog stb...Egyszer komolyan az őrületbe fogom ezekkel kergetni magamat. Az a fura, hogy összegződik az alap szorongásom a "télapó-hetének" enyhe depresszív hatásával, és ez a kettő rendkívül hatásosan lerontja a teljesítményemet a tanulás terén...Pedig ez azt hiszem már a 4. nap...Még egy ilyen nap és komolyan megőrülök...Többnyire elég könnyen meg saját magam felvidítása, de az utóbbi 10 napban ez valahogy sehogy sem akar összejönni...

Önbizalom...

“Tegyünk valami olyant minden nap, amitől félünk.” (Eleanor Roosevelt)

“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” (Mahatma Gandhi)

“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.
Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik.
És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.”
(Elizabeth: Az aranykor)

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

 “Mélyen hiszek a szerencsében, és azt találtam, minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebb vagyok.” (Stephen Leacock)

“Nincs zavarba ejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.” (Sam Ewing)

“Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.” (Dale Carnegie)

“A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít.” (ismeretlen)

“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)

 

“Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig  vitorlákat.” (ismeretlen)

“Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?”
(Robert F. Kennedy)

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Tatiosz ) 

93 és tehénbőgés...

Nem mintha arra hajtanék, hogy minél előbb elérjem a 100. bejegyzést, vagy az egy napra eső bejegyzések maximumát. De ma ismételten megszületik egy "csoda", azaz egy bejegyzés. A lényeg tehát, hogy ha feltételezzük, hogy az embernek minden sikerülhet, csak hinnie kell magában., akkor holnap sikerülni fog a sebészet vizsgám...Na jó, ez már szánalmas, megyek vissza tanulni. Mire eljutok a gépig, a legjobb gondolataim kárba vesznek. Lassú vagyok XD