Ismét eltelt két hosszú hét, bár még a péntek hátra van. Ez már végre a hatodik szemeszter, sikeresen túléltem az előző vizsgaidőszakot, kisebb-nagyobb neurotikus rohamokkal és dühöngéssel. És, ha most azt hinném, végre pihenés, hát tévedtem. Ez a félév némileg izgalmasabbnak ígérkezik, mint az előző, de azért van idén is olyan tantárgy, amire hát, fogalmazzunk úgy, magasról teszek. Például az állatvédelmi törvényeket taglaló állatorvosi etológia tantárgy. Az etológia kifejezetten érdekes, ennek ellenére sajnos mégsem erről van szó egyelőre. A bácsi, aki leginkább egy jóságos jegesmedvéhez hasonlítható, olyasmiket mond el, amivel kapcsolatban én már elvégeztem egy fakultációt. Tehát amikor azt hittem, végre nem sulykolnak belém többé törvényeket meg paragrafusokat, akkor súlyosan tévedtem. Mert nemcsak hogy kell, hanem még sokkal részletesebben is. Az agyam meg kihagy.
Viszont az a pár nap, amit a legutóbbi vizsgám után itthon töltöttem, némileg feltöltött. Igaz, szenvedtem egy kisebb agyrázkódást, miután dobtam egy hátast Dobogókőn síelés közben. Aztán meg most,hogy elkezdődött a suli, egy kis hörghurut. Szeretnék már végre egy kicsit kimozdulni, főleg a bringa az, ami hiányzik, de így betegen nem indulok el. Se bringa, se futás, se úszás. Sebaj, már csak pár nap, meggyógyulok, és húzok el valahova zsírt égetni, tüdőt átszellőztetni. Viszont egyvalamit sikerült leszűrnöm a történtekből. Valószínűleg minden nap a következő vizsgaidőszakban ki kell mozdulnom egy keveset, hogy nem épüljön le teljesen a szervezetem. Viszont bűnös gondolatom támadt, rettenetesen vágyom egy zacskó csokis tejkaramellára ;).
