Egy hosszú nap éjszakája

Nem is említem azt a tényt, hogy hány nappal állok a sorsdöntő vizsgám előtt, de azt viszont biztosan kijelenthetem, hogy egész egyszerűen beijedtem. Sokat tanultam eddig is, és be is akarom fejezni a tanulást, de most, 67 tétellel a vége előtt egész egyszerűen beijedtem. És azt is tudom, hogy mitől. Attól félek, hogy mi lesz, ha végigveszem, és nem emlékszem semmire, mi lesz, ha nem sikerül végigvenni, mi lesz, ha három alkalomból egy sem jön össze. Most valahogy tisztábban látom ezt az egészet így, a nap végére, noha a reggel 6 óta tartó maratoni Everwood-filmnézés alaposan lefárasztotta az agyamat. Nem akarom az időmet rettegéssel, és a napok, órák, percek számolgatásával tölteni. Elvégre nem véletlen, hogy képes voltam egy teljes hónapot arra szánni az életemből, hogy megtanuljam ezt az anyagot, aminek a befogadására tavaly ilyenkor még totálisan képtelennek tartottam az agyamat. És most szinte hihetetlen sebességgel vagyok képes tanulni, sőt néha még élvezem is, hogy valami újat tanulhatok. Ez pedig jó, nagyon jó, őszintén örülök annak, hogy végre most, a nap végére ráébredtem arra is, hogy sokkal jobban meg kell bíznom magamban, és soha többet nem szabad a jövőről feltételes módban beszélni, vagy akár csak így is gondolni rá.

Ha tavasz, akkor...vizsgaidőszak

...és ha tavasz, akkor bizony előkerülnek az eddig a pince mélyén porosodó kerti gépek, amiket persze mindenki egyszerre kezd használni. Így a sövényvágó, a fűnyíró, a szegélynyíró, az ütvefúró, a csiszológép, a csempevágó...sorolhatnám, de minek, ezen kedves gépek hangjának kakofóniája mellett igazán élvezetes a tavasz, és arra is emlékeztetnek, hogy irány vissza tanulni, mielőtt valaki tényleg előveszi a betonkeverőjét ...

Éjszakai bagoly

Bár a kávéivásról leszoktam, azért még így is képes vagyok éjszakába menően tenni-venni. Most éppen agyalok, izgulok, mert 10 nap múlva vizsgázom. De erről most ennyit. Most épp nincsen kedvem tanulni, meg aztán már fáradt is vagyok hozzá.Majd holnap.

Odakinn üvölt a szél, lehet vagy 15 fok, de idebenn még mindig 29 fok van, pedig 4 perc múlva éjfél. A szobám falán a klíma beltéri egysége fel van ugyan szerelve, de gyakorlatilag csak dísznek, így hát még mindig meleg van, gépelés közben is izzadok, a homlokomon, a hátamon csurognak végig a cseppek, pedig ez még csak május közepe. Őrület.

Amúgy meg, azért is kezdtem most bele az írásba, mert szokásomhoz híven már napok óta írni akartam valamiről, csak éppenséggel nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Most se tudom, de legalább az elszántság megvan. Eszembe jutott, hogy valójában szerintem sosem volt semmi bajom az emberekkel, vagy úgy az emberiséggel általában, viszont van egyetlen egy dolog, ami hibaként róható fel nekik, ez pedig az, hogy szélsőségesek.

"Felesleges hangulatkeltés"-egy cikk az évenkénti veszettségoltás szükségességéről (www.nol.hu)

Népszabadság - Felesleges hangulatkeltés-Dr. Gönczi Gábor tollából

Frusztráció

"frusztráció=Szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc; Olyan érzelem, amit egy cél elérésének lehetetlensége miatt érzünk. Zaklatott lelkiállapot." Wikipédia

Gustavo Santaolalla: Coyita

Az elmúlt pár órában történt pár dolog itthon, amitől istenigazából nagyon ideges lettem. Olyan zenét kerestem, ami megnyugtat egy kicsit. Rátaláltam, és egyszerűen tökéletes. Elég csak meghallgatni, nem fecsérelem rá szót, a zene mindent elmond, és Gustavo bácsi arca is a képen <3

Szakdolgozat

Azt hiszem, ez az egy szó minden olyan társam gyomrát görcsbe rántja, aki még mindig attól szenved, hogy nincsen neki témája. Hát, most épp én is ebben a helyzetben vagyok.

Mivel az előző téma befuccsolt, kellene egy másikat keresnem. Tulajdonképpen nem is kell most, ráér később, de azért ma, mikor benn ültem Micu PHD előadásán, Sarolt, aki mellettem ült, tömören annyit mondott, hogy nem témát vagy tanszéket választ az ember, hanem témavezetőt. És ha ő jó, akkor már meg is van oldva a dolog. Ebből kiindulva én felvérteztem magam némi lelki erővel, és megkérdeztem az egyik belgyógyásztól, vállal-e szakdolgozókat. A válasz sajnos az volt, hogy már lefutottak a a szakdolgozatok, és most nem vállal, mert a phd-ja közepén van. Sajnos. De hozzátette, és én ebben az egy mondatban bízok: "Nem ígérem, hogy ez fél év múlva is így lesz, de most nem." Tehát van esélye egy nyáron elkezdhető ÉRTELMES szakdolgozatnak :):):):)